Kezdeném azzal, hogy nagyon hálás vagyok, hogy kikerültem az index2-re, Nektek meg azért, mert nem jött egy troll komment sem, hanem csak építő megjegyzéseket kaptam, leginkább, hogy legyenek képek majd. Úgyhogy majd lesznek azok is!

Viszont most folytatás, azaz leginkább utolsó része a felszereléses cikknek; ahogy ígértem lesz itt szó arról hogy hol és hogyan érdemes vásárolni, és min lehet érdemi pénzt megtakarítani. Ahogy a legelején is írtam: minden hobbira végtelen mennyiségű pénz költhető el, és ez a triatlonra is igaz. Ugyanakkor ha a cél az, hogy legyen egy vállalható kezdőcsomagunk sprint és rövid távra, akkor nem biztos, hogy érdemes vaskos százezreket költeni egyből. A pénz nagy része majd úgyis bekerül a rendszerbe, mikor az olimpiai táv után pár nappal rájössz, hogy menni fog az a középtáv is :D. Ha le akarjuk csökkenteni a költségeket akkor sajnos időt kell fektetni a nyomozásba, hogy mi hol olcsóbb, de a befektetett idő visszajön majd pénzben!

Próbáltam az írás közben valami struktúra mentén haladni, aztán rájöttem, hogy nem fog sikerülni most, tehát kicsit össze-vissza módon jöjjön pár tipp!

Beszerzési források - bicikli:

Akár új, akár használt bringa a célpont, a hazai bicajboltok elég jó kínálatot tudnak nyújtani. Budapesten és vidéken is van több jó hely, és saját tapasztalatból mondom, hogy mindenhol nagyon felkészült és végtelenül kedves kiszolgálással találkoztam. Sőt, volt akit csak felhívtam infóért (időfutam bicikli méretezés), és nagyon készségesen segített ilyen kérdésben is. Természetesen a bikemag és a testbike apróhirdetés rovatot is érdemes böngészni, egyrészt mert a boltok is hirdetnek ott, másrészt meg mert tényleg nagyon jó biciklikre lehet rábukkanni időnként. Ahogy a bringás összefoglalóban írtam: olyan lesz ez mint a használt autó, tehát simán benne van hogy az ember megnéz jó sokat, mire egyet kiválaszt. Az országúti bringa adok-veszek fb csoport is jó választás; leginkább mert ott jóval interaktívabb módon lehet kérdezni a megvásárolni kívánt járműről, mint mondjuk a bikemag levelező rendszerén keresztül.

Szintén a múltkori cikkben volt szó az eBay-ről, és egy kicsit ide venném a többi külföldi használt cikkes oldalt is, mikor azt írom, hogy ennek azért van némi kockázata. Abba nem mennék bele, hogy tőlünk nyugatabbra mennyivel nagyobb a fizetőképes kereslet (és mennyivel gyakoribb hogy jó állapotú bicikli vagy alkatrész kerül kvázi selejtezésre), de ez nagy részben oka annak, hogy kintről rendelve még szállítással együtt is ki tudunk jönni olcsóbban. A hátránya az, hogy esélyünk sem lesz előre megnézni az árut, a szállítást valahogy meg kell oldani (vámolással is akár, ha olyan helyről kérjük), és ha gond van, akkor nehezen tudunk az eladóhoz fordulni, hogy pl. a képen nem volt elrepedve a nyeregcső, most meg cserélni kell. Szóval csínján a külföldről használtat opcióval :)!

Komplett bicikli mellett szükségünk lehet alkatrész vásárlásra is; ha használt cuccokban gondolkodik valaki akkor nagyjából ugyanezek a beszerzési források jöhetnek szóba.

Beszerzési források - Decathlon:

A futócipős blogok és cikkek örök kérdése, hogy lehet-e cipőt, vagy bármit vásárolni a Decathlonban, főleg ha saját márkás termékekről van szó. A válasz: LEHET! Sőt, megdöbbentő módon egészen klassz dolgokat lehet venni jó áron, és érdemes is ezeken a sokszor apróságokon megfogni néhány ezrest.

Klasszikusan Decathlonban vásárolható dolgok: aláöltözet (nem rosszabb mint a Nike, sőt), pumpa/szerszám/biciklis aprólékok (nekem onnan van a pumpa és a görgő is, mindkettő teljesen jó), biciklis cipő (ez mondjuk nem saját tapasztalat sajnos), kezdő triatlonos ruházat és persze hátizsák. Nyilván nem a top minőséget fogjátok megkapni, de a cél nem is az, hogy Jan Frodeno eszköztárát behalmozzuk a szekrénybe, hanem hogy jó áron meglegyen ami kellhet.

Szabad-e Decathlonban biciklit venni? Erre a kérdésre azért nem tudok jó választ adni, mert nem próbáltam Decathlonos országútit. Van egy barátom aki hatalmas túrákat tesz meg decás alu biciklin és nagyon szereti, de egy véleményre alapozva nem írnék sem igent, sem nemet. Tény, hogy árban jobban ki lehet jönni mintha "nagy márkától" venne az ember zsír új gépet, de tényleg nem vagyok ebben kompetens.

Beszerzési források - Wiggle:

Előbb-utóbb biztos belebotlik mindenki a Wiggle-be, ami jó árakkal és hatalmas készlettel hirdeti magát, ráadásul sok esetben ingyenes szállítást is ígér. A rossz hír, hogy a készlet korántsem végtelen (sőt, sokszor igencsak mérethiányos), a szállítás időnként mégis pénzbe kerül VISZONT az akciós cuccok között egész jó áron el lehet csípni dolgokat. Triatlonos ruhához jó pénzért hozzá lehet jutni (ha nem vagyunk nagyon válogatósak persze), de régebbi bicikli alkatrészek is elcsíphetőek sokszor. Egész használható a táplálék kiegészítő kínálatuk is, itt viszont legyünk résen, hogy az akciós termékek sokszor igen közel vannak a lejárati dátumhoz, azaz a felhasználást ne hagyjuk a következő szezon utolsó versenyére majd.

A Wiggle-n vásárolni egyébként olyan mint az outletben: ha nincsen konkrét elképzelés, csak néha végigtallózzuk az akciós kínálatot akkor biztos lesz valami ami megtetszik, vagy amire éppen szükség van, és jó áron is adják. Lehet hogy nem illik majd színben tökéletesen a biciklinkhez, de egyelőre ár-érték arányra lövünk ugye.

Beszerzési források - SportsDirect:

A neoprénnél érintettem már a SD-et mint vásárlóhelyet, és érdemes is pár szót vesztegetni rá. Egyrészt előre szólok, hogy az árak bár stimmelnek, de szállítási költség nincsen bennük, így érdemes többen összeállva rendelni, és ezzel ezt a költségtömeget csökkenteni.

