Kezdjük az alcím második felével: elég kemény edzős heteket teljesítek most sorban, erős is a menet, és fárasztó is, de meglepő módon még jól bírom :). Az elmúlt három hétben botrányos mennyiséget résztávoztam görgőn, megmásztam virtuálisan Mount Ventoux-t, és jó sok km-t lefutottam. Az úszás egyre jobban hiányzik, de az uszi nyitásáig annyit igyekszem tenni a másik két sportágba, amennyit csak lehet. 

Igyekszem emellett az étkezésre is jobban figyelni mint korábban, bár ez sokkal nehezebben megy, mint ahogy eredetileg vártam. Korábban azt gondoltam, hogy simán meg fogom ugrani a kevesebb édesség, több minőségi szénhidrát, magasabb fehérje fogyasztás triót, aztán kiderült hogy ez mégsem olyan egyszerű, mint aminek hangzik. De próbálkozom, és ügyesen beiktatok húsmentes napokat is már az étrendembe, valamint jobban is figyelek arra hogy hány kalóriát fogyasztok.

Összességében egyébként úgy érzem, hogy a felkészülés terv szerint halad, ami mindenképpen jó hír.

Ami a futást illeti: elég sok virtuális versenyt teljesítettem az utóbbi időben, és eljött az a pillanat amikor úgy döntöttem, hogy itt az ideje félmaraton fölött is kipróbálni magam újra. A korábbi években a maraton felkészüléseim masszívan hiányt szenvedtek a 30km környéki futásokban, de idén próbálok jobban figyelni arra, hogy ez ne történjen meg újra. Így aztán a BSI négy évszakos futásában már nem 21,1 km-re hanem 30-ra neveztem be, mondván hogy jó lesz az nekem. Spoiler alert: végül jó is lett!

Szombat reggel még eléggé ványadtan ballagtam ki a Margitszigetre; húztam a bal lábam eléggé, mert sokat kivett belőlem a csütörtök-pénteki Zwift-es edzés. De mondom nem gond, a legrosszabb ami történhet hogy 21,1-nél abbahagyom a futást és csak félmaraton lesz, a 30-at meg megfutom valamikor máskor amikor jobb szellemi állapotban leszek.

A terv az volt hogy 4:35-4:45 közötti tempóval megyek, 20 km körül frissítek zselével, és vizet minden kör végén veszek magamhoz. Neki is vágtam hát a Szigetnek, terv szerint 5 teljes kör, és a hatodik körben csak a budai oldalon oda-vissza.

Az elején kicsit lassabban indultak meg a lábaim, aztán beálltam a 4:35 körüli ezrekre, és bár a pulzusom nagyon hektikus volt (ezt a fáradtság számlájára írom), de jó tempóban haladtam a cél felé. A frissítés is rendben volt, úgyhogy tulajdonképpen mindenféle megingás nélkül nyomtam a köröket. Valahol 21 km körül kezdett egy kicsit unalmassá válni a móka; versenyen ugye ott a többi ember, a táv jól belőhető, itt meg csak a monotonitással kellett veszett mód küzdeni, ami nem szórakoztató sosem. 26 km körül viszont elcsíptem Spotify-on egy nagyon jó kis zenét, ami feltöltött plusz erővel, és sikerült egy nagyon jó érzésű utolsó 4-est a végére kanyarítani.

A 30-ik km-nél mikor csippant az óra akkor 2:19:51 virított a kijelzőn, aminél természetesen lehetett volna jobbat futni, mert volt két kifejezetten gyengus km (első és huszonkettedik), de legalább van hova fejlődni a következő három negyedévben. 

A héten egy lazább periódust tervezek, de azért egy félmaratont beküldök a végére :)

Jó rég nem írtam megint, és ennek elsősorban az az oka, hogy kicsit sok "egyéb" dolog történik körülöttem, és bár edzek (erről mindjárt írok is), de ennek a dokumentálása, illetve a blog tartalommal töltése picit hátrébb lett sorolva.

De hogy a címhez is csatlakozzon a tartalom: mivel is töltöttem az elmúlt heteket edzés és "versenyzés" oldalon? 

A fő fókusz (ahogy tavaly és tavaly előtt is) január-február-március hónapokban az alapozáson van. Ennek minden évben egy icipicit más módszertannal vágok neki, mert igyekszem finomhangolni a tapasztalatok alapján azt, hogy mire is érdemes a hangsúlyt helyezni. Érdekes ez egyébként, hogy ennyi idő után még egy nem profi sportolónál mennyi minden információ gyűlik fel :).

Az idei évet úgy építettem fel magamban, hogy a járvány miatt várható uszoda bezárás miatt annyit tegyek a biciklizésbe és futásba amennyit csak lehet, ameddig el nem jön az április-május, amikor a nyitás megtörténhet (legyen igazam és tényleg megtörténjen :). 

Bringázásban a Zwift nyújtja a legnagyobb segítséget december óta. Eleinte csak csináltam a szokásos napi-heti Watopia vagy egyéb pályákat, de az utóbbi két-három hétben elkezdtem a watt alapú speciális edzéseket is csinálni. Nagyon jó a választék ezekből egyébként, gyakorlatilag nincsen olyan szegmens (FTP erősítés, állóképesség javítás, bármi...) amihez ne lenne valamilyen jó feladatsor. Érezni is lehet a hatását, de azért hozzáteszem hogy kegyetlenül fárasztó a dolog. Cserébe tényleg jobban megy a bicikli és ha tudom folytatni ezt a fajta elkötelezett rákészülést a következő két hónapban akkor reálisan akár 5-10 percet is javulhatok középtávon. Az pedig sok.

