Igen-igen, trükkös a cím, mert egyéni csúcsot mentem, de... és akkor erről a DE-ről majd mindjárt írok bővebben.

Két héttel az UTH után volt a verseny, úgyhogy főleg azon aggódtam, hogy egy ekkora terhelésből fel tudok-e épülni annyira ilyen relatíve rövid idő alatt, hogy ne egyetlen hatalmas vergődés legyen az egész. Ehhez jött még a relatíve változékony időjárás, meg hogy a verseny előtti napon haza kellett jönnöm Balatonról a gyerekek ballagása miatt, úgyhogy nem mondom, hogy nem voltam befosva picit mikor reggel hatkor letettem a kocsit Keszthelyen, és elkezdtem összepakolni a motyómat.

Itt egy kis kitérő a triatlon felszerelésről, merthogy minden évben le szoktam írni hogy melyik sporthoz milyen cuccokat viszek magammal, és ez idén kimaradt... ellenben már itt realizáltam (és ez durvult azóta), hogy a négy évvel ezelőttihez képest töredék mennyiségű vackot hurcolok már magammal. 

Szóval csomagok kipakolása, irány a versenyközpont és a szokásos rutin, amibe idén már egyre több ismerőssel való összefutás és csacsogás tartozott, és ahogy feljebb írtam, egyre kevesebb pakolás. Azon egy picit hezitáltam, hogy a cipőt rátegyem-e a pedálra előre, de végül nem voltam ennyire bátor; maradt minden a zsákban.

Azt előzetesen lehetett tudni, hogy idén megint új lesz az útvonal, ami a biciklin jelentős plusz szintet jelentett, viszont a futáson meg sokkal kevesebbet. Ez egyrészt nehezen teszi összevethetővé több év eredményeit, másrészt viszont legalább azt előrevetítette, hogy a táv utolsó harmadában kevésbé kellene megbaszódni. Az időjárás is jónak ígérkezett, mert kellemes volt a víz, ellenben nem tűzött a Nap. Az erős szél a bringán meg standard, azon meg sem lepődök.

Ahogy lenni szokott hamar elment a rajtig az idő, és pikk-pakk ott találtam magam a vízparton, becsekkolva, a dudaszót várva. 

Az úszás nem ment gyorsan, viszont nem fáradtam el kb. egyáltalán. Olyan 47-48 perc körül jöttem ki, irány a depó, ott Titcar barátom éppen a neoprént húzta le, úgyhogy kielőztem, fel a bicajra és adjad neki. Ott még azt hittem, hogy hamarosan majd hátba fog verni (sokkal jobb biciklista mint én), de aztán meglepő módon ez később nem történt meg. Gondolom ebben benne volt, hogy idén a tavalyihoz képest közel kétszer annyi emelkedő volt, úgyhogy lehetett mászni bőven... ez meg ugye nekem kedvez általában. 

A bicajozás alatt két dologra figyeltem nagyon: az újfajta frissítésre, és az új biciklire. Ja igen, hát ugye úgy szép az élet ha az ember olyan géppel megy versenyre amin előzetesen jó ha 400 km-t tekert, meg még annál is szebb és okosabb megoldás teljesen új tápanyag felvételt tesztelni élesben. Ez egyébként csak annyiban tér el a régitől, hogy az óránkénti 25mg szénhidrátot (ami irgalmatlan kevés) 50 mg-re emeltem (még ez se sok), kicsit több vízzel. Jól is ment a kaja is, meg a bringa is, úgyhogy a 86 km végén (igen, ez a DE faktor) egész friss lábakkal szálltam le és húztam futócipőt.

A futópálya 5x4 km volt, teljesen új útvonal, de legalább nem volt benne a márványborítású kohó-katlan ami eddig. Igaziból az első négy kör teljesen simán lement, nagyon okos frissítéssel és 5 perc alatti tempóval, viszont az ötödikben beütött a nem várt badbeat: pisilni kellett. Ráadásul nagyon. Gondolkodtam hogy az utolsó 4 km-t már kibírom így, de szabály szerint rázott már a hideg, meg annyira erős nyomást éreztem az altestemen, hogy az egyik parkoló kocsi mögé beszaladva muszáj volt könnyíteni magamon.

Ahogy az lenni szokott, ha egyszer megáll az ember akkor vége a dalnak, így az ötödik kör már kisebb vánszorgásokkal megspékelt futás volt, de legalább nem készültem ki idegileg egyáltalán. Így összességében csak azon dohogtam hogy a bicikli után ezt sem sikerült a féltávnak megfelelően kimérni. 

Úgyhogy összességében főleg a furán kimért pályának köszönhetően sikerült 5:31 alatt célba érni, amire ha rászámolok 4 km-nyi biciklit (8p) és 1 km-nyi futást (5p) akkor is 5:44 jön ki, ami új pb. Ezzel így fejben hitelesítettem is magamnak az új egyéni csúcsot, még ha kicsit furán is.

Hogy mi az idei keszthelyi tapasztalat? Egyrészt hogy okosabb frissítéssel ez a táv egyel komfortosabb tud lenni. Másrészt hogy az hogy nincsen 40 fok meleg, az nagyon megkönnyíti a sikeres teljesítést. Harmadrészt pedig hogy nagyon rossz úgy versenyezni, hogy a család nincs ott.

Az országos bajnokságban nem tudom hányadik lettem, nem is érdekel különösebben, viszont zárásként a biciklis táskámat ott felejtettem a parkolóban, úgyhogy ennyivel mindenképpen szegényebb lettem. Azt gondolom ez kis ár az élményért cserébe :).

Az elmaradt beszámolók következő fordulójában Szombathelyre látogatunk a Vasi vasemberre.