Másrészt a saját márkás termékeknél mindig kell egy kis kutatómunka (főleg ha valami speciális dologról van szó), hogy az  minőségében megfelel-e annak, amit akár kezdő versenyezők is támasztanak felé. A neoprén tényleg ilyen volt; gyakorlatilag az első google találat egy fórumra vitt ahol vagy 100-an írták, hogy semmiképpen nem alkalmas triatlonozáshoz.

Egyebekben a SD olyan mint a Wiggle: végtelensok elérhetőnek hirdetett termékből lehet összekukázni azokat a holmikat amik éppen elérhetőek és jó áron is vannak. Nekem onnan van az összes úszócuccom, mert nyár végén mindig kb. 30%-os áron lehet őket megvenni. Periodikusan olcsók a futócipők is, ebben az esetben viszont a méretezésnél legyünk észnél, mert az oldal trükkös angol méretezést használ ami csak majdnem olyan mint az amerikai.

Beszerzési források - Maratonman:

Évente már csak egy versenyt (Balatonman) szerveznek, mégis nagyon jó a triatlonos kínálat a Maratonman-nél. Futáshoz értelemszerűen minden (minden IS) elérhető náluk, de lehet venni neoprént, kidörzsölés elleni krémet, energiaszeletet és még számtalan apróságot is a boltban vagy a webshopban. Előnye hogy egy helyen van minden, hátránya hogy árban talán rosszabbul jövünk ki ezzel, mintha mindennek utána járkálva külön szerezzük be a kellékeket.

Végső tippek, konklúzió, miegymás:

A fenti pár beszerzési forráson kívül természetesen az egész internet és az összes offline bolt ott van; mindent felsorolni egyrészt lehetetlen, másrészt értelmetlen is szerintem, mert elveszi az utánajárkálás örömét. Amiket külön kiemeltem azok zömében olyan helyek ahol ésszerű árakon lehet hozzájutni ahhoz, amire szükség lehet.

Adja magát a kérdés: kell-e ennyi sz.rt összevásárolni? A válasz nem tud egyértelmű igen vagy nem lenni. Lehet sima otthon levő biciklivel menni, alap meglevő pólóban és rövidnadrágban futni, stb-stb, tehát sprint és rövid távra nem feltétlenül kell ennyi holmi (ennyiért). Ami miatt mégis megéri beruházni az a saját magunk kényelme az edzések és a versenyek alatt. Megéri-e a kényelem... ez egyéni döntés kérdése azt gondolom. Ha emellett dönt valaki akkor viszont érdemes végigtúrni, hogy mi hol szerezhető be olcsón, vagy legalábbis olcsóbban!

A vásárlásnál érdemes arra törekedni, hogy olyan holmikat szerezzünk be amik akár hosszabb távon is tudják támogatni a triatlonos pályafutásunkat, akár edzés akár verseny oldalon. Kevés annál bosszantóbb helyzet van, mint mikor az ember kifizet 20-30e forintot valamire, hogy aztán két verseny tapasztalatai alapján rájöjjön, hogy teljesen másra van szüksége.

Éppen a fentiek miatt ne legyetek restek olvasni a fórumokat, facebook csoportokat, külföldi blogokat; rengeteg hasznos (és persze haszontalan :)) tanácsot adnak olyan emberek akik már végigjárták a létra alsó fokait.

Zárszóként pedig: a triatlon egy nagyon klassz sport, életem egyik legjobb döntése volt, hogy kipróbáltam. Sokba kerül, de ésszerű kompromisszumokkal a kiadások egy része alacsonyan tartható, az élvezeti értéke viszont magas! Legyetek bátrak, próbáljátok ki, szeressetek bele, és találkozzunk a rajtvonalnál! :)

Uhh, na vágjuk a fejszét a legnagyobb témakörbe, azaz foglalkozzunk kicsit a biciklivel. Annál is inkább fontos ez a téma, mert egyrészt ez lesz a legdrágább eszköz a kelléktárunkban, másrészt pedig a triatlon jellegéből adódóan mind edzésen mind versenyen ezen fogjuk tölteni a legtöbb időt. Azt előrebocsátom, hogy szerintem a bicikli vásárlás (főleg ha az ember nem újat vesz) kicsit olyan mint a használt autó vétel: ha nincs az embernek borzasztó sok pénze, akkor leginkább az ésszerű kompromisszumokról szól az egész.

A triatlon depókat kívülről nézve az ember mindig látja a kétkerekű csodákat, aero vázakat, hatalmas karbon kerekeket és más hasonlókat, de ne dőljünk be ennek! Rövid távon, kezdőként nem nagyon lesz szükség arra hogy 80mm-es peremű kerék legyen a biciklin, vagy hogy a váz egyedileg dizájnolt csoda legyen.

Egyik kedvenc sztorim az első versenyemről származik: Balatonkenese rövidtávon (ami ugye inkább a kezdők versenye) egy lankásabb emelkedőn úgy mentem el egy közel 1,5 milliós bicikli mellett, hogy nem kapkodtam a levegőt sem, és nem azért mert ennyire jó vagyok két keréken (legjobb esetben is középhitvány módon tekerek), hanem mert kezdő szinten a nagyon drága bicikli nem ad a teljesítményünkhöz hozzá jelentősen. Ugyanezen a versenyen ugyanis egy nagyjából 15 éves bicajon úgy ment el mellettem egy tag, hogy majdnem levitt a menetszél...

Kicsit szétnéztem a neten azzal kapcsolatban, hogy mennyi biciklivásárlási tippek-trükkök cikk van, és szerencsére elég jó a kínálat, ebben a témában nagyon jól el lehet mélyülni, mert a különböző biciklis oldalak mind foglalkoznak a kérdéssel. Nem nagyon akarom elvenni a kenyerüket, így inkább néhány "specifikusabb" vagy inkább gyakran felmerülő témát boncolgatnék:

Kell-e országúti bicikli a triatlonhoz?

A helyes válasz azt hiszem az, hogy ez leginkább távolság és elkötelezettség függő. Aki úgy érzi hogy hosszabban szeretne ebben a sportágban tevékenykedni (és az első verseny után szinte biztosan ez fog történni :)), annak legalább ajánlott. Rövidebb távokon simán látni embereket hétköznapi trekking biciklivel vagy simagumis montival hajtani, ami szerintem teljesen oké. Ezek azok amik egy átlagos háztartásban is előfordulnak, vagy olcsóbban beszerezhetőek mint egy országúti. Egyel feljebb középtávon is láttam már olyan bátor embert aki ilyen géppel indult... nyilván neki azért egyel nehezebb dolga volt azokhoz képest akik országútival mentek.

Az országúti bicikli nagy előnye ugyanis, hogy gyorsan lehet vele menni. Azonos erőbefektetés mellett nálam olyan 8-10 km/h a tartós különbség a montihoz képest, ami nagyjából 50%-os gyorsulás; lehet számolni hogy ez mit jelent időben. Hogy megér-e ez plusz pénzt, az egyéni döntés kérdése...

