Amikor az első országútimat vettem három éve, akkor a boltban az eladó arra a kérdésemre hogy mi kerül egy szett keréken 300 000 forintba, csak nevetett és azt mondta, hogy higgyem el hogy ha megvan a jó kerék akkor előbb cserélem a biciklit mint azt. A fejemet csóválva toltam ki a biciklit az ajtón, aztán két évvel később mindent megértettem.

Sokáig nem értettem ezt a mizériát; úgy voltam vele hogy csak két kerék, és a lényeg hogy bírja a magyar utakat meg ne kapjak vele defektet. Aztán valahogy az élet úgy hozta, hogy egy fél évvel később cseréltem bringát, és mivel elég viseltes kerekek voltak rajta, elkezdtem utánajárni, hogy mi lehet jó bele, mi az aminek jó az ár-érték aránya, mi az ami az igényeimnek a legjobban megfelelhet. Amikor aztán már komolyabban gondolkodtam abban hogy a sima országúti mellé legyen egy időfutam biciklim akkor még jobban beleástam magam a témába, és kiderült hogy magyar nyelven sok infó nincsen arról, hogy mit és hogyan érdemes kiválasztani.

Kis kereséssel a Bikemag online-on lehet találni egy cikksorozatot ami a technológiákkal foglalkozik (küllőszám, agyak típusa, stb.), így ebbe én most semmiképpen nem mennék bele. Ami nálam dominált a választáskor az nem is annyira ez volt, mint inkább a felni anyaga és a perem magassága.  EZ a cikk talán a legjobb a témában, mert nagyon strukturáltan foglalja össze mindazt amit tudni érdemes magáról a triatlonos bringáról, és persze a hozzá tartozó kerékszettről is, illetve ajánlott a témában még EZ a blogbejegyzés is, ami pedig az aero kerekekkel foglalkozik mélyebben.

Ahogy a futócipőnél is, úgy itt is érdemes a választásnál szerintem azt végiggondolni, hogy mire és mennyit fogjuk használni a kereket, azaz mennyit megyünk lezárt úton versenyen, mennyit kell majd gyötörni a hazai utakon, mennyit lesz majd görgőn, stb-stb. Azzal tisztában vagyok, hogy nagy luxus több szettet tartani otthon, így a választást a fentiek tükrében úgy kell meghozni, hogy a pénztárcát se terheljük agyon, és ha úgy alakul akkor a javítás-karbantartás párosára is legyen elégséges forrásunk (csapágy csere vagy centirozás bármikor kellhet sajnos).

Node ennyi bevezető után nézzük, hogy mi az ami megfordult nálam!

Alap alu kerekek - Fulcrum racing 7, Vision Team 35

Két klasszikus belépőszintű aluminium kerék, relatíve alacsony peremmel. Mindkettő vitathatatlan előnye az ára mellett az, hogy a magyar utakra kellően stabilak, merevek és erősek. A nagy kátyú és a többi persze ugyanúgy árt neki mint a többinek, de az nagyon nem mindegy, hogy egy 50-70e értékű kerékbe tesz az ember egy nagy nyolcast valahol Páty határában, vagy egy 200e-s karbonba.

Az első országútimban Fulcrum volt és szerettem annak ellenére is hogy a rotor nekem értelmezhetetlenül hangos volt. Mindenféle szar úton elment, jól bírta a strapát és a fékezés is elég sima volt vele. Az továbbra is meglep amúgy, hogy meglepően magas kategóriájú új biciklikben is ez a kerék található.

Amikor a Bianchi-t eladtam és az Orbea-t vettem akkor került hozzám az első szett Vision Team35. Kicsit viseltes volt úgyhogy fél év használat után vettem egy szett újat belőle, és sok-sok km-t mentem vele. Az előnyei hasonlóak a Fulcrum-hoz, viszont nagyobb a perem magassága, és emiatt nagy szélben a hozzám hasonló pehelysúlyú versenyzőket meg tudja egyszer egyszer viccelni. A hangja jóval fülbarátabb mint a Fulcrum-nak, és görgőzni is kiváló. Esőben stabil, jól tart, a fékhatása is rendben, szóval szerintem klassz kis szett a Vision-től. Én ilyen 70e környékén vettem újonnan, és ami érdekes hogy bár rengeteg biciklibe szerelik, a használt fórumokon alig bukkan fel egy-egy darab... vajon miért? :)

Nagy(obb) peremes, karbon kerekek - HED Stinger 60, Xentis Squad 4.2, Zipp 808

Nagyjából egy éve vettem meg életem első (és feleségem szerint remélhetőleg egyetlen) időfutam biciklijét egy Cervelo P2 képében. A biciklin akkor egy szett Shimano RS100-as kerék volt, amiről csak azért nem írtam a belépő kerekeknél egyetlen sort sem, mert mindössze kb. 200 km-t mentem vele, mielőtt egy defekt miatt kiszedtem a bicikliből. Nem is nagyon gondolkodtam abban hogy hosszan használjam a Shimano-t, hanem elkezdtem nézni egy "menő" nagyperemes kereket. Sanszos hogy előbb el kellett volna hinnem a fent linkelt cikkekben írtakat, és akkor kikerülök néhányszázezer forint kiadást, de a hülye ember a saját kárán tanul, és így tettem én is.

