Az alapterv az volt az ötödik hétre, hogy csinálok egy jó közepes edzésprogramot, amiben még mindig dominál egy picit jobban a futás a közelgő maraton miatt, de nyomom az úszást is, hogy annyit fejlődjek kondiban és technikában is az első versenyig amennyit csak lehet.

Na ehhez képest sikerült egy meglehetősen erős hetet összehozni, ahol két nagyon komoly úszás edzés mellé befért 30 km futás (12 hétközben és 18 hétvégén), illetve egy elég erős görgős tekerés és egy utcai vagánykodás is. Így végül több mint 9 óra nettó idő jött össze, és ha a vasárnapi kinti tekerés alacsonyabb hatásfokát nem számítom akkor alapvetően intenzitásban is jóval a tervezett fölött teljesítettem.

Adja magát a kérdés, hogy mennyire vagyok fáradt... hát eléggé sajnos. Most a hét egy fokkal talán könnyebb lesz; alapból két pihenőnap is összejön, részben munka részben pedig utazás miatt, viszont cserébe versenyen futok félmaratont szombaton, ami még akkor is kimerítő, ha nem full gázon nyomom.

Tavaly azt mondtam a triatlon szezon végén Nórának, hogy nem akarok rendszert csinálni az olyan alapozásokból, mint amit 2019-ben végigcsináltam; ehhez képest idén nem egy, hanem vagy három fokozattal feljebb kapcsoltam, aminek nem tudom, hogy hosszú távon mennyi hatása lesz. Most azt érzem, hogy jól megy a felkészülés, egyre erősebb vagyok, de a harmadánál sem tartok a dolognak, és nem szeretnék elhamarkodottan ítélni.

Azt gondolom, hogy nagyjából 3-4 hét múlva (valahol a maraton után) kell majd megnézni, hogy hol is tartok, és ha szükséges akkor finomhangolás kell a programnak.

Adós vagyok még az idei versenynaptáram leírásával; erre igyekszem a héten sort keríteni majd :).

Addig kitartást mindenkinek aki ugyanúgy a km-eket fogyasztja mint én!

A negyedik hetet a felkészülésben a regenerálódásnak szerettem volna dedikálni, de aztán végül kevésbé lett lazulós, inkább csak a bicajozás lett visszább véve.

Nyomom az úszás tanulást rendületlenül, és ez együtt jár azzal, hogy a pihenő hétnek szánt periódusra Pisti betolt két elég komoly vízi edzést nekem. Az első két teljes km-nyi zömében hátúszásból álló etap után másnap némileg kevés kedvvel mentem ki a Bókay usziba, és ha nem lett volna némi sikerélményem útközben akkor jó eséllyel még jobban utáltam volna az egészet, mint így. Őszintén mondom, hogy néha rohadt nehezen veszem rá magam a medencében vergődésre, de muszáj.

Sírás off, nézzük a heti eredményeket:

• Futás összesen 26 km (egyszer 12 km Évivel lazán kocogva, egyszer 14 a sárban kint a szerb pusztában)
• Bicikli egyszer 45 perc (30p melegítés és egy erős 15 perces folyamatos etap)
• Úszás két alkalommal összesen 3,7 km (ld. fent)
• Gerinctorna és TRX 1-1 alkalommal

Így tehát 7 edzéssel zártam a felkészülés negyedik hetét, és ma indul az ötödik, ami már komolyabb terhelést húz majd maga után.

Beneveztem a bledi versenyre is a héten, úgyhogy némileg rövidebb lesz az alapozás utáni pihenőidő, viszont legalább Somorjára nem úgy megyek, hogy az az első versenyem a szezonban.

A versenynaptárról és minden másról majd igyekszem a héten írni, ha lesz egy kis mérhető időm végre...

Lement a harmadik hét is egyben, és bár ezt egy kifejezetten erős hétnek szántam (az is volt), a fáradtsági szintem még nem érte el azt, amire számítottam. Lehet én vagyok lógós, vagy túl lazára terveztem az elejét, de alapvetően még mindig erősnek és fittnek érzem magam, dacára annak hogy 9 edzést csináltam végig múlt héten.

