Ott hagytam el a fonalat, hogy az UTT után elég rondán megrogytam fejben és morálisan is; innen kellett volna talpra állni valahogy úgy, hogy Kaposváron ennek látható jelei is legyenek legalább lelkesedésben, de akár időeredményben is. Nagyjából két nap vinnyogás után végiggondoltam, hogy mit és hogyan csinálok, mi az amin változtatni kellene, és a "megtudomcsinálnibasszameg" mentalitásomat elővéve sikerült újra minőségi edzésmunkát végeznem. Ez jó előjelnek tűnt, plusz ugye kalkuláltam azzal is, hogy nyaralni megyünk előtte héten, ahol a pihenést is tudom abszolválni. Elcsépeltnek tűnik, de a mentális felkészülés egyik fontos része, hogy fejben is pihentek tudjunk lenni.

Július 13-án kezdtük a balatoni nyaralást, ami ideális keretet biztosított az utolsó futós és úszós felkészülésekhez. Ez annyira jól sikerült, hogy a 21-i versenyt megelőző napokban azt gondoltam, hogy a korábban jelzett 6:30-as idő elérhető lesz. Előzetesen egy 50 perc körüli úszással, 3:20 biciklivel és 2:10 körüli futással kalkuláltam a keszthelyi tapasztalatok alapján, plusz kb. 8-10 perc depó, mert abban végtelen gyenge vagyok.

21-én vasárnap reggel némileg kalandosan értünk oda Kaposvárra (nem igazán találtuk elsőre a versenyközpontot...), ahol a szokásos lepakolás és bedepózás volt a reggeli program. Örök parám hogy elfelejtek valamit magammal vinni, úgyhogy a szokásos telepakolt ládával és kajás táskával felszerelkezve rámoltam le a nekem szignált helyre, hogy aztán már Titcar barátommal kiegészülve leballagjunk a vízhez csekkolni a hőmérsékletet meg a pályát.

A rajt pillanataiban igyekeztem szokás szerint hátul maradni, hogy a verekedésből kimaradjak, és ez az első bólyáig jól is ment. Ott egyrészt elúsztam Kovács "Kokó" István mellett (:DDD), másrészt beszedtem annyi rúgást ami nem esett jól. Utána viszont relatív üresben haladtam a kijárati kapuig, és 43 percnél másztam ki a vízből. Új egyéni csúcs ezen a távon, jee! A depózás az lassan ment szokás szerint, de belefért a kaja + moderált átöltözés, és indulhatott is a 3x30km-es tekerés. A pálya nagyon jó volt, és úgy lett végül 3:10 az időeredmény, hogy az utolsó körben már tartalékosan tekertem.

Keszthelyen a futás volt a mumus és az időjárás hasonlóan hányadék forró volt, úgyhogy ettől előzetesen és ott helyben is nagyon tartottam. Az első 10-11 km még oké volt, elmaradt a múltkori nagy megzuhanás, viszont olyan 12 körül éreztem hogy fogyok el lábon és megint voltam olyan hülye hogy belesétáljak...

Az utolsó körömön már eléggé nyomott állapotban voltam, és bár Nóra hajtott, hogy meglehet a 6 órán belüli idő, végül ez 29 mp-vel nem sikerült, így végül 6:00:29-el értem célba. Nem 6:30... 6:00... én se nagyon hittem el :D, a célban akkorát üvöltöttem, mintha én nyertem volna.

Hogy mi a tanulság, vagy van-e egyáltalán? Talán annyi, hogy egy UTT jellegű nagy pofonból fel lehet állni pozitív végeredménnyel, lehet motivációt találni a buktában ugyanúgy, mint a jó teljesítményben. Gondolom ezzel sok újat nem írtam :).

A héten pihenőt tartok, aztán jövő héten Nightrun, és utána indul a felkészülés utolsó szakasza, hiszen még előttem van az Ironman70.3 Slovenia.