Ami a futást illeti, ott elsősorban a km-ek számának a növelése a fő cél, de igyekszem azért egy-egy tempósabb edzést is beilleszteni a heti programba. Áginak köszönhetően az utóbbi időben terepre is kimerészkedtem, ami tempónövelésre nem jó, viszont arra tökéletes, hogy visszafogjon és biztosítsa az alacsonyabb intenzitású edzéseket is, amit ugye hajlamos vagyok mindig ellógni.

Úszás értelemszerűen egyelőre kevésbé megy :).

Versenyzés nincs hivatalosan, de szerencsére virtuális és instant futások egész sorozata elérhető számunkra, így az éremgyűjtést és a havi egy félmaraton futást tudom folytatni :). A Farsangi vágtán elhoztam egy harmadik helyet (korosztályos győzelemmel), ami nagyon jó érzés, és most nekiugrok a négy évszak négy félmaraton BSI sorozatnak is. A Farsangi vágta mellett egyébként a Mókus kör is sikerült, lement a Balboa futás is, és a hétvégén a Pizza-Pasta Run következik.

Vacak időket élünk, sok minden nem működik úgy ahogy régen, de azért igyekszem....

Ismét egy hosszabb irományba vágnám a fejszémet, ami egy olyan témát boncolgat, ami szerintem a bringás/triatlonos társadalmat erősen megosztja: a görgőzést.

Miért is ilyen megosztó ez? Szerintem abban nincsen vita az ellenzők és a pártolók között, hogy a görgőzés a téli biciklis felkészülés egyik legjobb és leghatékonyabb eszköze, abban viszont biztosan van, hogy mennyire jó/inspiráló/szórakoztató a dolog. Én jómagam szeretek a két tábor között "közlekedni", mert vannak napok amikor nagyon szeretem a görgőzést, van amikor meg gyűlölöm az egészet. Tagadhatatlan viszont, hogy vannak akik odavannak érte (főleg a Zwift miatt), amit néha néha meg is értek.

Miután a téma önmagában elég nagy falat, szokás szerint segítségül hívtam az internetet, és megnéztem milyen írások találhatók a témában. ITT és ITT is vannak egészen hasznos cikkek arról, hogy mi is az a görgő, mire való és milyen típusai vannak. Ezeken felül persze rengeteg egyéb írás található szerteszét, de a lényeget mind jól összefoglalja. Az pedig nem más, minthogy létezik egy eszköz ami így vagy úgy, de biztosítja azt, hogy a saját bringádon, esőtől és széltől jó esetben védetten, meglehetősen jól variálható edzésmunkát tudj elvégezni. Lehet hozzá ráadásul különböző szoftveres megoldásokat is segítségül hívni (Zwift és társai), amik borzasztó nagy segítséget tudnak nyújtani a koordinált edzésmunkában. Szerintem ezen felül nagy előnye a jobb típusoknak hogy a watt mérését meg tudják oldani, és a plusz cadence szenzort is le lehet venni nyugodtan a bicikliről, mert ezt a funkciót is képesek biztosítani.

Az edzés pedig tényleg többé-kevésbé szabadon variálható. A neten szétnézve (vagy még inkább profi edzővel készülve) számtalan olyan gyakorlatot és edzésformát találunk ami specifikusan tud javítani egy-egy hiányosságunkon, vagy erősíteni tud ott ahol már most is jó szintet képviselünk. Nekem örök problémám, hogy alacsony fordulaton tekerek (azaz nem tudok igazán "pörgetni"), amin a görgővel nagyon sokat tudtam javítani (fordulat alapú piramis gyakorlatokkal). Hasonlóan a sprinteken, hegymeneteken jól lehet fejleszteni, így a lehetőségek tárháza igen széles.

Mi az ami miatt mégis sokan utálják? Azt gondolom hogy hiába a leírt edzésterv, a Zwift, vagy bármilyen sorozat amit nézni tudsz közben, ez még mindig egy szobabiciklizés, ahol végső soron a lakásban az ajtót/falat bámulva tekersz, ami kegyetlen unalmassá tud válni. Komolyan tisztelem azokat, akik képesek egyhuzamban 3-4-5 órát ülni a gép előtt és tekerni... a monotonitást ilyen szinten tűrni szerintem elképesztő.

Node, ha görgő vásárlásra adjuk a fejünket akkor merre érdemes nézelődni? A kínálat természetesen hatalmas az egész egyszerűtől a borzasztóan pró darabokig mindenféle elérhető, és érdemes jól átnézni a lehetőségeket, mert itt ugyanaz a szabály igaz ami minden kerékpáros beruházásnál: az igények jó becélzása segít az indokolatlan kiadások elkerülésében.

Jómagam három árkategória 1-1 görgőjét próbáltam ki, ezekről írnék most, szokás szerint saját tapasztalat alapján és garantáltan nem reklámozási céllal.