3 erőnléti volt, ami lehet hogy soknak tűnik, de a hosszas biciklin ülés és betonon futás erősen megterheli a derekamat és a hátamat (mindkettő volt sérült korábban), így kénytelen vagyok annyit a keresztedzésekbe beletenni, amennyit csak lehet.

2 erősebb bringás session is volt; itt az erőfejlesztő edzések érzésre 10-20 wattal nagyobb tartományban is mennek, a pörgetős gyakorlatokból pedig az egylábazás még mindig komoly ellenségem, úgyhogy ezen tovább kell javítanom, erősítenem.

A tervezettnek megfelelően két futó edzést is abszolváltam, méghozzá a szokottnál gyorsabb tempóban. A hétközi 11 km-t 4:37-es pace-en csináltam végig, a vasárnapi 17 km pedig 4:40-es ezrekkel ment végig, 150-es pulzus környékén. Ha ehhez nagyon közelit tudnék a féltávok végén teljesíteni, akkor több mint elégedett lennék magammal. A legjobb idő tavaly 1:48 volt féltáv végén, ezt kellene az 1:40-hez közelire levinni.

Az úszás... huhh, hát azzal azért küzdök. A hétközi szerdai edzésen hátúszásból teljesítettem végtelennek tűnő mennyiséget, pénteken pedig folytatódott a gyorsúszás tanulás, most inkább kevesebb mint több sikerrel. Még nem vette el teljesen a kedvemet az egésztől a sikertelenség, de nagyon nehezen élem meg az ilyen edzéseket.

Ami a dilemmákat érinti:

1. Erősen látszik, hogy ha ténylegesen ki akarom hozni magamból biciklin a legjobbat akkor némi átszerelésre lesz szükség. Most azt gondolom, hogy az 50/34-es első fogaskoszorú kiosztás az alapvetően pörgős tekerési stílusomhoz  jobban passzolna mint a jelenlegi 52/36. Emelkedőn a 36 elég tud lenni, viszont síkon küzdök az alacsony fordulattal és a savasodással, plusz feleslegesen cincálom a láncot a rossz áttétellel. Úgyhogy ez sanszos, hogy cserére szorul.

2. A másik dilemma versenynaptár szintű: bár korábban elengedtem a bledi Challenge versenyt, tegnap Nóra mégis felvetette, hogy menjünk el. Gondolkodom hogy mennyire jó nekem a 8 hét - 4 féltáv program...

A Zúzmara 26 km-e után a múlt hetet egy nap pihenővel kezdtem, majd utána 3 nap alatt összesen 6 edzésen kínoztam magam. Csütörtök estére ennek megfelelően elég fáradt voltam, de tudtam, hogy a neheze még utána jön a pénteki úszás és a szombati hosszú futás képében.

A pénteki úszásról pár mondat... szóval egy ideje már küzdök ezzel a gyorsúszás dologgal; nagyjából két éve próbálok megtanulni rendesen gyorsban úszni, de nem igazán jön össze. Benne van ebben egyébként vastagon az én hullámzó motiváltságom és rossz hozzáállásom is sokszor, de tény az is, hogy nincsen rendes úszástanár az egész városban. Pár hete aztán teljesen véletlenül láttam meg instagramon hogy az egyik ismerősöm párja úszást tanít, így írtam neki és csatlakoztam is a csapatához.

A jó hír hogy annyira nem vagyok kutyaütő mint gondoltam, a rossz viszont hogy rohadt sok munka vár még rám úszásban. No mindegy, hát dolgozni kell akkor dolgozni fogok rajta :). Az elhatározás és a segítség is megvan hozzá, nyilván innentől rajtam múlik majd az egész.

A masszívan koncentrált edzés végeredménye a szombati 16 km meglehetősen komótos tempóban történt teljesítése lett; nem nagyon emlékszem hogy mikor futottam utoljára 4:55 körüli ezrekkel közepes távot, talán tavaly júliusban Kaposváron az extrememan113-on.