(Nagyon csillagos téma: időfutam bicikli kell-e? Nem szeretnék erről írni ameddig nincsen vele nagyobb tapasztalatom)

Ha igen, akkor mennyit költsek rá?

Valamelyik cikkben láttam, hogy annyit amennyit csak tudsz :). Ezt azért ne vegyétek szó szerint; érdemes inkább egy tól-ig tartományt meghatározni, amiben keresgél az ember, és ott megtalálni a legjobb ár-érték arányú darabot. Ahogy fentebb írtam: kicsit olyan ez mint a használt autó vásárlás. A tutiszuper bicikli a szuper neves gyártótól érkező, nulla km-es, legjobb alkatrészekkel szerelt valami, lehetőleg 150.000 ft alatt. Na ilyen nincsen. Van olyan ami 150.000 alatt van, kopott és karcos, az alkatrészek két generációval régebbiek, VISZONT tökéletesen alkalmas a táv teljesítésére. A másik oldalon ha tényleg a tutiszuper darabot keressük akkor mélyen kell a zsebbe nyúlni, és egyáltalán nem biztos, hogy 1-2 percnél nagyobb előnyt jelent ez majd a pályán.

Amire érdemes ránézni a vásárláskor: váz méret, váz anyag, alkatrészek minősége és cserélhetősége, váz geometria.

Újat vagy használtat?

Kollegám kiváló mondása, hogy "vegyél használtat és a Föld hálás lesz neked". Egyrészt környezetvédelmi oldalról egyetértek vele, másrészt meg azt gondolom hogy első (országúti) biciklinek nem kell zsír újat venni, a használt tökéletesen megfelel.

A vásárlásnál persze meg kell nézni hogy sérült-e a váz, mennyire van leharcolva az alkatrész szett, kell-e láncot cserélni, de a legtöbb használt bicajjal foglalkozó boltban ebben készségesen segítenek. Érdemes a kínálatot monitorozni rendszeresen, mert alkalmi vételek sokaságába lehet botlani.

Felmerül még egy téma a használt kapcsán: eBay! Azért szúrom ezt ide, mert az elmúlt hetekben elég sok időt tettem abba, hogy ott is felmérjem a kínálatot, illetve a Magyarországra szállítás lehetőségeit. Az angol eBay-ről gyakorlatilag minimális a hazaszállítás, így érdemes akkor választani onnan, ha van kint megbízható kontaktunk aki személyesen elmegy érte, kifizeti, és valamilyen módon eljuttatja hozzánk a gépet. Egyébként nem, mert pusztán képek alapján vásárolni azért rizikós megoldás tud lenni...

Természetesen aki vágyik az "én izzadtam először össze a nyerget" érzésre, vagy úgy belejött már a triatlonba (vagy csak a biciklizésbe) hogy valami szuper vadiúj gépre vágyik, annak végtelen lehetőség áll nyitva hogy vásároljon.

Mekkorát?

Nem megyek bele a témába, mert ahány gyártó annyi méretezés; a jó tanács csak annyi hogy ülj fel rá mielőtt megveszed, és ha lehet menj is vele néhány kört. Az első országútimat azért cseréltem le, mert nagyjából 100km letekerése után rájöttem, hogy hiába ajánlja a gyártó a magasságomhoz az 55-ös vázat, valahogy nyújtóznom kell a váltókar megfogásához. Ez 20 km-en nem volt zavaró, 50-en már igen. Szóval kipróbálni, kipróbálni, kipróbálni!

Alu vagy karbon?

Erről cikkek sokasága olvasható szerte az interneten, úgyhogy inkább saját tapasztalatokat írnék. Volt aluvázas biciklim és karbon is (illetve az van). Mindkettőnek megvannak az előnyei és hátrányai is természetesen. Az alu olcsóbb, ha baj történik vele az könnyebben javítható, és általában tartósabbnak is mondják mint a karbont. A karbon ezzel szemben drága, és ha törik akkor nagy a baj, viszont kevésbé ráz a vacak utakon. A magyar utak meg ugye nem a jó minőségükről híresek :). Van ehhez képest ismerősöm aki teljes ironman távot csinált alu biciklivel, így nagy biztossággal ki lehet jelenteni, hogy nyugodtan meg lehet azt is venni, nem történik semmi baj, sőt.

Milyen alkatrésszel?

A klasszikus hitéleti kérdés, hogy Shimano/Campagnolo/SRAM párti az ember. Szvsz a Shimano előnye az, hogy popularitása okán az alkatrész ellátottság igen jó, tehát ha cserélni kell valamit akkor ahhoz nem kell az ebay-t túrni, hanem van végtelen mennyiségben használt de jó állapotú utánpótlás (Használt autós példa: Suzukihoz alkatrészt venni egyszerűbb mint Bentley-hez, plusz még olcsóbb is). Bevallom őszintén hogy a másik kettő nekem még nem volt; természetesen bármelyik választás lehet jó! Ha használt biciklit veszünk akkor általában az eredeti tulaj igényessége fogja meghatározni hogy milyen állapotban vannak az alkatrészek; itt érdemes arra készülni, hogy egy-egy dolog cseréje még a költségeinket növelheti (pl. lánc csere, fékbetét csere, stb.). Ezen aggódni nem kell; globálisan sajnos a bicikli olyan dolog amire mindig kell valamit költeni.

Váz geo - sloping, normál, szuper agresszív?

Van egy edzőtársam aki mindig azt mondja, hogy szuper agresszív vázgeo kell és spéci beállítás, mert inkább a derekunk fájjon, minthogy 40-es tempó alatt menjünk. Fájós a derekam alapból is, úgyhogy nem értek vele egyet, de tény hogy ez is egy olyan szempont, amin minimálisat érdemes gondolkodni. Kipróbáláskor nem fog kiderülni, hogy hosszú távon mennyire terheli meg az ember váz-izomzatát a biciklin ülés, és ezért szoktam javasolni mindenkinek, hogy előre gondolja át, hogy milyen geometriájú vázat választ. Annyi biztos hogy azt a biciklit nem szabad megvenni ami jó beállítás mellett is már a kipróbálás alatt terheli a derekat és a hátat, mert az edzés és verseny közben is komoly kínokat fog okozni, és nem csak a tekerés közben, de a futás alatt is.

Nekem személy szerint sloping vázas országútim van, de én alapból úgy kerestem biciklit, hogy az erősségeimet (=emelkedőn menés) ki tudjam aknázni, és ahhoz talán egyel jobb ez a geometria, mint más.

Egyéb kellékek:

Bukósisak - NE spóroljatok rajta, és MINDIG legyen rajtatok edzés közben is (kivéve görgőn persze :))

Görgő - Az egyik leghasznosabb edzést segítő eszköz, de nem kell rá vagyonokat költeni. Használt lehet ebből is, vagy a Decathlonos sajátmárkás is tökéletes!