B'Twin (Van Rysel) InRide 100 (Decathlon, 29 990 HUF)

Az első görgőm az abszolút alapmodellnek számító InRide 100-as volt. Akkor még B'Twin néven futott, most éppen Van Rysel, de a feliraton kívül ahogy nézem túl sok minden nem változott. Többfokozatú, hagyományos mágneses ellenállású görgő, ahol a nehézséget hét különböző szinten lehet állítani. A leírása azt hazudja hogy 550 wattig lehet terhelni, aminél nekem sikerült többet kihajtani belőle, de sanszos hogy ez nem túl egészséges neki. Én egyébként két és fél évig (több mint 4000 km!!!) készültem ezzel a görgővel, és nagyon-nagyon elégedett voltam vele. Egyrészt meglehetősen masszív gyártmány (a keret és a befogó rész teljes egészében fém) ami jót tesz a tartósságának, másrészt pedig nagyon halk, ami jót tesz az alsó szomszéddal való kapcsolatunknak. Soha semmilyen gondom nem volt vele, karbantartást nem igényelt, és ma is jól szolgálja az egyik kollegám felkészülését.

Ennyi pénzért amit nem lehet elvárni (és nem is tudja alapból) az a sebesség, pedálfordulat és watt mérése. Ebből utóbbi kettőt én egykaros wattmérővel kiváltottam, de egy cadence szenzor önmagában nem nagy beruházás és komoly fejlesztést jelent hozzá. Zwift és egyéb programokkal való kompatibilitása a leírás szerint megoldható, de őszintén szólva sosem próbáltam ki. Egyetlen negatív tulajdonsága egyébként szerintem az, hogy az ellenállás nem vészesen erős benne, tehát a nagyon komoly erőkifejtést igénylő edzések végrehajtásánál lehet egy-egy kisebb megingás.

Összességében tehát egy nagyon klassz belépő szintű modellről beszélünk, jó áron pont annyit tud amennyit ígér a dobozon, és én az ilyet mindig nagyra értékelem.

Elite Qubo Power Mag Smart B+ (89.990-119.990 HUF)

A b+ taggal a végén vicces nevű Elite görgő Lippi barátom révén került hozzám egy időre, és remek átmenetet képvisel a Decathlon alap modellje és egy igazán profi interaktív okos görgő között. Ilyen szemmel nézve egyébként picit holttérben mozog, merthogy annál már tényleg fejlettebb amit a kezdő darabok tudnak, viszont pont az a plusz hiányzik belőle (legalábbis nekem), amit az interaktív megoldás biztosítani tudna. 

Amit viszont tud, azt nagyon jól tudja: masszív és nehéz fém talapzat, ami garantáltan nem csúszkál semerre a padlón, és ránézésre örök élet plusz két napig nem fog szétesni. A kerék beállítását pont elég egyszer megcsinálni, mert nagyon ötletesen van ez a csúszkás megoldás megcsinálva. Nekem nagyon bejött az ellenállás "ereje"; 1-es fokozaton tényleg olyan mint az úttesten tekerés, az érzet tökéletes, és minél nagyobb fokozatra váltunk, annál nagyobb kihívás menni rajta. A kivitelezésén csak a bájos csacsiságok rontanak; az elemcsere Lippi bevallása szerint egy komplett délutános program, a nehézséget állító kart pedig a kormányra szerelni szintén hosszabb bűvészmutatvány (a Decathlon ezt meglepően jól megoldotta a kis fém csattal).

Wattmérésre képes eszközről beszélünk, ami a pedálfordulatot is ügyesen kalkulálja.A watt kapcsán több fórumban jelzik hogy 8-10W-t téved felfele, úgyhogy az edzéstervet érdemes így korrigálni. A cadence mérésében én azt tapasztaltam, hogy az rendben van abszolút, pontos és megbízható. Zwift kompatibilitása korlátozottan de már van; a sík edzések és pályák remekül teljesíthetők vele, a hegyi meneteknél meg az ember kézzel állíthatja az ellenállást a többfokozatú kallantyún. Hivatalosan egyébként 800 wattig bírja a strapát, és el is tudom hinni, hogy ez tényleg így van (szerk: esélytelen vagyok ennyit kihajtani rajta). 

Alapvetően tehát egy jó eszközt rakott le az asztalra az Elite ami csak egyetlen dologban marad el a felsőbb kategóriától, ez pedig az hogy nem interaktív a görgő. Szerény véleményem szerint lehet találni ebben az árkategóriában olyat ami már a hiányzó funkciót is tudja, főleg ha az ember nem berzenkedik attól, hogy akár használt alkatrészek között nézelődjön.

Wahoo Kickr Snap (182 900 HUF)

A tesztpad(ló) utolsó darabja a Wahoo műhelyéből került ki, és a hozzám hasonló vén fickók által ismert Snap zenekar nevét viseli. Decemberben vettem, azóta jó sok km-t mentem rajta, és jelenleg is ezzel készülök. 

