Frissen-fitten (ööö) de újra itt; hajrá 2024, ahogy mondani illik még januárban! :)

Gondoltam idén is készítek egy kis összefoglalót a tavalyi évről, mert elég sok minden történt, meg egészen máshogy alakult (szinte) minden, mint ahogy terveztem. 

A tavalyi évnek leginkább két szándékkal mentem neki: egyrészt szerettem volna középtávon picit javulni, másrészt az volt az elképzelésem, hogy a korábbiakhoz képest kevesebbet fogok versenyezni, és több időt szánok a felkészülésre ÉS a regenerálódásra. Nézzük, hogy mi is sikerült?

Időket ha nézzük akkor azt tudom mondani, hogy középtávon léptem előre. Nem annyit és pláne nem úgy, ahogy szerettem volna, de azt hiszem az már örök fejfájást fog okozni, hogy az egyes féltávú versenyek gyakorlatilag nem összevethetőek. Nem csak azért, mert a táv annyiféleképp van kimérve ahány versenyre megy az ember, hanem mert idén is rá kellett döbbenni arra, hogy az időjárás milyen brutálisan képes befolyásolni a versenyeket. Keszthelyen a kisebb szél és kevésbé erős hőség az új pályával kombinálva mindenképpen belejátszott abba, hogy sokkal jobb eredményt érjek el; ehhez képest Tata új pálya és rohadt szar idő eredőjéből kihozott egy olyan teljesítést, amire nem vagyok büszke. 

A többi versenyen (futás főleg) arra vagyok büszke hogy két maraton PB is lett az évben... mindez azzal a felkészüléssel, amit toltam egészen jó érzésekkel tölt el, és arra késztet, hogy picit még tegyek a futásba, mert lehet hogy van még ebben tartalék. Széljegyzet azért ide is az időjárás; Ráckevén a szél nagyon komolyan próbára tett, míg a SPAR maratonon idén minden igényt kielégítő időjárás volt, ami sokat tett hozzá a komfortos futáshoz. Pont három percnyit, hogy számszerűsítsük ezt is.

A másik terv a versenyek számának csökkentése volt, és ezt sajnos megint nem sikerült megugrani. A korábbi évek 20-30 versenye helyett most lementünk 15-re, de még ez is sok szerintem. A kijelölt cél versenyek (UTH, Tata, Podersdorf) nem mentek rosszul, de az év utolsó 4 hónapját nagyon megtoltam, aminek így utólag semmi értelme nem volt (a két dobogós helyezésen túl). Részben egyébként ennek a számlájára is írom azt, hogy november elejére gyakorlatilag teljesen hulla voltam mind fizikálisan, mind pedig mentálisan, és a siófoki versenyben is ezért maradhatott némi tartalék (időjárás ellenére is). Egyszerűen már nem bírtam felpörögni rendesen.

Hogy 2024 ebből a szempontból mit hoz majd azt most még nem merem megtippelni, de az sokatmondó, hogy a Zúzmara pl. idén ki fog maradni annak ellenére is, hogy kb. a szomszédban lesz a rendezvény. Nagyon szeretem a versenyeket, de sokkal ésszerűbben kellene a naptárat tervezni nekem. Más kérdés, hogy a szervezők mit lépnek, mert pl. a március-április tele van igazán vonzó hosszú versenyekkel, de bármennyire erősnek is érzem magam, azért két hét alatt két maratont nem tudok lefutni. Fizikálisan még lehet, hogy menne, de gyanítom az egészségemnek nem tenne túl jót. 

Ha már itt tartunk, abban sem vagyok még teljesen biztos, hogy idén mire szeretnék fókuszálni, merre szeretnék menni a sportban, de szerencsére még január eleje van, és csak az alapozás "általános" része megy; innen bármerre lehet indulni majd. Még dédelgetem magamban a teljes ironman táv teljesítését, de hogy ehhez mennyire leszek "észnél" azt nem tudom még; gyanítom kell pár hét, hogy lássam, hogy az alapozást mennyire tudom fókuszáltan csinálni. 

No és akkor a tavalyi év egy picit számokban is:

Úszásban történelmi mennyiséget, 127,6 km-t teljesítettem, több mint 61 óra edzés és versenyidővel. Idén sem lettem jó úszó, de minimálisan azért léptem előre. Leginkább durva, hogy már sikerült a totál mezőny végéről a középmezőny legvégére felzárkózni. Ez nem tűnik durva fejlődésnek, de én azért örülök neki. Nyilván sokkal strukturáltabban kellene edzeni és kb. kétszer ennyit - aztán gyorsabb lennék 2 perccel. Nem annyira jó ROI ez, akárhonnan is nézem.

Biciklin ellentétes utat jártam be mint a medencében, ugyanis az elmúlt évek legkevesebb km-e jött össze. A sérüléses 2021-et idéző mennyiség a 2843 km, és az ehhez tartozó 179,2 óra. Amire figyeltem, hogy ez a kevés idő ez minőségi edzéssel teljen, így Rouvy-n nagyon sok versenypályát mentem, rengeteg résztáv edzést csináltam meg, és kint pedig annyit ültem az időfutam biciklin, amennyit tudtam. Ha már TT bringa: a Cube bicikli nagyon bevált, szeretem. A Cervelo mindig a szívem csücske marad (nem véletlenül nem hajtom az eladását), talán nosztalgiából 2024-ben majd megyek vele valahol, ha más nem edzésen legalább. Idén, ha hosszú távot szeretnék menni, akkor mindenképp kulcs lesz, hogy hány igazán hosszú távot tudok megtenni edzésként.

Futás... nem titkolom, hogy 2023-ban is ez volt a szívem csücske. Akármikor azt gondolom, hogy már csömöröm van tőle, egy jól sikerült kinti futás megerősít abban, hogy ez a három sportágból a kedvenc. Km-ben magamhoz képest erős évet zártam a megtett 1614,7-el, ami a táblázatom szerint 147,6 órát emésztett fel. Ja és két cipőt meg elemésztett, de ez sajnos normális :D. Cipő fronton egyébként elég sok mindent próbálgattam tavaly is, és idén sem tervezem ezt az igazán rossz szokásomat elengedni (már úton is van az új cipő :D). 

Az év egyik nagy fénypontja mindenképpen az UTH 54 km-es távján történt indulásom volt, ami egyrészt a leghosszabb versenyem volt amit valaha teljesítettem, másrészt pedig talán a legjobb célbaérésem mióta futni kezdtem. 

Triatlon szezon legjobb része 2023-ban is a szombathelyi bandázás volt, egy jó olimpiai teljesítéssel; tényleg nagyon szerettem. Hasonlóan klassz volt Podersdorf is, de az elsősorban a környezet miatt maradt meg bennem nagyon pozitív emlékként.

Hogy a rosszakról is beszéljünk egy kicsit: Tata nagyon megkínzott a párás hőséggel, és egyértelműen az év legnehezebb és legkevésbé szeretett versenyeként maradt meg bennem. De szerencsére ennél rosszabb emlékem nem sok maradt meg; ami olyan volt azt törölte az agyam. 

A szilveszteri tókör futásról pedig inkább egy másik posztban írok, ide már nem fér be :).

Jó felkészülést mindenkinek!