Computer - A választék végtelen, az egész egyszerűtől a nagyon drágáig. Kütyümániások úgyis valami GPS-es csodát választanak, a többiek meg egy egyszerűbbet :)

Wattmérő - Drága úri hóbortnak tűnik, de a görgő mellett a hatékony felkészülés másik pillére. Ha belefér a keretbe akkor mindenképpen érdemes venni HA legalább középtávra készül az ember. Rövid távokra kevésbé szükséges.

Szerszámok - Gumileszedő, imbuszkulcsok, pót belső, gumijavító spray, pumpa és barátai legyenek otthon és a versenyen is nálatok. Bármikor beüthet egy defekt vagy akármi, jobb erre felkészülni előre.

Összegzés:

Nagyjából egy órája gépelek, és minden bekezdést vagy háromszor írtam újra és egészítettem ki; ennek ellenére van olyan érzésem, hogy nem tértem ki minden aspektusra, leginkább mert nem lehet.

Konklúzióként annyit tudok írni, hogy nézzetek meg és próbáljatok ki minél többet, és azt vegyétek meg, ami a legjobb ár-érték arányt tudja biztosítani. Érdemes vásárlás előtt végignézni a bikemag-ot, a velo.hu-t és más biciklis oldalakat kezdő bicikli témában, mert jónéhány kérdést jobban és mélyebben körüljárnak, mint azt én tettem. Költeni kell a biciklire, mert fontos eszköz, de felesleges háromszor annyit áldozni rá, mint amennyire ki tudjátok majd használni. Ne féljetek a használt biciklitől, kezdésnek bőven tökéletes; néha jobb választás is mint egy újat venni.

Ami pedig a legfontosabb: ha már megvan a bicikli akkor ápoljátok, foglalkozzatok a karbantartással, mert meghálálja majd :)

No, azt hiszem felszerelés fronton a végére értem a mondandómnak, úgyhogy már csak egy általános összefoglalás hiányzik, beszerzési helyekkel és más hasznos tippekkel. Folyt köv... és lehet még ezt a posztot is kiegészítem úgy 164-szer...

Tegnap úszás közben gondolkodtam azon, hogy mi az ami fontos lehet az első és az utolsó versenyszámhoz, és realizáltam, hogy ez egy rövidebb írás lesz, mint a tegnapi volt :). Viszont lehet hogy kell majd egy negyedik poszt is, ami már amolyan összegző, javaslattevő lenne, plusz taglalná a beszerzési forrásokat is. Node, ugorjunk inkább a vízbe, és jöjjön aminek jönnie kell.

Úszás:

Egyszerű lenne ezt elintézni azzal hogy egy jó úszószemüveg és a tegnapi posztban tárgyalt ruha és kész is vagyunk, de ennél azért pont egy fokkal komplexebb a kérdés. Nem kötelező jellegű, de általában az edzésen használt és a versenyre vitt úszócucc között vannak különbségek.

Edzéshez sokan használnak mindenféle segédeszközt (deszka, békatalp, bólya, stb.), ezeket viszont a versenyre (sajnos :D) nem lehet vinni. Az úszósapka szintén olyan, hogy edzésen hordja az ember a sajátját, viszont a versenyen azt KELL viselni, amit ők adnak. Banálisnak tűnik ezt kiemelni, de van jobb meg rosszabb úszósapka a világon, és nagyon nem kényelmes mikor egy kicsi sapkában kell végigúszni a távot versenyen.

Az úszószemüveg már fontosabb, és itt hatványozottan igaz amit tegnap is írtam: mindenki más ebből a szempontból!!! Én Zoggs Predator-ban úszom, de van olyan versenyzőtársam aki szerint az a valaha készült legrosszabb szemüveg. Így aztán a tanácsom hogy próbáljon meg mindenki többet, és válassza azt, ami hosszú távon a leginkább kényelmes és legkevésbé párásodik. A kényelem a fontos szempont, mert kevés annál rosszabb van, mikor 500 méter után már vág a szemed alatt a szemüveg pereme, és még kétszer annyit kellene benne eltölteni.

Érdemes megnézni a triatlonra ajánlott szemüvegeket a gyártóknál, mert van többféle, de SZERINTEM nem érdemes 10-15ezer forintot kiadni egy dedikált hiperszuper nyílt vízre tervezett szemüvegért, ha a harmad annyiba kerülő egyébként ugyanúgy kényelmes. Kezdők vagyunk, ráadásul nem a Hawaii IronMan-t akarjuk egyelőre teljesíteni.

Fontos kérdés a neoprén vásárlása, vagy annak kerülése. Az MTSZ szabályzat alapján 22/24 fokos vízhőmérsékletig hordható (távtól és versenybírói döntéstől függően), 16 fokos víz alatt viszont kötelező. Hogy ennek az információnak az ismeretében érdemes-e saját neoprént tartani otthon, vagy versenyre bérelni csak, az fogós kérdés. Nekem van sajátom, amit pont egyszer használtam eddig, tehát teljesen gazdaságtalan volt megvenni. Ha még legalább kétszer felveszem majd életemben, akkor jövök ki nullára... így a matek értelmében ha életedben egyszer tervezel egy sprint vagy olimpiai távon részt venni és soha többet akkor semmiképpen ne költs rá vaskos pénzt, ha meg hosszabb távon tervezel, akkor érdemes lehet. A fórumok szerint érdemes kerülni a Sportsdirect saját márkás megoldását, bármilyen csábító is az ára! Én az enyémet használtan vettem, ami teljesen reális opció, ha költséghatékony megoldást keres az ember.

Futás:

A jó cipő ismérveit lentebb taglaltam már egy másik posztban, ott érdemes újra felidézni, hogy miért nem írok ezzel kapcsolatban tippeket :). Szerintem a triatlon felé a legtöbben a futás irányából közelítenek, és ott a többség már kitapasztalta hogy milyen a jó cipő, a kényelmes felső, és más egyebek...

Egyéb kellékek:

Na ez egy vicces témakör és nem véletlen csapom ide, merthogy ezek azok amiken ha nem is áll vagy bukik egy verseny, de a komfortérzetet jelentősen tudja befolyásolni:

Napszemüveg - Célszerű olyat szerezni ami a bringához is jó és a futáshoz is. Annál kevés vacakabb helyzet van mikor 30-as tempóban bicajozva beleszáll a muslica az ember szemébe, vagy a futás alatt félvakon próbál botorkálni a tűző napon. A nagyon szétdizájnolt utcai dizájndarabokat érdemes kerülni szerintem; a fő szempont a kényelem és a megfelelő fényvédelem legyen.

Sapka/napellenző - A triatlon versenyek nagy része nyáron van, és a napsütés nem csak a szemünket tudja bántani, hanem fel is tudja forralni a fejünket. Előzzük meg ezt...

