No ahogy ígértem (lol) itt a folytatása a múltkori posztnak, amiben az alcím három témáját tervezem körbejárni.

Kezdjük a gyógyulás-gyógykezelés témával, mert ez egy hosszú és igen fájdalmas út, aminek korántsem értem még a végére. 

Eleinte ugye elhittem, hogy a magyar orvostársadalom (és nagyon-nagyon vastag tisztelet a kivételeknek akik TÉNYLEG nagyon jók) képes lesz hatékony választ adni arra a kihívásra, hogy valaki keresztcsont törést szenved, de a Honvéd kórházas látogatásom (ld. pár írással ezelőtt) és a magánorvosnál tett kitérőm után nagyjából annyi opció volt, hogy végtelen hosszan kell pihennem és ha jól összeforrt akkor majd jól elkezdhetek edzeni újra.

Ebből az lett hogy tényleg hosszan pihentem, és az újabb (fizetős...khm) MRI megállapította hogy rendben vagyok, mehet a menet. Csakhogy ugye a fájdalom az nem akart úgy igazán múlni, és arra az ember egy ponton rádöbben, hogy vagy szétmarja a gyomrát a fájdalomcsillapító, vagy keres valamit ami talán javít a helyzeten.

Eleinte az volt a terv hogy gyógytorna + rehabilitációs kezelés és majd jobb lesz, aztán Viktor kollegám (és állandó harcostársam a triatlon versenyeken) javasolt egy némileg alternatív megoldást. Gondoltam mi bajom lehet, elmentem és nem bántam meg egyáltalán a dolgot, mert úgy segít rajtam a kezelés amit kapok, hogy nem kell semmit bevenni, beszúrni, se semmi. Cserébe rohadtul fájdalmas, viszont iszonyú hatásos. 

Egyelőre úgy néz ki, hogy már az út végén járok, és tényleg sokkal-sokkal jobb az állapotom mint tavaly kb. bármikor volt (incl. a sérülés előtti időszakot is, ami azért durva).

A fentiből adódik, hogy igen, el tudtam kezdeni a szokásos alapozó munkát a soron következő szezonra, de ezt igen komoly átalakításokkal teszem a korábbi évekhez képest. Eddig ugye az volt a metodika, hogy sok nem hosszú, de nagyon intenzív edzést végeztem, ami egy kevésbé elterjedt módszer mint a pulzuskontrollos (általam csak poroszkálósnak hívott) metodika. Hogy miért nem kerül be a köztudatba azt szerintem mindenki érti aki már csinálta; brutális kimerítő és van némi sérülésveszély is benne.

Ezzel szemben most egy ilyen átmenetes megoldásban dolgozom, ahol egy héten 1, nagyon max 2 olyan edzést csinálok ami az órám szerint maximum cardio load-al jár, és a többi az inkább az 5-ös skálán 2-3 között mozog. Plusz minden cardio edzés után automatikusan jön 15-20 perc súlyzós edzés és plank, hogy a váz izomzatom se maradjon ki a jóból. Nyilván bosszant hogy jóval lassabban fejlődök, mint korábban, és nem igazán szórakoztat amikor 5:30-as ezrekkel kell kóricálni a békási lakótelep körül, de próbálok fegyelmezett maradni.

Muszáj, merthogy azért vannak erre az évre tervek, még ha nem is annyira kőbe kopácsolva, mint korábban. 

Ami egyelőre biztosnak tűnik (mert ugye mi biztos manapság...) az az, hogy jóval kevesebb versenyen indulok mint a korábbi években. Erről szerintem írtam már, hogy igazság szerint jó közelítéssel már mindenhol indultam ahol akartam, így semmiféle FOMO élményem nincsen, hogy erről vagy arról a versenyről lemaradok. Futottam már 5-42 km között mindent, triatlonon az iron táv kivételével is megvolt minden (és az most sem terv), szóval itt inkább máshol lesz a fókusz, mintsem a végtelen érem halmozáson.

Amin a fókusz lesz idén: a feelgood érzés és ha sikerül akkor a triatlon idők javításán. Ez utóbbi masszívan opcionális, tehát ha sikerül szupi, ha nem akkor nincsen gond. A feelgood az jobban foglalkoztat, és ha valamire jó volt ez a sérülés akkor az az, hogy újra van kedvem versenyezni, van kedvem ott lenni azon a néhány helyen amit kijelöltem.

Futásban meglepően inkább a nagyokra fókuszálok idén (Vivicitta, Wizz, Spar maraton), de azért szeretném a szekszárdi 30km-s bulifutást is beiktatni, mert a hangulat az ott zseniális. Triatlonban Keszthelyre van nevezésem, de mellette a tavalyi nagyon jól sikerült szombathelyi túra megismétlése amit igazán várok. Minden más verseny ha ott vagyok és sikerül az önmagában rohadt jó, ha nem akkor meg ez van :).

Uhh, ahogy visszaolvasom, elég drasztikus változások vannak a korábbi évekhez képest! Mire nem jó egy súlyos sérülés nemigaz??? :)