Összegzésként a második hét: 2 óra görgőzés, 1 óra résztávos + 1:15 fix tempós futás, 1 rövid és 1 hosszú úszás (összesen 2,6 km) és 2 erőnléti/core edzés.

A harmadik héten (ami már megy) emelt wattos görgőzés, két úszás és középtempós futás lesz, valamint ezúttal három erőnléti edzés is befér. Ez a hét így erős lesz kifejezetten, aztán a következő majd picit lazább megint.

Elindult a 2020-as év, rögtön egy jó pihenéssel (a velencei tókerülés után kellett egy kis regeneráció), majd a hatodikával induló héten belecsaptam az alapozás komolyabbik szakaszába. Ahogy számolgattam nagyjából 20 hét áll a rendelkezésemre az első féltávú triatlonig, amit edzésre lehet használni.

Az alap terv az hogy 4x4 hétig keményebb felkészülést (és versenyeket) csinálok, majd aztán egy 4 hetes közepes intenzitású időszakkal regenerálódom annyira, hogy a somorjai versenyre teljesen oké legyek. A 16 hétbe pedig belefér egy maraton, a szekszárdi 30 km-es futás, és elég sok egyéb edzés is.

Az egyes blokkokat úgy osztottam fel, hogy legyen egy könnyebb, egy közepes, egy közepesnél picit nehezebb és egy kifejezetten kemény hét is. Az első közepes héten túl is estem, és most egy közepesnél picit már erősebb következik majd, ami nem is feltétlenül km-ben, mint inkább intenzitásban fog eltérni az előzőtől.

Január 6-12 között összesen 2,9 km úszás (egy sima hosszú és egy vegyes feladatokkal teli), 55 km bicikli (egy közepes erőfejlesztő és egy sebességjavító görgős edzés) és 37 km futás (11km lazább, 5+21km verseny) sikerült, amiből azért látszik, hogy erősen "futás-nehéz" időszakkal indítottam.

Ennek oka elsősorban az, hogy a hétvégén volt a Zúzmara, ahol 5km-en is indultam unokaöcsémmel, illetve 21 km-en is egyéniben. Az 5km volt a jobb; nagyon élveztem a közös futást, és tempóban is az 5 perces ezrek kellemesen estek, nem volt túl hajtós. A félmaraton már erősebb volt; az össztempómat 4:44-re mérte az óra, de a fedett részeken ki-kihagyott a GPS, szóval nem tudom ez mennyire pontos. A teljes félmaratoni távot 1:37:49 alatt hoztam, ami annak tükrében hogy előtte már volt 5km és hogy a pálya elég trükkös sok helyen, szerintem nem rossz.

Kicsit aggasztó a fájdalom a sarkamban; ez nem annyira akar javulni, nem megy le a gyulladás róla. Ma egyeztettem egy szakértővel aki jelezte hogy a masszőr tud segíteni, úgyhogy ezt majd megpróbálom.

Most dolgos hetek jönnek tehát, legközelebb versenyezni február 15én fogok, szintén 21 km-en.

A Budai Trail-nél tettem le a lantot, és az akkori poszt megírása után azt éreztem hogy nem csak fizikálisan, de mentálisan is szükségem van egy kis kikapcsolódásra, úgyhogy a blogot is jégre tettem, és a közösségi felületeken is csak az olvasást gyakoroltam, az írást kevéssé. Kellett ez, mert át szerettem volna gondolni, hogy mit is szeretnék, meg hogyan is szeretném a folytatást.

A jó hír, hogy dec 24-i héten már abszolút jókedvűen futottam és bicikliztem, és a Velencei tó kerülő futóverseny is egészen jól sikerült (2:15 a tavalyi 2:24 után), úgyhogy a megvalósított pihenés mellett némi szellemi feltöltődésre is sikerült időt szakítani.