Óra, pulzusmérő - Általában a sport felszerelés része már szinte mindenkinek. A "milyet vegyek" téma az inkább hitéleti kérdés (Polar, Garmin, Suunto, stb.), ebben objektív tanácsot szerintem senki nem tud adni. Mindegyik jó valamiért, és mindegyiknek van valami hasfájása. Amit érdemes megfontolni az az üzemidő; a triatlon versenyek általában nem érnek véget 30 perc alatt.

Kompressziós szár/aláöltözet - Vannak rajongói és ellenzői is, ha az a típus vagy aki szereti akkor érdemes beruházni, ha nem akkor nyilván nem. Ami nagy előnye, hogy forróságban locsolva hűti a testet, hátránya hogy van akit zavar.

Nagy hirtelenjében ezek jutottak eszembe; ha még valami beugrik majd kiegészítem az írást. Holnap pedig jöjjön a legnagyobb falat: a bicikli!

Kezdjük ott, hogy ténylegesen a vasárnapi közös futáson hangzott el egy csomó kérdés kezdő triatlon kapcsán, amikre ott és akkor válaszolgattam a meglevő tapasztalataim alapján, aztán nekiálltam guglizni, hogy van-e erről magyar nyelvű összefoglaló anyag, és mivel nem nagyon találtam, gondoltam leírom, hogy én mit és hogyan csináltam az elmúlt másfél évben.

Elég sok pénz és idő ment bele abba, hogy kifejlesszem a nekem megfelelő "csomagot", és a másfél év alatt volt néhány súlyos melléfogásom, illetve olyan tapasztalat amire utólag azt mondom, hogy megérte kipróbálni többfélét.

Ahogy eddig: ezúttal sem szeretnék reklámozni senkit és semmit; mindenkinek egyedi igényei és tulajdonságai vannak, amik alapvetően tudják befolyásolni azt, hogy milyen felszerelésbe érdemes beruházni. Általános igazság szerintem nincsen, viszont van pár "hiba" amit érdemes elkerülni, illetve pár olyan faktor aminek az előre átgondolása fontos lehet, ha kímélni akarjuk a pénztárcánkat.

Az alapok:

Első és legfontosabb amire érdemes felkészülni, hogy a triatlon egy elég komoly beruházást igénylő sportág. Alap igazság hogy minden hobbira végtelen mennyiségű pénz költhető, ugyanakkor itt az alapkészlet beszerzése sem lesz filléres tétel. Meg lehet oldani sok mindent okosban, de tény ami tény: pár dologra biztosan kell áldozni.

Mielőtt viszont fejvesztve becsuknátok az írást, vagy elszaladnátok a legközelebbi tri felszerelést árusító boltba, érdemes kezdésnek átgondolni az alábbiakat:

- Milyen távon szeretnétek indulni? - Gondolom nem nagy titok, hogy sprint távú versenyzéshez némileg más felszerelés kell mint mondjuk egy ironman-hez!

- Mennyire szeretnétek hosszú távon ezzel a sportággal foglalkozni? - Aki egy versenyre készül csak életében, hogy kipipálja ezt a bakancslistán az ne vegyen sokszázezer forintért biciklit és egyéb hardvereket :).

- Mennyi a rászánható költségkeret? - Ez lesz a legkomolyabb hatással a kezdőcsomagra.

Három sportághoz kell majd felszerelést összerakni: úszás, bicikli, futás, illetve van néhány amolyan "általános" motyó is, amikről érdemes beszélni. Bár elsőre úgy tűnik hogy az úszás és a futás eszköz oldalról könnyen kezelhető kérdés (fürdőnadrág, futócipő), érdemes azért majd arról is pár szót szólni, hogy miken lehet bakizni a triatlon elején és végén.

Tárolás:

Életem meghatározó triatlonos élményeinek egyike, mikor a legelső verseny előtti este álltam a hotelszobában, kipakolva körülöttem minden (minden IS) amit el lehet képzelni, és megkérdeztem Nórát, hogy mégis mibe pakoljak?

Vannak versenyek ahol adnak depós zsákot (külön bicikli és külön futás) vagy ládát, viszont ahol nem, ott saját módszerrel kell megoldani mindent. Saját tapasztalat, hogy vannak jobb és kevésbé szerencsés választások:

1. Földre lepakolom oszt' jóvan! - Ez nem annyira rossz ötlet alapvetően, ameddig nem esik az eső, illetve ameddig biztosak vagyunk abban, hogy a mezőny elején fogunk kijönni a vízből. Minden más esetben ugyanis valaki biztos belerúg véletlen, odébbtolja mikor kiveszi a biciklit a depóból, stb.
2. Hátizsák - Saját tapasztalatból: jobb ötlet mint a semmi, viszont kirángatni belőle a holmit, belepakolni a vizeset az nehézkes. Ráadásul szakadó esőben be is tud ázni, ami szintén kellemetlen perceket okozhat.
3. Szatyor - Vannak hívei a módszernek. Nekem pakolhatósági szempontból ugyanolyan gondom volt vele mint a zsákkal, viszont nehezebben ázik be.
4. Transition bag - Spéci triatlon hátizsák ami vízálló kívül-belül és külön "zsebek" vannak mindhárom sport felszerelése számára. Egyetlen igazi hátránya az ára; ezt biztos nem ússzuk meg low budget-ben.
5. Műanyag doboz - Tesco vagy IKEA, néhányszáz forintért. Nem ázik be, könnyen szállítható, jól pakolható, olcsó, végtelenszer újrahasználható.

Ruházat:

Kardinális kérdés, és nem elsősorban a színe miatt :)! Viccet félretéve természetesen itt is többféle iskola létezik, illetve ha van valami amiben különböző módszer jön be mindenkinek akkor ez az. Konkrét javaslatom nincsen, de szívesen megosztom azt, hogy én miket próbáltam, és mivel mi volt a tapasztalat:

1. Minden sportághoz külön, és számok között átöltözés - Kipróbáltam és természetesen csak kényelmi szempontokat nézve ez egy jó megoldás. Mindenkinek van egy jó fürdőruhája, egy kedvenc biciklis nadrágja és valami amiben szeret futni... ezek viszont az esetek nagyon kis százalékában vannak átfedésben. Átöltözni számok között viszont borzasztó időigényes, ami kicentizett versenyszám esetén (pl. ha valaki gyengébb úszó, vagy kifejezetten lassú bringás) fájni tud  végelszámolásnál. Financiális előnye, hogy ezek általában otthon rendelkezésre állnak már, tehát extra beruházási igénye nincsen.
2. Egyrészes triatlon "egyberuha", közismertebb nevén tri-suit - Előnye hogy az átöltözés idejét minimálisra szorítja, hátránya hogy úszás után erős szélben és hűvösben a meghűlés igazi "melegágya". Nekem mellette bónusz problémám vele, hogy mosdó szünetet tartani benne nehézkes, így én csak rövid távokon szeretem hordani. Rövidujjú és ujjatlan verzió is kapható belőle; egyéni preferencia hogy melyiket szereti valaki. Az ára az márka függő és pénztárca kérdés; a decathlonos sajátmárkás hozzáférhető 10.000 forintos áron, egy jobb ROKA meg ennek a sokszorosa.
3. Kétrészes triatlon ruha - Ennek nincs közismert neve, nadrág és felső külön. Én azért szeretem jobban mint az egyrészest, mert úszni alapvetően félmeztelenül szeretek, a felsőbe meg előre be tudom készíteni a bringán elfogyasztásra váró kajákat, és ezzel nem a depóban kell kapkodnom. Pisilni megállni pedig kifejezetten egyszerűbb benne, mint az egyrészesben. Hátránya hogy annyira sok gyártó nem készít ilyet, és az ára ennek megfelelően magasabb is mint a teljes trisuitnak (Bár ahogy nézem Decathlonos ebből is van).
4. Triatlonos nadrág - Péter barátom erre esküszik; azaz egy nadrág ami mindhárom sportághoz jó, és a felsőt cseréli az úszás-bicikli, bicikli-futás váltásoknál. Előnye az ára (egy nadrág önmagában nem vészes), a kényelmi fokozata, és hogy nem időrabló az átöltözés.

Kezdésnek ennyi, a második részben pedig az úszás és a futás kerül majd sorra. A biciklinek egy külön posztot szánok majd, mert az ára miatt az a legsúlyosabb tétel, és talán ott kell a legtöbb mindent figyelembe venni a beruházás előtt.

Van ilyen emberek, nem kell furán nézni; egyszerűen ezt a versenyt most szombaton én nagyon nem szerettem! Pedig nem volt különösebben gond a szervezéssel (mondjuk a frissítés az khm...), nem volt zavaró a tömeg, jó volt az időjárás, ott volt egy csomó barátom... és mégis!

Kezdjük ott, hogy szombat reggel vittem haza Nórát a kórházból, és emiatt már alapvetően nem sok kedvem volt bárhova menni napközben, hogy ne hagyjam otthon egyedül. Mivel volt némi családi vállalásom tesóm gyerekei felé, így a fél napot eltoltam azzal, és már délután hulladék állapotban keveredtem haza. Gondoltam egy alvás majd segít, de mikor felkeltem még kótyagosabb voltam mint előtte.

Kilenc előtt kicsivel értem ki a rajtközponthoz, gyors körbepacsi a haveroknak, aztán a többiek elmentek a 6km/9km távot lefutni, mi megy még mászkáltunk a standok között és vártuk a 21k rajtot. Btw. itt jegyezném meg, hogy érthetetlen, hogy miért nem a 21-et indítják elsőnek; talán előbb vége lenne az egész cirkusznak és nem küldene el minden autós minket a halál f.szára. Mindegy.

22:40-kor rajt, sikerült valahonnan a 10-ik sor környékéről elstartolni, és 300 méter alatt megelőzni az 5perces iramfutókat. A cél az volt, hogy előttük maradjak és 1:45-ön belüli időt menjek. Két nagy baromságot sikerült elkövetni: az egyik az volt hogy nem néztem meg az útvonalat, a másik pedig hogy nem néztem meg, hogy mennyi frissítőpont lesz. A kettő szuper kombinációja lett, hogy kicsit elkészültem erővel olyan 19 környékén, de szerintem belefért ennyi megrogyás.

Ezen a frissítős dolgon kívül az égvilágon SEMMI nem történt a verseny alatt. Mentem a kis 4:30 körüli km-eket (kivéve az emelkedőket), ha volt mit inni frissítettem, aztán egyszercsak megpillantottam a célvonalat és átfutottam. A vége 1:36:57 lett, ami nem a legjobb időm, de bőven a saját elvárásaim fölötti.

A célban átvettem amit át kell, aztán rámtört a rosszullét... borzasztóan fájni kezdett a két combom, szédültem, meg úgy éreztem, mintha teljesen kiszáradtam volna. Végül aztán egy 10 perc pihegés után oké lettem, de ez a rossz érzés teljesen bennem maradt, hogy valamiért "feleslegesen" elfutottam magam. A végén még bevártam Lippit, aztán a kordonok lebontása közepette sétáltunk vissza az autóhoz, és azon merengtünk, hogy két év alatt annyit versenyeztünk, hogy valahol elveszett a varázsa ennek a dolognak. Nyilván csak a hangulatunk volt fos (Lippi sem volt valami atom formában a célban), de rossz volt így hazamenni.

Otthon még ültem 20 percet mire sikerült erőt venni magamon a fürdéshez; kb. négykézláb másztam  be a kádba is, szóval tré volt az egész

A vicc, hogy egyébként van kedvem edzeni, várom a szlovéniai versenyt is, de ez most fájt. Nem is kicsit, hanem nagyon. Pont.

Múlt héten pihentem 5 teljes napot, aztán vasárnap egy közepes görgős session-el tértem vissza az edzésmunkához, hogy elkezdjem a ráhangolódást a szeptemberi verseny dömpingre. Tavaly is ez volt az év legsűrűbb időszaka, és idén is ez lesz, úgyhogy az szinte biztos, hogy ott mérhető mennyiségű edzést a versenyek között nem lehet majd beiktatni.

A következő futóverseny a Nightrun lesz, de arra külön nem edzek; sokkal inkább a tatai olimpiai távú triatlonra nézek már előre. Tavaly 2:58-as idővel értem célba igen hitvány állapotban, de idén azzal a feltett szándékkal megyek, hogy legalább 5-6 percet javuljak, és ne is készüljek el annyira a végére, mint 2018-ban.

Az edzéseket némileg átszerveztem viszont ennek tükrében. Mivel láthatóan a futással gondjaim vannak mostanában, igyekszem több rövid de intenzív edzést beiktatni a gyorsaságom visszaszerzése miatt. Emellett természetesen a heti egy 15km (Vagy hosszabb) lassabb futásnak is meg kell maradnia. Biciklin marad a heti legalább két görgős edzés, aminek az az oka, hogy mind erőben mind pedig fordulatban eléggé le vagyok még mindig maradva attól, amit látni szeretnék. Utóbbit egyértelműen a görgőn lehet jól fejleszteni, de előbbire is remek gyakorlataim vannak. Plusz a konyhában nem fog egy autó sem elütni.

Ami az úszást illeti... az uszoda zárva, ahova járni szoktam, viszont ha minden jól megy akkor kiválóan úszó kollegám segíteni fog egy picit a mellúszás technikám javításában, és abban hogy erőben hogyan tudok fejlődni picit. A gyorsúszás most picit jobban megy mint év elején, de a korábbi vállsérülésem miatt tartósan nem tudok még abban haladni. Így marad a mell, ami lassabb jóval, de azért fejleszthető.