Külsőre meglehetősen egyszerű dizájnt kapott, ellenben a fogyókúrát elfelejtette, ugyanis valami bitang nehéz és iszonyú masszív. A lábak stabilak, a fém szerkezet szintén, ugyanakkor ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy az Elite-hez képest a kerék beállító rendszere az eléggé fapados megoldás, ami folyamatos újraállítást igényel, ha edzés után elcsomagoljuk a dobozába. Hasonlóan érthetetlen megoldás egy ennyire robosztus szerkezetnél az áram csatlakozó elhelyezése, amit borzasztó könnyen le lehet törni, ha nem vigyáz az ember vele. Nehezen értem meg az ilyen banális hibákat, merthogy ahogy látjátok nem egy olcsó görgőről beszélünk.

Használatban mutatkozik meg egyébként az igazi ereje. Egyrészt a motorja nagyon bitang, másrészt a wattot tűpontosan méri, a megfelelő behangolás után. Zwifttel használom, és egy élmény rajta minden edzés, főleg mikor keményebb hegyi szakaszokat teljesítek, és tényleg érzem hogy úgy fogja a kereket, ahogy a normál úton is érzi az ember. Aki nem akar a Zwiftért fizetni annak ott a saját Wahoo app, ami jól használható, és minden telefonra gyorsan települ.

A pontos watt és a szuper tekerés-érzet mellett azonban itt is becsúszik egy apró bosszantó dolog: nincsen benne pedálfordulat mérés! Először azt hittem én bénázok csak a beállításokkal, de aztán kiderült hogy nem; ez az eszköz ténylegesen ne tartalmazza ezt a funkciót. Minden rosszindulat nélkül kérdezem a Wahoo tervezőit, hogy ezt MIÉRT??? Olyan mintha vennél egy Audi A6-ost amiben nem elektromos az ablak...

Összességében az apró bosszantó dolgok mellett egy jó eszközről beszélünk, ami talán nem éri meg teljesen ezt a borsos árat, de a meglevő funkcióit kiválóan teljesíti. Szerintem fájó kihagyott ziccer a cadence mérés (ezt sokkal olcsóbb verziók is tudják), minden más viszont perfekt.

Végső konklózióm annyi lenne, hogy a görgő egy JÓ edzőeszköz, még akkor is, ha botrányosan unalmas pörgetni rajta órákon keresztül. A technikai háttér adott; árkategóriában és funkcionalitásban is a lehetőségek nagyon széles tárháza áll rendelkezésre az edzeni szándékozó bringásoknak. Lehetett volna még a cikket bővíteni a szabadgörgőkkel, illetve a nagyon drága direkt drive termékekkel, de meggyőződésem hogy aki már odáig eljut, hogy ezeket használja, annak nem ez a post fog érdemi iránymutatást adni.

Remélem tudtam Nektek azért egy kicsit segíteni; görgőre fel! :)

Kicsit el vagyok tűnve, de nincsen szerencsére semmi gond, csak egyrészt felszaporodtak a magánéleti tennivalók, másrészt pedig belevágtam a szokásos éves alapozásba, ami minden csak nem izgalmas.

Miután az uszodák egyelőre zárva tartanak, leginkább a biciklis és a futós felkészülés volt fókuszban eddig, és várhatóan a következő 6 hetes ciklus is erről fog szólni. Elvileg 20 hétre terveztem az alapozást, de ahogy elnézem rátartok majd még a végén valamennyit, vagy legalábbis igyekszem majd a legoptimálisabbra tervezni a végét annak tükrében, hogy mikor tisztul a kép a versenyek kapcsán.

Az előző hat hét tapasztalatai:

1. Még mindig rohadtul unalmas ez a monoton darálás :)

2. A biciklis felkészülésen sokat segített az új görgő és a Zwift. Elég sokat edzek emelkedős pályákon, és könnyebben ráveszem magam arra, hogy heti három órát is a görgőn töltsek. Lóri kérésének megfelelően igyekszem annyit edzeni TT bringán amennyit csak lehet, hogy ne kelljen a tavalyi hát és derékfájdalmas időszakot április-májusban túlélni.

3. A futást bár unom picit, meglehetősen nagy volumenben tudom művelni, és fix 30 km fölötti heteket teljesítek.

Azzal próbálom amúgy feldobni magam, hogy annyi virtuális meg instant versenyen indulok amennyit csak lehet, és ezt javaslom Nektek is. Kifejezetten jól ment a Farsangi vágta (1:34:30), és nagyon élveztem a közös futást barátokkal a Mókuskör 25 km-es távján is (szerintem megcsinálom még egyszer biztosan).

Úgyhogy jól megy igaziból, csak nyilván bennem van, hogy ez az év legunalmasabb része...

A szezon meg... hát a fene tudja hogy mennyi verseny lesz, meg mikor, de úgy tippelem hogy márciusban nem lesz megtartva a maraton, így érdemben talán a májusi szekszárdi futás lesz az első, ahol igazán látszani fog az, hogy hol is tartok futásban. 

Triatlon kapcsán szinte kizárt hogy a májusi samorini versenyre el fogok jutni, úgyhogy maradnak majd az itthoni versenyek júniustól.

Vicces így visszanézni hogy november 30 óta nem írtam, de sajnos megvolt az oka a dolognak. Elég komoly családi trauma ért, és ez mentálisan sem volt jó hatással rám, illetve az időbeosztásomra is rányomta a bélyegét egy picit. Nyilván ebben a COVID-os helyzetben sokan megküzdenek hasonlóval (mielőtt: nem, nem COVID miatt vesztettem el valaki hozzám nagyon közel állót!), de ez nem esett jól még úgy sem, hogy valahol azért számítottam rá. Ez van sajnos.

