Nézem hogy több mint két hónapja nem írtam... az azért sok. Nem kevés víz folyt le a Dunán azóta, és történt is néhány dolog, úgyhogy úgy gondoltam ideje ezt megosztani azzal a néhány emberrel aki ide szokott tévedni :).
Két hónapja azt írtam hogy hamarosan újra úszni kezdek és aztán görgőzni, és fokozatosan visszatérek az edzéshez. No ez végül nem valósult meg ebben a formában, méghozzá azért, mert nagyjából két uszodai edzés után éreztem, hogy nem tudok egyszerűen mérhető energiát a mozgásba tenni, és ha sokáig erőltetem, akkor súlyosabb sérülés is lehet ebből.
Így aztán két teljes hónapot töltöttem pihenéssel, és számoltam vissza a napokat, hogy mikor mehetek újra MRI-re, hogy megnézzék a sérült testrészt. Végül aztán múlt héten sikerült eljutni a vizsgálatra, és szerencsére hétfőn megjött a papír, hogy a csont összeforrt és a vérömleny is felszívódott. Ez mindenképpen a jó hír kategória.
A rossz hír (sajnos van :)) hogy láthatóan volt némi izomszakadás is, és annak a gyógyulása nem volt teljesen optimális. Ez azt jelenti, hogy még egy hosszabb-rövidebb rehabilitációs időszak vár rám, és ehhez szükség lesz szakemberre is, mert ezt házilag nem lehet megoldani.
Ezzel együtt már görgőzöm újra, és holnap úszni is megpróbálok, úgyhogy ha lassan is, de elkezdek újra készülgetni. A hangsúly a készülgetésen van; nem állok vissza ugyanis a korábbi komoly edzésmunkára, mert erre még nem vagyok készen. Hasonlóan nem áll még úgy a helyzet, hogy futni újra elkezdjek; ezzel biztosan várok még december eleje-közepéig. Érezhetően az esik a legrosszabban még mindig; a konstans rázkódás nem oké még a keresztcsontomnak. Azt sem tartom amúgy kizártnak, hogy eleinte csak rekortánon fogok futni, hogy kíméljem még magamat.
Szóval itt tartunk most; sokat javult a helyzet, a fájdalom jó része elmúlt, és elindulhatok afelé, hogy visszanyerjem a régi kondimat. Bosszant hogy felszedtem pár kilót, bosszant hogy erőtlen vagyok még, de okosnak és türelmesnek kell lennem a következő egy-két hónapban, mert ezen múlik a hosszútávú egészségem.