Node, nézzük milyen volt 2019:

Az alapcél az év elején az volt, hogy versenyezzek kevesebbet mint 2018-ban, de próbáljam meg megcsinálni a triatlon középtávot, és fussak egy jó, 3:45 körüli maratont. Ebből az első kettőt sikerült megoldani (31 helyett 25 verseny, középtávról pedig beszámoló néhány poszttal lejjebb), a harmadikat azt sajnos betegség miatt nem. Ami nem volt kimondott terv de sikerült: PB félmaratonon (1:41 -> 1:33:20), trail versenyzés kipróbálása (3 versenyen sikeres célba érés). Voltak még ilyen rémképeim hogy fejlődjek hosszabb távokon, de továbbra sem érzem hogy a 30-40 km az én távom, még ha meg is tudom csinálni.

Voltak kisebb-nagyobb hullámvölgyek és nagyon kemény mélypontok is mikor azt éreztem hogy ennyi és nem tovább, de valahogy mindig túllendültem rajtuk, és erre talán büszkébb vagyok mint az összes éremre együtt. Az alapozás túlélése önmagában kemény próbatétel volt, és azért valljuk be férfiasan hogy volt pár verseny is, ahol nagyon komolyan meg kellett harcolnom a célbaérésért.

Edzés+verseny tempóban és km-ben is sikerült elég jelentősen fejlődni, és az év legjei nagyjából így alakultak, (zárójelben a 2018-as számok):

- Úszott km 102,5 (35 km)

- Futott km 1234 (1000 km)

- Biciklizett km 3371 (657,5 km)

- Legjobb félmaraton 1:33:20 Siófok (1:38:54 szintén Siófok)

- Legjobb féltáv 6:00:29 Kaposvár (2018-ban nem volt)

- Legjobb verseny Extrememan113 Kaposvár (Triatlon), Borvidék 30km Szekszárd (Futás)

- Legvacakabb verseny UTT váltó 31km

Tervek 2020:

Alakul a versenynaptár, és a komolyabb edzésmunka is megkezdődik már a héten, úgyhogy tervek vannak bőven már. Ami biztos, hogy 2020-ban ennél a 25 versenyes szezonnál erősebbet nem szeretnék menni versenyszámot tekintve. Inkább arra igyekszem majd fókuszálni, hogy a nagy versenyeken (= hosszabb és/vagy nehezebb) menjek, illetve pár klasszikust (Vivicitta, SPAR maraton) bent tartsak a naptáramban. Amit nem tervezek viszont idén az a félmaraton PB újabb megdöntése; a 2019-es rekordok nagyon nagyon fájtak és sokat ki is vettek belőlem (túl sokat...).

Minden cél persze azon is múlik hogy mennyire tudok okosan és jól készülni, illetve hogy nem sérülök-e meg, de ezt azért igyekszem kerülni továbbra is. Az edzésmódszereim átgondolását azt mindenképpen megteszem, és miután Lórival a közös munkát abbahagytuk, kell keresnem valakit majd aki segíti a felkészülésemet (ez azt hiszem megvan egyébként:)).

2020-ban tehát a fő célok:

- 2 maraton lefutása, 4 órán belül (cél: 3:45)

- Legalább 4 féltáv teljesítése (Samorin, Keszthely, Kaposvár, Balatonkenese), legalább egy 6 órán belül -> itt figyelmeseknek feltűnhet hogy korábban 5 féltávot terveztem, de a versenyek egymásra torlódása miatt ezt kb. lehetetlen kivitelezni

- 3 trail verseny teljesítése

A hétvégén bele is csapunk a lecsóba, hiszen Zúzmara félmaraton, ahogy az ilyenkor lenni szokott; ha lefutottam jelentkezem!

Addig pedig BUÉK :)

Így egy nappal a verseny után se szépült sokat az emlék, úgyhogy még mindig próbálom visszakeresni hogy melyik volt az a kiváló napom mikor kitalálhattam azt a remek ötletet, hogy elinduljak a Budai Trail leghosszabb távján, de biztos hogy ha lenne időutazás most visszamennék és jól tarkón baszarintanám magamat.