Ez most picit száraz poszt lett, de elég sok egyéb dolog van a fejemben, ami nem sport tematika, és inkább csak magamat akartam emlékeztetni, hogy azért ez az aspektus is "megy".

Bicikli csere van még folyamatban... na ez majd megér egy külön írást...

Ott hagytam el a fonalat, hogy az UTT után elég rondán megrogytam fejben és morálisan is; innen kellett volna talpra állni valahogy úgy, hogy Kaposváron ennek látható jelei is legyenek legalább lelkesedésben, de akár időeredményben is. Nagyjából két nap vinnyogás után végiggondoltam, hogy mit és hogyan csinálok, mi az amin változtatni kellene, és a "megtudomcsinálnibasszameg" mentalitásomat elővéve sikerült újra minőségi edzésmunkát végeznem. Ez jó előjelnek tűnt, plusz ugye kalkuláltam azzal is, hogy nyaralni megyünk előtte héten, ahol a pihenést is tudom abszolválni. Elcsépeltnek tűnik, de a mentális felkészülés egyik fontos része, hogy fejben is pihentek tudjunk lenni.

Július 13-án kezdtük a balatoni nyaralást, ami ideális keretet biztosított az utolsó futós és úszós felkészülésekhez. Ez annyira jól sikerült, hogy a 21-i versenyt megelőző napokban azt gondoltam, hogy a korábban jelzett 6:30-as idő elérhető lesz. Előzetesen egy 50 perc körüli úszással, 3:20 biciklivel és 2:10 körüli futással kalkuláltam a keszthelyi tapasztalatok alapján, plusz kb. 8-10 perc depó, mert abban végtelen gyenge vagyok.

21-én vasárnap reggel némileg kalandosan értünk oda Kaposvárra (nem igazán találtuk elsőre a versenyközpontot...), ahol a szokásos lepakolás és bedepózás volt a reggeli program. Örök parám hogy elfelejtek valamit magammal vinni, úgyhogy a szokásos telepakolt ládával és kajás táskával felszerelkezve rámoltam le a nekem szignált helyre, hogy aztán már Titcar barátommal kiegészülve leballagjunk a vízhez csekkolni a hőmérsékletet meg a pályát.

A rajt pillanataiban igyekeztem szokás szerint hátul maradni, hogy a verekedésből kimaradjak, és ez az első bólyáig jól is ment. Ott egyrészt elúsztam Kovács "Kokó" István mellett (:DDD), másrészt beszedtem annyi rúgást ami nem esett jól. Utána viszont relatív üresben haladtam a kijárati kapuig, és 43 percnél másztam ki a vízből. Új egyéni csúcs ezen a távon, jee! A depózás az lassan ment szokás szerint, de belefért a kaja + moderált átöltözés, és indulhatott is a 3x30km-es tekerés. A pálya nagyon jó volt, és úgy lett végül 3:10 az időeredmény, hogy az utolsó körben már tartalékosan tekertem.

Keszthelyen a futás volt a mumus és az időjárás hasonlóan hányadék forró volt, úgyhogy ettől előzetesen és ott helyben is nagyon tartottam. Az első 10-11 km még oké volt, elmaradt a múltkori nagy megzuhanás, viszont olyan 12 körül éreztem hogy fogyok el lábon és megint voltam olyan hülye hogy belesétáljak...

Az utolsó körömön már eléggé nyomott állapotban voltam, és bár Nóra hajtott, hogy meglehet a 6 órán belüli idő, végül ez 29 mp-vel nem sikerült, így végül 6:00:29-el értem célba. Nem 6:30... 6:00... én se nagyon hittem el :D, a célban akkorát üvöltöttem, mintha én nyertem volna.

Hogy mi a tanulság, vagy van-e egyáltalán? Talán annyi, hogy egy UTT jellegű nagy pofonból fel lehet állni pozitív végeredménnyel, lehet motivációt találni a buktában ugyanúgy, mint a jó teljesítményben. Gondolom ezzel sok újat nem írtam :).

A héten pihenőt tartok, aztán jövő héten Nightrun, és utána indul a felkészülés utolsó szakasza, hiszen még előttem van az Ironman70.3 Slovenia.

Igyekszem nem vinnyogós posztot írni az idei UTT-n tett kirándulásomról, de előrebocsátom, hogy nagyon vacakul éltem meg az egészet.

A felütés az volt, hogy nem tervezett verseny, de felkészülésnek jó lesz, plusz mégis csapatban futás, jótékonysági céllal; ez rossz nem lehet. Szombat reggel ennek mentén csaptuk magunkat kocsiba Lippivel, és vettük az irányt Tiszafüred felé. Leértünk, gyors pacsi a csapattársakkal, aztán kaja és nekiláttunk felmérni, hogy mely pontok között kell majd a logisztikát intézni, illetve honnan hova kell elfutni.

Délután 4-kor kellett volna indulnom, amiből fél 5 lett (addigra ennyi csúszást szedtünk össze csapatszinten), és nagyon hibásan az volt a fejemben, hogy ebből a 30 percből annyit fogok lefaragni, amennyit csak lehet. Az ötlet nem volt rossz, a kivitelezés viszont botrányosan sikerült, és nemhogy lefaragtam belőle, de még hozzá is tettem vagy 15-öt...

Aki futott már UTT-n az mondhatta volna, hogy ennél demotiválóbb terep kevés van a világon! Gyakorlatilag egy árnyék és minden mentes beton töltésen kell futni, ahol a legnagyobb izgalmat az jelenti, ha van egy kanyar, vagy feltűnik egy toitoi és mellette az ellenőrző pont.

Az első 10km rendben volt, 4:50-4:55 körüli idővel mentem, és csak azon bosszankodtam, hogy nagyon erős a szembeszél. A meleggel ott még nem annyira foglalkoztam, az inkább a második 10-en kezdett zavarni, ahol már csak 5:05 körüli km-eket mentem. Azt számolgattam, hogy ezzel is nagyjából tudom majd hozni a tervezett 2:30-as időt. Nem tudtam... 21km-nél már 1:48 körül jártam, azaz iszonyú erős utolsó 10-et kellett volna menni. Itt elkövettem szerintem a legnagyobb hibát amit lehetett: belesétáltam egy jó 50-100m-t. Ettől egyből fájni kezdett a lábam, és innentől egy vergődés lett a táv további része. 8-9 percenként meg kellett állnom egy picit fújni, és ettől a pace egyre rosszabb és rosszabb lett.

Végül a nekem szignált 31km-t 2:49 alatt tudtam teljesíteni, fájdalmas görcsök és rettenetes mentális állapot közepette; amikor átadtam Lippinek a chipet akkor azt éreztem, hogy itt a vég. Fél órát ücsörögtem a parton mire annyira sikerült összerakni magam hogy elmenjek a kocsiig, ahol el tudtam fogyasztani a világ legjobban eső gourmet vacsoráját egy párizsis zsömle (köszi Dorina!) és egy meleg redbull "személyében".