A másik oka a hallgatásnak az volt, hogy kivettem majdnem három hét szabadságot, és otthon igyekszem azért kevesebbet a neten lógni, ami azért az írásra is hatással van.

Ami a sportolást illeti, itt legalább van valami kicsi előrelépés. Egyrészt vettem új görgőt végre (beszámoló hamarosan), ami a bringás felkészülést új szintre emelte, másrészt pedig elkezdtem az alapozást is az idei szezonra, ami hát... szóval fene tudja milyen lesz; szerintem leginkább olyan mint a tavalyi. Azaz lesz verseny, csak nem ott, nem az és nem úgy, ahogy az most ki van találva. 

Ezzel együtt elég masszív heteket teljesítek egymás után, és idén egy a korábbinál némileg másabb tervvel vágtam neki a felkészülésnek. Korábban a hosszabb távokat egyértelműen az alapozás második felére hagytam, most viszont már a második négyhetes blokktól tervezem a 70-80 km körüli biciklizéseket.

Kérdés lehet hogy miért? Nos felmerült bennem a gondolat, hogy idén a Speciál távot megpróbálom a Balatonman-en. Még nem döntöttem el véglegesen (van elég sok függő ügy még), de jobb most elkezdeni a készülést, mint májusban aggódni azon, hogy a leghosszabb letekert táv eddig 60km volt...

A folytatásban egy újabb tech cikkel jövök majd; két év alatt elég sok tapasztalat gyűlt fel bringás görgő ügyben, és ezeket osztanám meg Veletek!

Addigis Boldog új évet mindenkinek és vigyázzatok magatokra!

Eltelt egy kis idő mióta utoljára írtam, de nem véletlen ez: különösebben sok írnivalóm nem volt egyszerűen. Úgy alakult hogy a fülgyulladás mellé benyeltem még ezt-azt, úgyhogy az elmúlt 4 hét eléggé vergődős volt edzés szempontból, és szerintem még a következő 3-4 is ilyen lesz. 

A vicc az hogy egész évben mondogattam, hogy fogok tartani egy 2-3 hetes leállást, de azt azért én sem így terveztem, hogy ez azért lesz, mert jártányi erőm is alig lesz. A fülgyulladás volt az eleje, és mikor már azt hittem, hogy rendben vagyok, akkor visszaestem, és aztán újra visszaestem, míg végül kénytelen voltam antibiotikumokat szedni, hogy teljesen lemenjen a gyulladás. Nem mondom, hogy tökéletes állapotban vagyok, de sokkal jobb mint az elmúlt hetekben bármikor.

A leállás így aztán nem csak egy kis pihenő lett ami után  mehet a szokásos edzésmunka, hanem igen komoly visszaesést sikerült produkálni. Egyrészt a gyógyszeres kezelés baromi sokat gyengített rajtam, másrészt a visszafogottabb evés miatt még kilót is sikerült leadni. Leírni is vicces, de az elmúlt 5 hét alatt összesen 11 órányit edzettem... alapozás alatt van, hogy egy héten összejön ennyi :).

Azért hogy ne csak rossz dolgokról írjak: újra elkezdtem a gerinctornát és a core edzést, ami remélhetőleg jótékony hatással lesz majd a hátamra és a csípőmre, ami a legnagyobb terhelést kapja az időfutamozás alatt. Beruháztam Zwift előfizetésbe is, és edzéshez most elég sokat használom azt a platformot is. Nem jött még meg sajnos az interaktív görgő hozzá de egy wattmérős verzióval dolgozom addig (köszönet érte Lippinek), ami elég sokat segít abban, hogy az edzéseimet jól lőjem be.

Verseny pedig nincsen most egy ideig, úgyhogy jobb híján azt hiszem virtuális és instant köröket fogok teljesíteni. A Generali félmaratont és az Intersport trail-t tervezem első körben, aztán meglátjuk még mi sikerül majd. Talán a Mókust meg kellene csinálni a Budai hegyekben :). Amint valami összejön jelentkezem! :)

Vigyázzatok magatokra :)!

No, vágjunk bele a triatlon szezon kiértékelésébe, ami elég vegyes érzelmeket kelt bennem, merthogy nagyon nem azt terveztem ami lett.

A cél az volt 2020-ra, hogy középtávon megerősödjek kellően, szerezzek annyi rutint amennyit lehet, és beleférjek a 6 órás álomhatárba. Ehhez terveztem eredetileg 4 darab középtávot menni, és 1-2 rövidebbet. Az élet aztán rondán felülírt mindent.

Január-februárban még azt gondoltam, hogy a szezon normál üzletmenet szerint le fog menni, és ennek megfelelően csaptam bele egy igen hosszú és fárasztó alapozásba. Nagyon komoly energiákat tettem abba hogy mind kerékpáron, mind pedig úszásban annyit javuljak amennyit csak lehet, és sok-sok-sok óra ment el a felkészüléssel. Az úszás az amin talán a legtöbbet dolgoztam, és ha gyorsabb nem is lettem, de azt fel lehet írni a pluszok közé hogy sokkal energiatakarékosabban úszom mint korábban. Újra nekifeküdtem a gyorsúszás tanulásnak is, de ezt a COVID miatt idén is félbe kellett hagynom, úgyhogy nem kizárt hogy úgy folytatom a triatlon karrierem hogy ez kimarad. Biciklin végtelen mennyiségű görgős edzés mellett annyit tekertem kint amennyit csak lehetett, és mentem az időfutam biciklivel nagyon sokat, hogy megszokjam.