A hét elején amúgy kifejezetten bizakodó voltam; az úszás edzés is egész jól ment, futni sem fájt annyira mint az utóbbi hetekben (megint a derekam...), aztán szerdán görgőzés közben éreztem hogy minden energia elmegy belőlem, és baromira nem érzem jól magam. Először arra gyanakodtam, hogy nem kajáltam rendesen, de csütörtökre sem lettem jobban, úgyhogy inkább kihagytam egy úszás és egy bringa edzést hogy vasárnapra legalább közelítőleg oké legyek.

Reggel szokásos rutin (zabkása, miegymás), majd irány Telki, rajtszám, felszerszámozás, majd 10kor adjad neki. Azt tudtam hogy gané lesz a környezet, de az első 4 km-en felfele gyakorlatilag csak a sarat dagasztottam, és kétszer annyi erőt vett ki belőlem a futás mint máskor. Olyan 7-8 km körül már éreztem hogy nem vagyok oké, 9-nél megettem egy zselét, 10-11 között pedig azon kezdtem gondolkodni, hogy kiállok és hazamegyek. Én nem tudom mi a franctól volt ez, de teljesen behisztiztem, hogy se a sarat nem akarom, se az emelkedőt nem akarom, se a lejtőt, se a semmit. A 13-ik km-re már a sírás környékezett; a viharos szélben kaptattam felfele, sorban mentek el mellettem az emberek, és annyira gyengének éreztem magam mint utoljára talán Keszthelyen a 110-ik km körül.

Az volt a szerencsém, hogy nem sokkal később mellém csapódott egy fickó aki szintén nem volt teljesen egyben, és egymást támogatva, időnként beszélgetve felvettünk egy egész vállalhatónak érzett tempót, és abban toltuk a további km-eket. Egyszercsak így mondja, hogy figyelj, ha picit erősítünk akkor 2 órán belül lesz az első 21 km. Itt kezdtem el gondolkodni, hogy ez azért jóval gyorsabb (10 perccel kb.) mint amit általában terepen tudok, tehát sanszos hogy erősebb volt az eleje, mint lenni szokott.

Végül 2:00:10-nél csippant el a 21-ik km, és onnantól úgy voltam vele, hogy az utolsó emelkedőn kell már csak feljutni, ha az megvan akkor zsákban az érem. Ez így is lett, mondjuk elég sokat gyalogoltam ott futás helyett, de aztán lezúgattam az utolsó kis szakaszt és célvonal... ahol persze azonnal görcsöt kapott mindkét lábam.

A befutóidőm végül 2:34:51 lett, 30ik helyre voltam jó vele, de biztos vagyok benne, hogy ezt egy nem ilyen héten, nem ilyen fejbeli állapotban lehetett volna akár 2:25 is. Hogy aztán akarom-e ezt majd jövőre újra megpróbálni azt meglátom; addig még megszépülhet a dolog.

Gondolkodtam amúgy ezen, hogy miért szakadtam bele ennyire a felkészülésbe vagy mi történhetett, aztán csak arra jutottam hogy az elmúlt 2,5 évben kb. 70 versenyen indultam és ez illetve az edzések mennyisége együttesen azt eredményezte, hogy egyszerűen kimerültem. Most pihenek egy hetet legalább (=alig edzek, és azt is alacsony intenzitáson), aztán év végén még egy 30km futás vár rám, és utána a januári felkészülést még lehet hogy lazábbra kellene venni.

Meglátjuk mi lesz...

Kicsit elmaradtam az írással, de mentségemre legyen mondva, hogy elég sok dolog történt mostanában otthon illetve a munkában is, és emiatt picit háttérbe szorult annak dokumentálása, hogy hogyan is haladok az edzéssel és a versenyzéssel.

A szentendrei szakadó esős 10km után egy héttel Siófok felé vettük az irányt, ahol a félmaraton nekem már-már hagyományosan a szezon első versenye szokott lenni. Erről szerintem írtam már régebben, hogy azért innen datálom mindig az új évet edzésben, mert itt határoztam el két éve hogy triatlonozni fogok, és onnantól írom, hogy mennyit edzek.

No a lényeg, hogy péntek délután átvergődve a Puskás Aréna megnyitója által okozott forgalmi káoszon, valamint az autópályán levő komótos forgalmon Érd határáig, nagy nehezen leértünk Siófokra és egy vacsora elfogyasztása után gyorsan nyugovóra is tértünk, hogy másnap friss és fitt legyek.

