Lemaradtam a kanyarban a beszámolók írásával, úgyhogy most igyekszem pótolni a két hétvége eseményeinek összefoglalóját.

K&H félmaraton (21,1 km - 1:35:06)

Vannak azok a versenyek (sajnos nem is kevés :D), ahol a rajt előtt azon gondolkodom, hogy mi a francnak jöttem én ide, mert nincs is kedvem elindulni, inkább aludnék otthon...

Na ezzel a jó felütéssel mentünk ki a Hősök terére, bár annyiból talán mégis jó volt az egész, hogy unokaöcsém Kristóf is velünk volt, aki élete első 10 km-es versenyére készült. Ez mindig tök jó, mert nagyon szeretem nézni, ahogy fut (nagyon szép a mozgása), meg azt is jó látni, hogy ennyire szépen fejlődik.

A 10 km még a jó melegben rajtolt el, Krisi pedig nagyon szép tempóban, egyre gyorsulva végzett a távon. Az első 5 km-en még Ari futott neki iramot, aztán a másodikon már egyedül ment a gyerek, és tényleg nagyon szép, összeszedett futás produkált. Büszke vagyok rá, mert Balatonon volt néhány edzés, ahol nagyon elfogyott lábon a meleg miatt.

A félmaraton 21:30-kor startolt aztán. Én a kettes zónából kezdtem meg a 3x7 km-es táv teljesítését, és bár az első km-t kicsit megnyomtam, onnan visszaálltam egy ilyen jól tartható, de erős tempóra. Fogytak-fogytak a km-ek, aztán valahol 16-17 körül már azt néztem, hogy meglepően szarul van kimérve a pálya, mert ott már vagy 300m hiányzott ahhoz képest amit az út menti táblák mutattak. Mondom ez vicc, a BSI sose csinál rövidebb pályát, de most úgy látszik mégis sikerült.

A 17-ik km-t már ráadásul 5:08-as pace-nek mérte az órám, ami azért volt gyanús, mert bár savasodott a combom, azt nem éreztem, hogy ennyit lassultam volna (4:30-ról 5:08-ra azért azt érzi az ember). Mondom sebaj, innen már bekocogok, és végül morogva vettem tudomásul, hogy bár az idő az nem rossz, de 600 m hiányzott a távból. Mondom mindegy, jó ez, ráadásul Nóra a célban mondta hogy nagyon elöl jöttem be, és úgy néz ki, hogy összesítésben a 26-ik lettem. LOL, egy ekkora versenyen azért ez meglepő eredmény nekem.

A verseny krónikájához tartozik, hogy két nappal később kiderült hogy volt valami GPS meghülyülés ami elég sok mindenkit érintett, így a táv a valóságban ténylegesen 21,17 km volt, és ez az 1:35-ös időre vetítve azt mutatja, hogy valóban 4:30-as pace-t tudtam futni. Valakit ki is zártak előlem ráadásul, úgyhogy összességében több mint 800 versenyzőből a 25-ik helyet sikerült megcsípni. Nem is rossz...

Vasi vasember 2022 (51,5 km - 2:45:25)

Tavaly nagy buli volt a szombathelyi olimpiai távú triatlon, így nem volt kérdés, hogy idén is benevezünk. A részvétel már talán picit billegett, merthogy Nóra elvileg három hét múlva szül, és ilyenkor már nem szívesen megyek el két napra, de csütörtökön azt mondta az orvos hogy még messze hogy kibújjon a trónörökösnő, így egy fokkal nyugodtabban pakoltam össze pénteken a motyót.

Azt a motyót, ami ezúttal más volt mint lenni szokott. Egyrészt a régi jó Giro TT sisakom külső része elkezdett leválni, és biztonsági okokból kellett egy új sityak (Rudy Project Nytron lett), másrészt eltört a régi szemüvegem, és ahelyett is kellett egy újat szerezni (Oakley Sutro lett). A szemüveget viszont péntek délután vettem át, onnan rongyoltam is Viktorhoz tovább, majd átcuccolás egy kocsiba, és nekivágtunk az utazásnak.