Február vége fele az volt a terv hogy összesen 5 középtávot fogok menni, kettőt ebből külföldön, a többit itthon, illetve a szokásos tatai rövidtávot felvéstem halványan a naptárba, hogy az még be kell hogy férjen. Ehhez képest aztán március végén már látszott, hogy jó ha egyáltalán lesz triatlon szezon... így aztán közel 16 hét edzéssel a hátam mögött elég erősen demotivált kezdtem lenni.

A szerencse a szerencsétlenségben hogy végül ha nem is hat, de három verseny összejött idén, és mind a hármon sikerült PB-t menni valamilyen formában.

Kezdésnek a kaposvári középtávot teljesítettem 5:57:30-as idővel, azaz az egyik fő célomat végül ott már egyből sikerült elérni. Mindezt úgy, hogy brutális meleg volt, és a futópálya egészen kegyetlenül erősre sikerült. Talán a tavalyi keszthelyi versenyen vesztettem utoljára annyira talajt mint idén a harmadik emelkedő megmászásakor, de alapvetően azért elégedetten távoztam a versenyről, mert 6 órán belül mégiscsak sikerült.

Tatán folytattam a szezont a rövidtávú OB-n, ami minden évben egy nagyon jó felmérője annak, hogy hol tartok az élmezőnyhöz képest. Amit meg tudok állapítani, hogy az élen állókhoz képest még mindig hitvány lassú vagyok (főleg biciklin), amit pedig szintén, hogy az amatőrök között megint javítottam vagy 20 helyet, és a futásom továbbra is a korosztályos jobbak között van. Ezen kívül VÉGRE nem készültem ki teljesen a futam végére :).

Amolyan levezetésként ősszel még belefért a Balatonman középtáv, ami azért egy picit rövidebb középtáv mint a hivatalos, mégis nehézségben ver sok mindent, leginkább mert a bringás pálya közel sem olyan sík, mint amilyennek elsőre tűnik. Az úszást kifejezetten jól ment, a bringán viszont meggyűlt a bajom az utolsó emelkedővel, pedig alapvetően jó hegyimenőnek tartom magam. A futáson már kár utólag keseregni, de biztos vagyok benne, hogy legalább 3-4 perccel jobbat is tudok annál, mint ami ott és akkor sikerült. No sebaj, végül csak beértem 5:44-es idővel :).

Így összességében tehát azt tudom mondani a triatlon szezonról, hogy rövid volt, de jól éreztem magam azon a pár versenyen, még ha Kenesén az utolsó km-ek alatt már tényleg csak azt vártam hogy legyen vége. Benne volt ebben sok hónap frusztráltsága sajnos.

A végére pedig ahogy ígértem, jöjjenek a csupasz tények, azaz miből hány km sikerült idén, és mik voltak a legemlékezetesebb pontok. Zárójelben ezúttal is a tavalyi eredmények szerepelnek majd:

- Úszott km: 89,5 (102,5 km)

- Futott km: 1510 (1234 km)

- Biciklizett km: 3385 (3371 km)

- Legjobb félmaraton: 1:33:24 Generali Nightrun (1:33:20 Siófok)

- Legjobb maraton: 3:15:16 SPAR (- tavaly nem futottam egyet sem)

- Legjobb féltáv: 5:57:30 Kaposvár (6:00:29 Kaposvár)

- Legjobb verseny: SPAR maraton (futás), OldLakeMan rövidtáv Tata

- Legrosszabb verseny: WTF Szentendre 29 km (őszintén gyűlöltem)

Valamelyik nap kerestem vissza azt a posztot amiben az idei évi célokat meghatároztam, és azt hiszem mikor januárban azt írtam, nem nagyon hittem volna el senkinek ha azt mondja, hogy novemberre ott fogunk tartani ahol most vagyunk. Nem akarok túl mélyen belemenni ebbe, mert mindannyian látjuk hogy mi zajlik ma a világban, és azt is mindannyian látjuk, hogy a kifutása a vírusnak minimum bizonytalan. Az pedig, hogy a 2021-es évre rá fogja nyomni a bélyegét, az pedig biztos.

Node: 2019-ben azt gondoltam, hogy a 2020-as év alapvetően a triatlon féltávokba való belerázódásról fog szólni, és sokkal hangsúlyosabb lesz a három elemből álló sportág az életemben, mint a futás. Spoiler alert: ez így is lett, de inkább a felkészülés, semmint a tényleges versenyzés oldalán. Továbbmenve erre az évre is azt gondoltam, hogy megküzdök a hosszabb távokkal, kevesebbet fogok versenyezni és átgondoltabban fogok edzeni. Ami vicces, hogy ezek mindegyike meglett.