Mentálisan borzasztóan megviselt ez a tervezetthez képest gyenge teljesítmény, és azóta is azon gondolkodom, hogy mi az amit rosszul csináltam. Mivel hiszek abban, hogy akkor lehet kijavítani a hibáinkat, ha beismerjük és szembesítjük magunkat vele, álljon itt egy lista az elbaltázott dolgokról:

1. Hosszú versenyt úgy betenni a naptárba, hogy az nem illeszkedik sem az edzésprogramba, sem a fejben történő felkészülésbe: HIBA!

2. A meleg és szél ellenére azon görcsölni folyamatosan hogy tartani kell az időt (bár nem megyünk az első helyekért): HIBA!

3. Azt gondolni, hogy azért mert már kétszer lefutottam a 30 km-t, ez sima ügy lesz (= a távolság lebecsülése): HIBA!

4. Megállni, belesétálni úgy, hogy igaziból ezt semmi nem indokolja: HIBA!

Az látszik, hogy a bringa és az úszás miatt a futást (mint elvileg legerősebb számom) erősen hanyagoltam az utóbbi időben, úgyhogy most egy picit módosítani fogom a felkészülési programot, és kicsit hangsúlyosabb lesz a két lábon haladás. A cipőválasztást is át kell gondolnom kicsit; lehet hogy a Saucony megérett a cserére, ami lehet oka a fájdalomnak. Biztosan kell azon dolgoznom, hogy mentálisan erősebb legyek, jobban kezeljem ezt a monotonságot, amit az ilyen gáton futások okoznak. Végül pedig: jóval többet kell dolgoznom a melegben futáson; ez korábban kifejezetten az erősségem volt, idén viszont csak szenvedek a hőségben.

Összességében egyébként nem kellene elégedetlennek lennem, mert a távot lefutottam, a csapatban így is én voltam a leggyorsabb messze, 70 csapatot előztünk meg csak abban a közel három órában... de tudom, hogy mire vagyok elvileg képes, és nem hagy nyugodni, hogy nem jött ki belőlem a megfelelő teljesítmény.

Jövőre visszavágok az UTT-nek...

A sztori ott indul egyébként, hogy tavaly gondolkodtunk bent a melóban, hogy trióban megcsináljuk idén az UTT-t, de aztán mindenféle tényezők miatt (volt akinél családi zűrök voltak, volt akit előléptettek, én meg jobban ráálltam a triatlonra) hagytuk elsikkadni a dolgot.

Múlt hét végén már volt róla szó, hogy egy ismerős helyett be kellene ugrani futni, de akkor még nem volt biztos, úgyhogy végül vettem jegyet a HFL döntőre most szombaton, azzal a szándékkal hogy a délelőtti edzés után kiülök a lelátóra és néhány sör elfogyasztása közben nézem a meccset Ricsivel.

Hétfőn aztán újratervezés: 30km-t kellene futni az UTT-n! Egy ideje egyébként nem vagyok már annyira csapatban futós (oké, a Vivicitta a család miatt kivétel volt), de mivel Lippi kérte hogy csatlakozzak, nem mondtam nemet. A cél is nemes ráadásul; a Happy Lion csapatban fogok futni, jótékonysági céllal :).

Ami a konkrétumokat illeti: 30,1 km lesz a nekem szignált táv, amit délután 4 után kell lefutni. Ez  mindenképpen jó abból a szempontból, hogy talán már kevésbé lesz égető a napsütés, illetve hogy egyben futhatom a távot, és nem kell várakozni/utazni a szakaszok között. A cél az, hogy olyan 2:30-2:40 körüli időt fussak, amire szerintem lehet is esély (Szekszárdon ugyanezen a távon 2:42 volt, igaz jóval ideálisabb időjárási körülmények között), plusz ismét figyelni kellene a megfelelő frissítésre.

Ami kevésbé jó hír, hogy ez elég jelentősen átírja a heti edzéstervet, és a jövő hétre is hatással lesz. Ismerem magamat annyira, hogy nem fogom ellazsázni a távolságot, és kellően kihajtom majd magam... ez pedig azt jelenti, hogy a jövő heti edzéstervet kénytelen leszek szűkebbre szabni, ráadásul nagyobb hangsúlyt kell fektetni majd a bringára és az úszásra is.

Node a jó dolgokra fókuszáljunk: az első ultra verseny (igaz váltóban), jótékonysági céllal, együtt a barátokkal! Can't wait :)

Keszthely után tartottam egy lazább hetet, hogy aztán újra rákapcsoljak az edzésre! Jelentem egész  jól sikerült a dolog, végül június utolsó hetét sikerült 8,5 órányi nettó edzésidővel zárni.

A szokásos 3km úszás mellé befért 120km bringa és 25km futás is, ami mindenképpen szükséges volt a kaposvári felkészüléshez. A bicaj volt a kulcs; egy gyorsító görgőzés mellett 92 km-t tettem meg országúton a Vajdaságban, ami az egyik legjobb terep az edzéshez. Minimális forgalom, sima utak, kevés település... szerintem egy országútis sem kívánhat sokkal jobbat magának.

Ami a görgőt illeti: sokan utálják, de azért azt nem lehet elvitatni, hogy bizonyos gyakorlatok remekül fejlesztik az alap biciklis skilleket. A többség persze menekül ki a szabadba amikor az időjárás engedi, de továbbra is úgy gondolom, hogy nekem szükségem van arra a kiegyensúlyozott felkészülésre, amit a görgő és az országút közösen ad meg.

Futás fronton kicsit elkezdtem emelni a mennyiségen, viszont a tempó elég hitvány. Gondolkodtam ezen tegnap este, hogy mitől lehet, aztán arra jutottam hogy a résztávozás abbahagyása (igen, tudom...) illetve a pusztító meleg okozza azt, hogy 4:30-as pace-ről visszaestem 4:45-re. Próbálom a jó oldalát nézni; ezzel a tempóval fix nem fogom elfutni a triatlon versenyeken a futás elejét :).

Kaposvárig jelen állás szerint 3 hét van még. Ezen a héten kb 7-7,5 óra edzés fog beleférni, de a mennyiséget igyekszem minőséggel pótolni majd. A jövő hetet már "közepesebbre" veszem, azaz csökkentem picit a terhelést, és a júli 15-ös héten elsősorban rövid tapering edzésekkel hangolok majd az újabb versenyre.

Azt gondolom, hogy ismerve most már a távot, az ahhoz tartozó frissítési igényt és erőbeosztást, reális lehet hogy 6:30 alá behozzam a féltávot. A 6 óra nyilván csak távoli álom marad továbbra is; ahhoz valami iszonyat nagy futást kellene produkálnom a végén...