Kicsit eltűntem az utóbbi időben, de ennek több oka is volt. Az egyik hogy a hétköznapok is kicsit sodróbb lendületet vettek, a másik meg hogy kétszer is beteg voltam az elmúlt másfél hónapban, ami miatt edzésbeli kiesések is voltak. Ezzel együtt azért úgy nézett ki, hogy a korábbi hirtelen felindulásból elkövetett maraton nevezésemet "be tudom váltani", és ott tudok lenni... na ez így is lett!

Szokásos útitársammal Lippivel vasárnap reggel hétkor a szokásos "nem vagyunk normálisak" felkiáltással ültünk autóba és vettük az irányt Ráckeve felé, hogy a szokásos verseny előtti tennivalók mindegyike beleférjen (+ nekem örök parkolási parám van...). Miután a City run is aznap volt, így kisebb kitérővel mentünk, de időben, 8-ra leértünk, és relatíve hamar meglett a versenyközpont is, ahol rajtszám átvétel után öltözés és felszerelés check volt a program. Lippi a 10k-t támadta, én meg úgy voltam vele hogy az UTH miatt nem árthat egy hosszabb futás, meg hátha végre kiadja a 42K rendesen, és nem meghalás lesz a táv utolsó negyede. Spoiler alert: nem adta ki, és szar volt!

A rajtnál még volt némi hideg, plusz mellettem két csaj azt beszélgette hogy elég komoly szél lesz a második felén a pályának, de ezzel együtt relatíve jó hangulatban csaptunk bele a ténylegesen maratoni távba. Az elején még együtt ment a teljes mezőny (kb. 600 ember), aztán előbb a 10k útvonal fordult le balra, majd a 21k fordult vissza. 

A királykategória bezzeg nyomta neki rendületlenül dél fele, többé-kevésbé aszfalton, néha földúton vagy murván. Sikerült rácsatlakoznom egy srácra aki nagyon jó tempót futott, úgyhogy ilyen 145-ös pulzus környékén faltuk a km-eket. Egészen úgy a féltávig tök jók voltunk, ott viszont megérkezett a szél, méghozzá brutális módon. A zsilipen átkelve realizáltuk hogy ketten futnak előttünk összesen (ezt amúgy a 21-es frissítőponton is mondták, de itt legalább láttuk a saját szemünkkel is), viszont ők igen nagy előnnyel. No sebaj, itt arra kondicionáltam magam, hogy ha jól megy akkor akár egy top5-ös helyezés is meglehet, mert akivel együtt mentem nagyon erősnek tűnt, így a harmadik hely minimum kétséges volt.

A 25-ik km-től már nagyon súlyos volt a széljárás; a gáton futva össze-vissza dobált minket és itt le is szakadtam az addigi útitársamról, mert ő nem állt meg frissíteni, én meg igen. A nagyobbik meglepetés viszont a 29-es km-nél ért, ahol a verseny addigi második helyezettje mellett elfutottam. Ő nagyon megrogyott, én meg azt számoltam, hogy jelenleg a harmadik helyen megyek, és most kell kicsit tolni, hogy előnyt harcoljak ki. Ennek megfelelően futottam egy 4:18 meg egy 4:17 km-t, és úgy fordultam rá az utolsó 10 km-re, hogy már csak amiatt voltam frászban hogy bírom-e a végéig, meg hogy ne érjen utol senki.

A 34-ik km-től viszont egy szenvedéssé vált az egész; gyakorlatilag 500m futás 50m séta volt a menet. Egyrészt addigra teljesen kicsinált a szembeszél, másrészt fejben is megborultam picit... de itt is csak az járt a fejemben hogy mikor hátranézek ne lássak senkit, mert akkor még van esélyem a harmadik helyre. Abban is biztos voltam, hogy csak pb-vel lehet meg a dobogó, és ha dobogó lesz az jó eséllyel pb-t is hoz majd.

40-től már éreztem hogy meglesz a táv is meg a harmadik hely is, úgyhogy ott picit megnyugodtam, és beérve Ráckevére vissza a szél is csillapodott szerencsére. Az utolsó 500 méteren már hátra sem néztem, csak próbáltam még valamit kicsikarni magamból. 

A chipszőnyeget átlépve egyrészt meglepett hogy nem voltam teljesen kifacsarva, másrészt láttam hogy a PB meglett... és a korábban velem futó sráccal találkozva azt is tudtam hogy a harmadik hely is a zsebben. Ő végül egyébként megnyerte a maratont, amihez itt szeretnék neki külön gratulálni, mert fantasztikus egyenletes futást mutatott be minden körülmény ellenére!

A szervezés mókás voltát jelzi hogy innen még másfél órát kellett várni az eredményhirdetésre, de legalább addig tudtunk ebédelni (járt kiváló meleg étel a befutóhoz), meg kicsit nyújtottam-átmozgattam-megnyugodtam. 

Annak ellenére hogy fejben elég vacakul viseltem a táv végét, végül 3:12:25-el új egyéni csúcsot futottam, és mindehhez még járt egy kis serleg is. Tapasztalatnak pedig kiváló volt, mert ezt is tanulni kell, hogy milyen a mezőny elején futni. A másik amit meg tanulni kéne végre az a maraton lefutása, mert ott még mindig nagyon komoly gondjaim vannak. Nem szabad egyszerűen szétesni ennyire durván a végére.

A héten pihenő, aztán utána folytatódik a felkészülés az UTH-Keszthely-Szombathely-Tata négyesre. Úgyhogy nincs megállás :), de most kivételesen nem utálom az alapozást és ez tök jó!

Kitartást mindenkinek, remélhetőleg találkozunk a pályán!