Mivel a rajt csak 12:30-kor volt, kényelmes és bőséges reggelit fogyasztottam el egy prosecco-val leöntve, mi bajom lehet alapon :). Utána ki a rajtközpontba, és a már megszokott módon villámgyorsan lepergett a rajtig hátralevő idő azzal, hogy az összes ismerőssel lepacsiztam és elbeszélgettem.

12:30-kor aztán start, és úgy voltam vele, hogy egy jó 1:35-1:40 közötti időt futok majd, mert mostanában erre tréningeltem magamat legtöbbet (elég sokat futottam 4:35-4:45 körüli pace-el), és amúgy is egy jó év végi versenytempó tud lenni annak tükrében, hogy már a jövő évi alapozást csinálom. Az első 10km-re terveztem egy picit erősebb tempót, mert váltóban is futottam, és nem szerettem volna a többieket sokat váratni az akkor még csepergő esőben.

Az első 10,5 km annyira jól ment, hogy 46 percnél fordultam rá a váltó zónára, majd miután leszórtam a rajtszámokat és betoltam egy gyors zselét, rongyoltam tovább egy kicsit lazítósabbnak tervezett második körre. A 13-14-ik km körül kezdtem érezni hogy fáradok, úgyhogy bár zakatolt a fejemben a "meglehet a pb" mantra, azt találtam ki, hogy a 16-nál levő frissítő ponton iszom egy gyors víz+iso kombót és azzal jó leszek a végéig. Ennek megfelelően 16km-nél ivás, majd egyre nehezülő lábakkal futás tovább.

Itt azért azt láttam, hogy ha a 4:30 körüli ezreket tudom hozni az utolsó 5 km-en akkor PB közeli időt tudok futni, úgyhogy abban maradtam magammal (szerk megjegyzés: láthatóan igen sokat beszélek magammal verseny közben :)), hogy 19-ig megpróbálom a 4:30-at tartani, és az utolsó 2 km-en amit lehet kisajtolok magamból. A terv jó volt, a kivitelezésbe ott csúszott hiba hogy a 16-ik km csak 4:43 lett, azaz volt 13 felesleges másodperc amit le kellett dolgozni.

Az utolsó hosszú egyenesre fordulva már az járt a fejemben hogy nem lesz meg, nem fogom tudni megcsinálni, elszámoltam a tempót. Rázott a hideg, amiről tudom hogy az eléhezés biztos jele, és egyre gyengébb voltam. Fejben nagyon nem voltam itt jól, de láttam a 20 km-es táblát már, tudtam, hogy a végén már csak két kisebb kanyar van, és ha sikerül 4:20 körüli utolsó km-t menni akkor sikerülhet a PB.

A célegyenes felé fordulva Nórát láttam a sarkon, de kivételesen nem álltam le pacsizni, hanem felszívtam magam és az utolsó 100 méterbe beleadtam mindent ami még bennem volt. A végén az óra 1:33:23-at mutatott, ami mindenképpen új rekord, de a hivatalos időm még ennél is picit jobb lett, és 1:33:20-al zártam a versenyt.

A célban örömködés, érem átvétel és fotózkodás, aztán kezdtem érezni, hogy nem vagyok valami jól, úgyhogy Lippit nem megvárva végül visszamentünk a hotelbe hogy lezuhanyozzak meg úgy embert faragjak magamból. A nap hátralevő része innentől elég vacakul alakult; elkezdett rázni a hideg, borzasztó szarul lettem, úgyhogy feküdtem egy pár órát, mire úgy-ahogy elfogadható állapotba kerültem.

Kellenek a nagy teljesítmények, kellenek a PB-k ahhoz, hogy az ember tudja, hogy jó úton jár a felkészülésben, de a szervezetem elég erősen értésemre adta, hogy jelen állapotomban nagyjából 1:32 végéig fogok tudni lemenni. Franc tudja a jobb eredményhez mi kellene; egyelőre nem is szeretnék rajta agyalni, inkább örülök, hogy idén még egy ilyen jó időt sikerült abszolválni.

