Kicsit kiestem a dokumentálásból az elmúlt pár hétben, de ez leginkább annak köszönhető, hogy végre szabadságon voltam, és igyekeztem annyira kerülni a laptop bekapcsolását, amennyire csak lehetett. Ennek megfelelően lemaradt a 2022-es évről a záró verseny beszámolója, amit most igyekszem pótolni.

A Pezsgőfutáson ahogy nézem harmadszorra vettem részt mióta futok, ami nem véletlen, ugyanis nagyon szeretem ezt a versenyt. Az útvonala kifejezetten közel áll hozzám; mindig üdítő a Velencei tó mellett futni, még ha időnként az időjárás nem is teszi könnyűvé azt, hogy körbe is érjek.

Idén mázlink volt szerintem, mert se jeges szél nem volt, se különösebben hideg. Sőt, a verseny előtti napokban még kicsit homlokráncolva néztem hogy 12 fokot ígérget az OMSZ... mondom az szuper lesz, azt se tudom mit vegyek fel, meg hogy a frissítést majd hogyan tudom jól megoldani ha tényleg meleg lesz. 

Ehhez képest aztán szombat reggel mikor indultam rohadt nagy köd volt és a kocsi is 3 egész fokot írt... na mondom fasza lesz, mégis kell majd a sapka meg a sál. Mire leértem Gárdonyba már sikerült 5 egész fokig kúszni a hőmérő higanyszálának, úgyhogy végül a hosszú nadrág és vékony pulóver kombináció mellett döntöttem, és nyugodt voltam hogy szuper sok vízre nem lesz szükség. Maximum tájolóra, mert a köd az nem igazán akart múlni, és konkrétan a partról a vizet nem lehetett látni.

A rajtot kicsit benéztem idén, mert addig ücsörögtem a melegben ameddig csak lehetett, és végül kutyafuttában órát kapcsolva teljes három perccel a dudaszó előtt álltam be a rajtzónába (pedig máskor ezzel nem várok eddig). Az első nagyjából 12-15 km elég eseménytelen volt; fix 4:30 körüli tempóban faltam a távolságot, ilyen 145-ös pulzus környékén. Egy másik sráccal mentünk együtt, váltott vezetéssel. A dolog odáig működött jól ameddig el nem értünk az emelkedős részhez, mert én ott picit előbbre futottam, cserébe aztán az újra sík részen előbb beért, majd le is hagyott a kollega. No nem nagyon, mert végig láttam magam előtt, csak ott már nem egymás mellett mentünk.

Olyan 23 km körül kezdett kicsit sok lenni a jóból, egyrészt mert kezdtem éhes lenni (a zselé nekem valahogy nem elég, más viszont nem volt), másrészt meg a bokám elkezdett fájni, és emiatt kicsit tempót is veszítettem. Ezen a ponton ráadásul elkezdtem utolérni a 12 km-es táv mezőnyét is, úgyhogy még kerülgetnem is kellett az embereket. A célegyenes fele fordulva utolértem Titcar barátomat is, és együtt sprinteltünk be az utolsó 300 méteren, ami szerintem vicces volt, szerinte nem :D. 

A befutóidőm 2:10:34 lett, ami kb. 5 perccel jobb mint a 2019-es utolsó részvételemnél. Utólag azt mondom hogy egy egyel gyorsabb cipőben még lehetett volna ez alá is menni, mert amúgy kondiban jó voltam szerencsére. 

Így ahogy nézem elég száraz beszámoló, de szerencsére semmi extra esemény nem volt 29 km alatt a fájós bokát leszámítva, és tulajdonképpen az ilyen versenyeket én szeretem is. A vicces a nap vége volt, merthogy végül úgy kidőltem estére hogy se az éjfélt nem vártam meg, se a petárdázásra nem ébredtem fel. Szóval legalább ennyi haszna biztosan volt! :)

Hamarosan visszatérek majd azzal hogy mi újság a 2023-as év elejével, hogy halad az alapozás, és tervezek egy kis beszámolót írni majd az aktuálisan használt cipőmről is, az Asics Kayano 29-ről.