A leginkább büszke arra vagyok, hogy az edzéseim tényleg átgondoltabbak lettek. Lórival nem folytattuk a közös munkát, bár időről időre azért felbukkant és adott pár hasznos tippet, de ennek ellenére az éves edzéstervemet magamnak raktam össze, és egy-egy kisebb kilengést leszámítva egészen jól tartottam is. A kisebb kilengések főleg magánéleti okok vagy sérülések miatt voltak, de nagyjából egészében sikerült azt hozni amit kitaláltam, sőt intenzitásban és néha km-ben még rá is tudtam pakolni elég sokat. Felveti ez nyilván azt, hogy alultervezem a dolgokat, de inkább úgy tekintek erre, mint lehetőség arra, hogy még fejlődjek ezen a téren elég sokat. 

Az látszik hogy sokat segített a futómennyiség emelése (heti 20-25 km-ről 30-35-re), illetve az hogy több brick training-et tettem az évbe, mint amennyit a tavalyiba. Egy fokkal átgondoltabban adagoltam a terhelést is, bár utólag visszanézve még mindig meglep, hogy az év közepéig minimális pihenéssel toltam a dolgokat, és elenyésző volt a könnyű hét az edzések között (plusz Tesóm szavaival élve egy átlag ember a könnyű hetembe is belehalna :D). Amiben az év vége mondjuk vacakabbul sikerült az a core training, de ebben benne volt az első karantén hatása is, merthogy akkor bezárt a konditerem és nem jártam tovább Csillához edzeni, illetve bezárt az uszi is, és felfüggesztettük a közös melót Pistivel.

A bringás felkészülésre is érdemes pár szót vesztegetni itt, merthogy márciusban elhatároztam hogy a sok görgős fejlesztő edzés helyett többet fogok kint edzeni. Bár az igazán hosszú 100+ km-es tekerések végül terv szinten maradtak, de a kinti edzés nagyon sokat segített a tempómon is, meg a bicikli kezelésemen is. Ronda szóval élve "belaktam" az időfutam bicajt is, és ha nem is nagyon szuperül, de alapvetően komfortosan érzem már magam rajta ülve, és idén a versenyeimet már azzal teljesítettem. Túlestem néhány bicikli átszerelésen (hajtás, kerék) is, illetve egy bringa csere is belefért az évre (amiről tudom hogy még mindig lógok egy beszámolóval). 

Összességében tehát relatíve eredményes volt a felkészülés, és az érem másik oldalát is érdemes megnézni, hogy ebből mi jött ki verseny oldalon. Ahogy fent jeleztem most elsősorban a futás lesz fókuszban, mert a triatlon külön szeretném majd értékelni.

Szóval futás... hát volt egy olyan tervem év elején, hogy kevesebb verseny, több és módszeresebb készülés. Két nagy célkitűzés volt erre az évre egyébként futva; az egyik hogy a triatlon miatt az egyenletes terheléses futásban javuljak (energiatakarékosabb legyek), a másik pedig hogy végre megküzdjek a maratonnal mint távval. Nem volt tervben a félmaraton pb további javítása, és nagyon határozottan gondoltam azt januárban, hogy kevesebb futóversenyen kellene indulnom mint 2019-ben, vagy előtte. Ez ugye azzal volt összefüggésben, hogy több triatlont terveztem eredetileg, mint ami sikerült.

Visszatekintve futás oldalon két dolgot tartok nagyon nagy eredménynek: az egyik hogy a fránya maratont sikerült végre rendesen megugrani, a másik pedig hogy tempóban sikerült egy picit csavarni a dolgokon. Teszem hozzá azért itt nagyon hangsúlyosan, hogy az edzésmunkám mennyisége még igen, de a minősége semmiképpen nem ezt kellett volna hogy eredményezze, mert bár km-ben szerintem elég korrekt adagot sikerült teljesíteni, azért a futóedzések variálása az valahol március körül abbamaradt. 

Ehhez képest viszont minden főbb távon sikerült idén rekordot dönteni, ami őszintén meglep. 10km-en közel másfél perc javulást hoztam össze, maratonon pedig nem csak elértem a 3:30-as álomhatárt, de túl is tudtam szárnyalni. Erről sok extrát nem szeretnék írni mert megtettem már korábban a SPAR Maraton beszámolónál, de úgy érzem, hogy egy elég komoly mérföldkövet sikerült ezzel a futásban elérni. Javult egyébként a 30km-es eredményem is, ami a maraton javulásnak amolyan mellékterméke.

Érdemes külön megemlékezni a félmaratonról mint távolságról, hiszen ezt futom legtöbbször egy évben. Az terv volt, hogy NE fussak egyéni csúcsot 21 km-en, amit részben sikerült is megtartani. A részbent azért írom, mert így vagy úgy, de mégiscsak összejött a dolog, még ha nem is hivatalosan. Egyrészt terepen a félmaratonom végre bejött két óra alá (Kishegy Trail), másrészt pedig ha nem is hivatalos versenyen, és ha nem is teljesen szabályosan, de azért csak megcsináltam a félmaratont 1:33:20-on belül a Kolonics emlékfutáson. Szerintem ha nem dőlök ágynak és nem fújják le a szokásos siófoki szezonzárót, akkor meglett volna a PB, még ha erre külön nem is készültem már egy ideje.