Mindig rájövök, hogy Szombathely messze van, ellenben arra jó a hosszú út, hogy mindenről is tudjunk dumálni; edzésről, versenyekről, munkáról, magánéletről és néha egészen képtelen más témákról is. Így is tettünk; aztán a helyszínre érve gyors csomag lepakolás, vacsora, és rajtszám átvétel következett. Azt sikerült konstatálni, hogy se meleg nincsen (ez még jó is), se szélcsend, ami előre vetítette, hogy szombaton bizony kegyetlen küzdelem lesz a biciklizés. Egy pohár igazán vacak bor elfogyasztása után aztán eltettük magunkat másnapra, hogy a versenynek majd kipihenten tudjunk nekivágni.

Szombaton a reggeli után ki is mentünk a helyszínre, ahol a szokásos bicikli átnézés, depó felszerelés átválogatás és ismerősökkel traccsolás töltötte ki a rajtig meglevő időt. Ezúttal már én is a 11:15-ös szenior rajtnál voltam érdekelt, nagyon-nagyon sok más társammal együtt. Megdöbbentő volt látni, hogy egy ilyen alapvetően távoli verseny ekkora embermennyiséget mozgat meg, mind versenyzői, mind pedig szurkolói oldalon! Tök jó volt tényleg.

Szóval 11:15, dudaszó és indult az úszás. Sikerült az elején kivételesen jól helyezkedni, és az első 200 méteren nem beragadni a bolyba. Erős tempót diktálva egy relatíve üres részre úsztam, és a fordítókat leszámítva a nagy verekedést is megúsztam. Tulajdonképpen egy benézett kanyart leszámítva (a pályát felügyelő kajakos pont kitakarta hogy merre kell úszni...) eseménytelen volt az egész pancsolás, és 1560 méter megtétele után 33:13- nál jöttem ki a vízből.

Depóban sikerült jó sokat vacakolni, mert a ládámat betettem a bicikli mögé még reggel, mondván hogy mire én odakerülök, már simán hozzá fogok férni. Aha, hát ez nem így lett. Máskor mindig az utolsó közt depózok, most meg a mellettem álló bringától nem fértem oda rendesen a cuccaimhoz, úgyhogy át kellett másznom a depó vason a cipőért meg a zokniért. Ezen túlesve aztán felkaptam amit fel kell (rajtszám, sisak, szemüveg, kaja) és irány a pálya.

A bicikliről nehéz jól nyilatkozni, mert tényleg nagyon kemény volt. Az elején még nem volt zavaró a szél (főleg mert hátulról fújt), de 10 km után elkezdett nagyon csúnyán szembe fújni, ami visszafogta a tempót is, és megnehezítette a kajálást is. Nem azért mert lassan mentem, hanem mert időnként elég komoly lökések is voltak, és nagyon kapaszkodni kellett a kormányba. Egy helyen ráadásul majdnem meg is borultam; egy lejtős részen 50-el engedtem neki, és mikor a fák közül kiértem akkor az oldalszél úgy belevágott az első kerekembe, hogy majdnem hasalás lett a vége. Közel volt na. Ahogy az is közel volt, hogy megkapjam első büntetésemet, bolyozásért megintettek, de nem kaptam lapot szerencsére. A bringa végére megint picit változott a szélirány, úgyhogy az utolsó 5-8 km megint lazább volt, és a hivatalos idő szerint 1:19:23 alatt teljesítettem a 40,6 km-t.

Újabb depó, de ezúttal már kényelmesebben szerencsére. Felkaptam a cipőt és sapkát, begyűrtem egy gélt a zsebembe a biztonság kedvéért, aztán irány a már tavalyról ismert futópálya.

A futásról szeretnék valami izgalmasat írni, de nem tudok. Egy gyengébb első km után relatíve egyenletes tempóban nyomtam a köröket, és nem is álltam meg túl sokszor frissíteni sem, mert meleg sem volt, és éhes-szomjas sem voltam. Simán 47:32 alatt futottam a közel 10 km-t, és jó hangulatban, vidáman futottam be. 

Viktor is megérkezett nem sokkal később, így aztán a szokásos fotózkodás után ettünk, és jöttünk is vissza Budapestre. A hazaút nem volt rövidebb mint az oda; tényleg kéne egy teleport vagy valami (pl. egy verseny itt a fővárosban).

Összességében amúgy mindkét hétvége jól sikerült, és bár most hulla fáradt vagyok és nagyon fáj a derekam, lélekben már készülök arra, hogy ha a gyerek is úgy akarja, akkor a szezon első részét Tatán zárom majd középtávon. Jövő hétvégére jó meleget mondanak, biztosan nem lesz könnyű.