Legközelebb ismét terepen versenyzek majd, de addig remélem lesz még időm jelentkezni :).

Eléggé év vége van, de még nem zárult le a 2019-es versenyszezon, és pár mondatban előre tekintenék az évből hátralevő 3-4 eseményre, a várakozásaimra, illetve hogy mit is tervezek mellette edzésben és pihenésben.

Miután a triatlon szezon (sajnos) számomra véget ért erre az évre, marad a futás, hogy a versenyritmus megmaradjon. Október 26-án az Intersport terep félmaratonnal befejeztem az októberi etapot (megjegyzés: nem volt rossz a verseny, megértettem, hogy az UB trailre miért mondták hogy könnyű pálya volt, de végtelen lusta vagyok leírni hogy mi volt hétvégén...maradjunk abban hogy korosztályos 8-ik hely amit ki tudtam hozni magamból). Novemberben kicsit lazább lesz a menet, terepről visszamegyek aszfaltra két verseny erejéig! Egyrészt Szentendrén hangolok egy jó 10 km-es etappal 10-én, aztán egy héttel később a hagyományos siófoki félmaraton következik, ami minden évben vízválasztó abból a szempontból, hogy onnan számolom az edzés újévet.

December ami kalandosabbnak tűnik, merthogy sikerrel neveztem a Nyúlcipőbolt Budai Trail versenyére, ahol terveim szerint az L távon (27,3 km, 822 szint) fogok rajthoz állni. Igen, a terep továbbra sem az én pályám, de hosszú versenyből relatív kevés van már decemberben aszfalton, és muszáj beiktatni pár hosszabb futást a téli szezonba. Az évet szívem szerint a tavalyi évben nagyon jó hangulatú Szilveszteri pezsgőfutás közel 30 km-es távján zárnám, ha kiírnák végre a versenyt :). Ha lesz akkor mindenképpen szeretnék ott lenni, és 31-én egy jó hosszú futással zárni a naptári évet.

Aztán kellene pihenni valamikor egy kicsit, mert eléggé túlhúztam ezt az évet is. A terv az, hogy valamikor december vége-január eleje körül beiktatok két nagyon könnyű hetet, amikor regenerálódom egy picit, meg megtervezem az alapozás nagyobbik részét. Mivel alapból nem állok le nagyon, így az ideihez hasonló 16 hetes borzalmat nem tervezek újra végigcsinálni, inkább tematikus gyorsító/erősítő edzésekkel fogom jobban megtolni a 2020-as év elejét.

Most hétvégén viszont ha nem esik az eső akkor egy utolsó 90-100km körüli kinti hosszú bicaj vár rám, remélhetőleg sikerülni is fog.

Valamiért abban a zavaros tudatban voltam és vagyok, hogy ejj ráérünk még megtervezni a következő évet (és családi issue-k miatt ez egyébként tényleg picit így is van); erre ma az ebédre várva mondta István kollegám, hogy ő a fontosabb jövő évi versenyeit már be is fizette... szép!

Szóval 2020, nincsenek konkrét terveim, de kinéztem egy elég nagy adag versenyt, hogy mik jöhetnek (jöhetnének) szóba, ha és amennyiben a családi ügyeink is úgy alakulnak, hogy Nóra rendben lesz, és én is mentálisan megfelelő állapotban leszek. Most még nagy a szám, mert szívem szerint hétvégén is triatlonoznék, ha lenne verseny. Tehát a terv hogy kellene legalább 3, de inkább úgy 5 féltávot menni; nézzük mik a szóba jöhető alanyok hazai és külföldi viszonylatban.

Keszthely középtáv:

Szívemnek kedves verseny mint első féltávom, ráadásul a várost is nagyon szeretem. Mellette szól hogy nincsen végtelen messze, egészen konszolidált a nevezési díj idén (khm, nyilván viszonyítás kérdése), a szervezés pedig IM színvonalú volt tavaly is. Ellene szól hogy a bicikli pálya idén kevésbé lesz tele emelkedőkkel, ami nem annyira kedvez nekem, illetve hogy ha a külföldi versenyekből azokat választom amiket most nézegetek akkor a keszthelyi versenyre kb. hulla leszek.