Ami a dolgok nem annyira vidám oldalát illeti: sajnos a szezon közben elhalálozott a két kedvenc futócipőm is, úgyhogy hamarosan ideje lesz valami jó utánpótlást találni :).

A következő blogpostban pedig a triatlon szezon kiértékelése következik, valamint az egész éves teljesítmény a számok tükrében, azaz a nagy km számlálás :)!

Az előző posztban azt írtam, hogy készülök a siófoki (fonyódi) utolsó futásra a szezonban, hiszen hagyományosan az a verseny zárja nálam az évet, aztán tegnap hirtelen bejelentette a kormány a vonatkozó intézkedéseket, és ez kútba esett. Ugyanígy várhatóan törlésre kerül majd a WTF Buda, és a Velencei pezsgőfutás is.

Lehet ezen morogni vagy lamentálni vagy bármit, de tény, hogy szükséges intézkedéseket hoztak meg, még ha nem is biztos, hogy a megfelelő időben (szvsz már előbb meg kellett volna tenni). Hogy a futószezont felborítja az talán kevésbé fontos; a lényeg hogy a vírushelyzet javuljon.

Az alaptémához: mire is számítok most?

Pedzegettem már többször hogy tartok egy hosszabb, többhetes pihenőt, úgyhogy ezt most meg is csinálom. Már egy hetet kihagytam a betegség miatt, de mivel még nem gyógyultam fel teljesen (bár előző héten valamennyit mozogtam), még egy hetet erre ráhúzok. Vagy lehet hogy akár kettőt is, nem hajt senki és nem árt ha felgyógyulok teljesen.

A folytatásban pedig két dolog amit meg kell határoznom: a jövő éves várható versenyprogramot (biztosat ugye senki sem tud), és az ahhoz szükséges alapozást. Hogy időben ez mennyire tud majd összeérni az jó kérdés, de úgy saccolom hogy egy december elején lassabban induló alapozással nagyjából március közepe-vége körül maratonra alkalmas állapotba hozom magam, és májusra készen fogok állni a triatlon szezonra is. Feltéve persze, hogy lesz uszoda ahol lehet gyakorolni. A Zwift beüzemelése is feladat lesz; ehhez most sikerült egy smart görgőt szereznem Lippitől, úgyhogy a bringás készülésnek legalább nem lesz akadálya.

A versenynaptáram már alakulgat; ha dátumban nem is, de távokban és ütemezésben vannak már elképzeléseim, amiket le is fogok írni szokás szerint.

Egy dolog maradt még: az idei év kiértékelése, és a tavalyi tervek megvalósulásának csekkolása; ezzel hamarosan jövök is :).

A maratonon lefutott szuper időnél tettem le a lantot blogolás fronton, de most igyekszem ezt pótolni, mert történt néhány dolog azóta.

Kezdjük a jó részével, a versenyzéssel!

A maraton utáni hetekben két versenyen futottam, a Lupa beach run-on és a Kolonics György emlékversenyen. A közös a kettőben az, hogy mindkettőn váltóban futottam elsősorban, és mindkettőn bronzérmet sikerült elhozni. A Lupán Nórával futottunk közösen, és bár rémisztő sáros volt a pálya és botrányosan szar idő volt, sikerült behozni a váltót tök jól. A Kolonicson pedig nvévivel futottam a félmaraton váltót, és egészen döbbenetes 1:30:07-et hoztunk össze ketten. Ez tavaly sima győzelmet ért volna, most viszont csak a harmadik helyre volt elég... jól mutatja azt amit már sokszor írtam, hogy idén a kevesebb verseny miatt sokkal erősebb tempót megy mindenki a versenyeken. 

Na és akkor folytassuk a nem vidámmal, a betegséggel.

A Kolonics hetében már bújkált bennem valami; gyakorlatilag egész héten azon szurkoltam hogy ne robbanjak le, és tudjak futni a versenyen, mert rohadtul fájt a fülem. Kolonics másnapján még kimentem biciklizni egy 60-ast és bár volt rajtam sapka, éreztem hogy fázik a fülem meg a torkom, és ennek megfelelően sikerült is vasárnap reggel úgy felkelni, hogy szétszakad a homlokom a fájdalomtól. Ezzel párhuzamosan részlegesen elveszítettem a szaglásomat, és ilyen COVID-os időszakban úgy döntöttem hogy az a biztos ha karanténba zárom magam. Ennek megfelelően nem is edzettem, nem is mozdultam ki, jobb a békesség. Szerencsére azóta jobban vagyok, így a héten nekiállok majd újra nagyon lazán mozogni.

Aggasztó a dolog egyébként, és nem csak az hogy engem levert a lábamról (merthogy nem volt veszélyes a dolog), hanem hogy durván nem figyel az átlag lakosság arra, hogy mi is történik körülöttünk. Nyilván mindenki lehet még körültekintőbb, nekünk sem lenne kötelező pl. versenyezni, de ahol kell ott azért a maszkot illene hordani, bármilyen kényelmetlen is... (én sem szeretem, de ha ez kell jelenleg, akkor ezt hordom)

A héten lassú recovery következik, aztán jövő szombaton a hagyományos szezonzáró siófoki (ezúttal fonyódi) futás következik, majd jön a szezon kiértékelése.

Addig vigyázzatok magatokra!!!