No, vágjunk bele a triatlon szezon kiértékelésébe, ami elég vegyes érzelmeket kelt bennem, merthogy nagyon nem azt terveztem ami lett.

A cél az volt 2020-ra, hogy középtávon megerősödjek kellően, szerezzek annyi rutint amennyit lehet, és beleférjek a 6 órás álomhatárba. Ehhez terveztem eredetileg 4 darab középtávot menni, és 1-2 rövidebbet. Az élet aztán rondán felülírt mindent.

Január-februárban még azt gondoltam, hogy a szezon normál üzletmenet szerint le fog menni, és ennek megfelelően csaptam bele egy igen hosszú és fárasztó alapozásba. Nagyon komoly energiákat tettem abba hogy mind kerékpáron, mind pedig úszásban annyit javuljak amennyit csak lehet, és sok-sok-sok óra ment el a felkészüléssel. Az úszás az amin talán a legtöbbet dolgoztam, és ha gyorsabb nem is lettem, de azt fel lehet írni a pluszok közé hogy sokkal energiatakarékosabban úszom mint korábban. Újra nekifeküdtem a gyorsúszás tanulásnak is, de ezt a COVID miatt idén is félbe kellett hagynom, úgyhogy nem kizárt hogy úgy folytatom a triatlon karrierem hogy ez kimarad. Biciklin végtelen mennyiségű görgős edzés mellett annyit tekertem kint amennyit csak lehetett, és mentem az időfutam biciklivel nagyon sokat, hogy megszokjam.

Február vége fele az volt a terv hogy összesen 5 középtávot fogok menni, kettőt ebből külföldön, a többit itthon, illetve a szokásos tatai rövidtávot felvéstem halványan a naptárba, hogy az még be kell hogy férjen. Ehhez képest aztán március végén már látszott, hogy jó ha egyáltalán lesz triatlon szezon... így aztán közel 16 hét edzéssel a hátam mögött elég erősen demotivált kezdtem lenni.

A szerencse a szerencsétlenségben hogy végül ha nem is hat, de három verseny összejött idén, és mind a hármon sikerült PB-t menni valamilyen formában.

Kezdésnek a kaposvári középtávot teljesítettem 5:57:30-as idővel, azaz az egyik fő célomat végül ott már egyből sikerült elérni. Mindezt úgy, hogy brutális meleg volt, és a futópálya egészen kegyetlenül erősre sikerült. Talán a tavalyi keszthelyi versenyen vesztettem utoljára annyira talajt mint idén a harmadik emelkedő megmászásakor, de alapvetően azért elégedetten távoztam a versenyről, mert 6 órán belül mégiscsak sikerült.

Tatán folytattam a szezont a rövidtávú OB-n, ami minden évben egy nagyon jó felmérője annak, hogy hol tartok az élmezőnyhöz képest. Amit meg tudok állapítani, hogy az élen állókhoz képest még mindig hitvány lassú vagyok (főleg biciklin), amit pedig szintén, hogy az amatőrök között megint javítottam vagy 20 helyet, és a futásom továbbra is a korosztályos jobbak között van. Ezen kívül VÉGRE nem készültem ki teljesen a futam végére :).

Amolyan levezetésként ősszel még belefért a Balatonman középtáv, ami azért egy picit rövidebb középtáv mint a hivatalos, mégis nehézségben ver sok mindent, leginkább mert a bringás pálya közel sem olyan sík, mint amilyennek elsőre tűnik. Az úszást kifejezetten jól ment, a bringán viszont meggyűlt a bajom az utolsó emelkedővel, pedig alapvetően jó hegyimenőnek tartom magam. A futáson már kár utólag keseregni, de biztos vagyok benne, hogy legalább 3-4 perccel jobbat is tudok annál, mint ami ott és akkor sikerült. No sebaj, végül csak beértem 5:44-es idővel :).

Így összességében tehát azt tudom mondani a triatlon szezonról, hogy rövid volt, de jól éreztem magam azon a pár versenyen, még ha Kenesén az utolsó km-ek alatt már tényleg csak azt vártam hogy legyen vége. Benne volt ebben sok hónap frusztráltsága sajnos.

A végére pedig ahogy ígértem, jöjjenek a csupasz tények, azaz miből hány km sikerült idén, és mik voltak a legemlékezetesebb pontok. Zárójelben ezúttal is a tavalyi eredmények szerepelnek majd:

- Úszott km: 89,5 (102,5 km)

- Futott km: 1510 (1234 km)

- Biciklizett km: 3385 (3371 km)

- Legjobb félmaraton: 1:33:24 Generali Nightrun (1:33:20 Siófok)

- Legjobb maraton: 3:15:16 SPAR (- tavaly nem futottam egyet sem)

- Legjobb féltáv: 5:57:30 Kaposvár (6:00:29 Kaposvár)

- Legjobb verseny: SPAR maraton (futás), OldLakeMan rövidtáv Tata

- Legrosszabb verseny: WTF Szentendre 29 km (őszintén gyűlöltem)