Elkezdtem keresgélni itthon új aztán használt kerekek között, és rájöttem hogy vagy rászánok 300e-t egy Campagnolo Bora-ra, vagy nézek valamilyen low budget jellegű megoldást arra, hogy kiteszteljem a karbon-aero csodák valós hatását. Hosszas túrás után végül az angol ebay-ről sikerült fakasztani az első szett ilyen kereket; egy szett HED Stingert.

Klasszul néz ki mi? Nekem is ez járt a fejemben mikor megérkezett. Pillekönnyű, dizájnos, csodálatos darab, be is applikáltam a bicajba és kimentem vele az útra. Aki ezen a ponton már az ebay-t billentyűzné az olvassa el újra a Halálos iramban című cikket és nézzen magába és magára :). Szélcsendben perfekt volt a cucc, viszont ahogy elkezdett fújni (ami Óbudán elég gyakori), vért izzadtam hogy az úton tartsam a biciklit. Halmazati cselekményként egyszer kimentem vele a szerb pusztába is tekerni, és három km után rájöttem hogy jobb hazamenni, mint küzdeni az úton maradással.

Egyébként amikor éppen nem fúj veszettül a szél (vagy valaki nem olyan pillesúlyú mint én) akkor ez a kerékszett zseniális! A hangja csodálatos, és úgy hasítja a levegőt mint Hattori Hanzo csodás kardja a rosszarcokat a filmben :).

A következő mérhető parám ezzel a kerékkel amúgy az volt, hogy szingós kerékkel ha defektet kapok mégis mihez kezdek? Versenyt fel kell adni, ha meg lerohadok valahol a világ végén edzés közben akkor hogy megyek haza; szóval bármelyik opció is történik az kellemetlen. Tudom-tudom, van erre több megoldási módszer is (szingótöltő folyadék, stb.), de az ideg azért csak bennem volt.

Így aztán némi hezitálás után váltottam egy Xentis Squad 4.2-es szettre.

Ennek a keréknek két előnyös tulajdonsága van; peremes karbon felni és csak 42 mm magas. Eredetileg a TT biciklibe szántam, de végül a simába került, és mentem is vele egészen sokat és hosszúkat. A biztonságérzet mellett a nagy előnye az volt (és mindjárt kiderül miért múltidőben), hogy a szél nem fújta ki alólam. A súlya az botrány volt, a hangja közepes rettenetes, de az igazi gond az volt vele, hogy még alattam is eltört. Nem tudom, hogy ez anyaghiba, fáradás, túlméretes kátyú vagy mi miatt történt, de egy kisebb gödrön való áthaladás után lett benne egy nyolcas, amiről kiderült hogy együtt járt a felni repedésével. Javítani nyilván lehetne, de végül megváltam tőle (az első kerék rendben volt)... és újra ott tartottam, hogy mehet a keresgélés, hogy mivel menjek tovább.

Mindenki mondja hogy ha karbon kerék és nagy perem akkor a Zipp az egyik legjobb választás, és akaratomon némileg kívül én is Zipp tulaj lettem, mikor lecseréltem a biciklimet. Amit vettem az ugyanis egy 808 firecrest peremes kerékkel van szerelve... igen-igen tudom, fentebb írtam hogy a 60-ast is kifújja alólam a szél, úgyhogy sanszos hogy ez a kerék hamarosan zsákba kerül (vagy távozik), mert nem fogom tudni kihasználni. Bitang drága egyébként; magamtól tuti nem venném meg, de így a biciklivel együtt egész vállalható volt.

Sokat egyelőre nem tudok róla írni azon túl hogy nagyon vagányul néz ki, mert eddig teljes 61 km-t mentem vele :). De tényleg szép, ilyen:

High-end alu kerék (Fulcrum Racing Zero Nite):

Oké-oké, mindenféle kerekem volt, de mivel megyek tulajdonképpen? Hát erre a válaszom az, hogy talán a valaha volt legjobb alumínium kerékszettet használom legtöbbször, a Fulcrum Racing Zero Nite-ot. Áll-leejtős az új ára; szerintem a legtöbben mikor meglátják arra gondolnak hogy kis túlzással egy Campagnolo Bora is kijön belőle, viszont hogy megéri (nekem legalábbis) az biztos. 

A kissé gebe küllemét ellensúlyozza a brutális masszivitása (és ezzel járó súlya) és kegyetlen külseje. Egy haverom mondta, hogy ebbe a kerékbe kb. lehetetlen nyolcast rakni, olyan drabális cucc. Emellett a kis perem segít abban, hogy ne fújja el a szél a bringát, és a benne levő kerámia csapágy biztosítja hogy a nagy súly ellenére is smooth érzés legyen vele a haladás. Én Pirelli P zero gumikkal használom, 8,5 bar nyomásra fújva elég jó tempóban lehet vele haladni. 

Nyilván nem annyira menő külsőleg mint egy szép nagy peremes valami, de a magyar utakra egy fokkal jobb választásnak érzem mint a fentieket. Egyébként szerintem nem csúnya:

Így a végén szívesen mondanám hogy megvan a győztes szett és nincs értelme tovább variálni, de ismerem magam: előbb-utóbb visszatérek a közepes magas szingós kerékhez, vagy kipróbálok egy magas alut, vagy bármi hasonló :).

A kerék fontos alkatrész, a nyereg és a váz mellett a harmadik olyan, amire nem szabad sajnálni a forrást, mert alapvetően fogja meghatározni a biciklink menettulajdonságait. Hogy kell-e ennyit baszakodni vele mint én tettem? Szerintem nem, és remélem hogy egy picit tudok abban segíteni, hogy ne kelljen ennyi lépésen átmenni :)