Kaposvár féltáv:

Nem kérdés hogy ha marad a tavalyi útvonal, akkor ott a helyem! Ezúttal már időfutam biciklivel mennék, és szerintem ha valahol elérhető először a hat órán belüli álomhatár az ott lehet. Hátránya hogy a nyár az mindig kicsit nehezebben menedzselhető időszak a nyaralás miatt, tehát megint úgy kell(ene) időzíteni a balatoni utunkat, hogy az illeszkedjen a dátumhoz.

Dunaújváros féltáv:

Tavaly sajnos elmaradt pedig nagyon készültem rá; ha időben távol van minden mástól akkor szóba jöhet. Ha ez és a kaposvári között kell választani akkor már neccesebb döntés...

Balatonman Kenese féltáv:

Azt hiszem a Balatonman team részéről egy jó döntés volt szeptemberre átrakni a versenyt. Az elmúlt két évben rövidtávon indultam, most megpróbálom a közepet, és eddig ez az egyetlen versenyem a 2020-as szezonra, ahova be vagyok nevezve már. Volt olyan kósza gondolat, hogy inkább a speciál távot kellene bepróbálni, de nem erőltetek ilyen maratoni bringákat egyelőre; jó a féltáv!

Challenge Bled:

Május közepi amolyan induló verseny lehetne... ha nem olyan lenne a szint térkép mint amilyen. Az egy elgondolkodtató dolog, hogy akarok-e az év első féltávján olyan biciklis pályán menni, ahol 36 km egybefüggő mászás van. Ne értsetek félre, szeretek emelkedőn tekerni, de biztos hogy brutális lenne a dolog. Mindehhez egy kb. 15 fokos víz és ki tudja milyen időjárás lenne Szlovéniában.

Challenge Samorin:

A Balatonman mellett a másik kvázi fix pont. Benevezve nem vagyok, viszont ha van jó "távolságban" levő külföldi verseny akkor ez biztosan az. A bringás pályát nagyon gyorsnak írja minden leírás, úgyhogy ez szintén olyan féltáv lehet ahol reális tud lenni a 6 órán belüli teljesítés (ha nem lesz 74 fok meleg :)). Némileg ellene szól a horrorisztikus nevezési díj, de gyanítom ott már profit alapon is megy a szervezés...

Challenge Prága:

A Challenge sorozat utolsó kinézett darabja a prágai futam júliusban. Mellette szól hogy vonattal is elérhető távolságban van, Nóra még sosem járt Prágában, össze lehet kötni jóféle nyaralással-sörözéssel, és a Challenge versenyek általában jónak mondottak. Ellene szól hogy a leírások alapján a biciklis rész járhatatlanul szar utakból van összerakva, emiatt jó időt menni kb. lehetetlen rajta.

Ironman 70.3 Reggio Emilia:

Nincs év IM nélkül? Mondhatni igen, és az olasz verseny azon kevesek között van ami elérhető távolságban és árban is van. Az időzítés nem a legjobb (szeptember közepe) munka szempontból, de idén is megoldottuk Szlovénia kapcsán. A bicikli pálya a térkép alapján inkább a síkon erős versenyzőknek (azaz nem nekem) kedvez, de a nevezés mellett szól hogy még sosem jártam Olaszországban, és lenne kedvem megnézni.

Ezek tehát a versenyek amiken "gondolkodom", és elnézve a helyek telítettségét, hamarosan döntést is kell majd hoznom legalább a külföldi versenyekkel kapcsolatosan.

Nem foglalkoztam a rövidebb távokkal, mert ott jelenleg két szóbajöhető áldozat van: Tata olimpiai táv és a fadd dombori sprint. Utóbbi a szokásos éves kollegás elvonulással lenne egybekötve, előbbi pedig amolyan éves kötelező program; remélhetőleg jobb idővel mint tavaly.