Szerintem mindenkinek van valami kattanása, ami a gyerekkoráig vezethető vissza, és nekem az egyik ilyen az országút bringa. Néztem hosszú délutánokon keresztül a Tour De France-t és csak álmodoztam arról, hogy egyszer lesz egy országúti biciklim, és egy időfutam gépem is. Az élet aztán úgy hozta, hogy sokáig pénzem nem (sem) volt rá, aztán meg a kosarazás miatt egy jó 16-17 évre háttérbe is szorult a biciklizés iránti rajongásom (maradt a tv-ben nézés), és csak két éve kezdtem újra nézelődni, mikor a triatlonozást kitaláltam (ami amúgy szintén régi álmom, és majd egyszer erről is írok).
Először vettem egy aluvázas Bianchi Intenso-t, amit nagyon szerettem, de néhányszáz km megtétele után rá kellett jönnöm, hogy nagy nekem az 55-ös váz, hiába azt ajánlja a gyártó. Utána váltottam egy Orbea Orca-ra, amivel számtalan feledhetetlen versenyt és edzést toltam végig. Az utolsó a sorban pedig egy időfutam bicikli volt, amit már jó ideje nézegettem, hogy szeretnék, de nagyon féltem tőle. Mondjuk még most is félek rajta tekerni, de ez más tészta :D.
Szóval úgy alakult, hogy mivel itthon elég szűkösnek tűnt a TT bringa kínálat, elkezdtem bújni az eBay-t, hogy van-e valami jó vétel. Nyilván volt egy csomó, de aztán valahogy mindig meggondoltam magam, bár Gyuri barátom mondta, hogy ő szívesen megnézi nekem ezeket a bicajokat kint. Azt azért nem szerettem volna, hogy ő Londontól Liverpoolig járja a biciklis boltokat és magánházakat, úgyhogy leszűkítettem a kínálatot nagyjából 3-4 darabra, hogy azok jöhetnek szóba. Volt egy fehér Fondriest amit már majdnem megvettem, aztán valahogy hezitáltam a vázméret miatt (51-es volt, és bár időfutam bicikliből kisebb kell, azért ez alsó hangon 3 mérettel van az elvárt alatt), aztán néztem egy Specialized shiv-et ami méretben jó volt, de Manchesterig kellett volna menni érte, plusz az ára is igen vaskos volt... aztán majdnem hajlottam rá, hogy legyen az, mikor felbukkant egy Cervélo P2-es itt Magyarországon. Nosza írtam is az eladónak, hogy megnézném a gépet, és a következő hétfőn már úton is voltam Győrbe.
A biciklit megláttam, és ott már tudtam, hogy biztosan megveszem, hiába nagy első blikkre, mert iszonyú jó állapotban volt a váz, és látszólag új volt rajta a hátsó sor és az első két lánctányér is. Szerintem még a lánc maga is eredeti rajta, plusz a kormány betekerő sem volt lekopva, úgyhogy annak rendje és módja szerint fizettem és már hoztam is haza.
Pár nap eltelt mire úgy alakult hogy menni is tudtam vele, és az első méterek... na azok igen félelmetesek voltak! Egyrészt soha nem mentem még könyöklővel előtte, másrészt a váz geometriája teljesen más, mint az Orbea-nak, ami inkább hegyi menésre és hosszú túrázásra alkalmas (ezért szeretem (L)). A derekam is borzasztóan fájt, úgyhogy némi hezitálás után úgy döntöttem, hogy profira bízom a bicikli méretre igazítását, és bejelentkeztem a Bringalandba Simon Balázshoz, aki a műfaj hazai mestermágusa.
Tegnap sort is kerítettünk a beállításokra, ami egy elég komplex, közel két órás folyamat volt. Cseréltük a nyerget és a kormányszárat, átállításra került a nyeregmagasság és a kormány dőlésszöge is. Az eredmény pedig egy sokkal-sokkal kényelmesebb testhelyzet, ami remélhetőleg a versenyeken is segíteni fog a jobb teljesítmény elérésében. Nagyon nagy javulást egyelőre biztosan nem fog hozni, mert lábon vagy még mindig nagyon gyenge, de idővel ez javulni fog még szerintem.
A terv egyelőre az, hogy két etapban 120-130 km-t megyek a következő egy héten, hogy szokjam a rendszert, és ha megy akkor talán Tatán élesben is kipróbálom a gépet. Szlovéniában viszont az eredeti tervnek megfelelően sima országútival megyek, mert azokon az emelkedőkön nem tudok mérhető előnyt szerezni a TT biciklivel sem.
A tapasztalatokkal (és remélhetőleg fényképekkel) még jelentkezem, addig edzésre (és időfutamra) fel! :)
