Állítólag minden évre kell valami gixer, de azért azt nem gondoltam, hogy a biciklis esés a keréktöréssel csak az egyik része lesz a bulinak.

Az történt, hogy a 21-ik edzéshét lezárásaként gondoltam, hogy futok egy félmaratont. Igaziból elég tré időjárás volt, gondolkodtam hogy inkább görgőzök helyette, de aztán csökkent az eső, mondom kimegyek, futok egy jót a Szigeten. Nem gyorsan, csak kényelmesen, alacsony pulzuson.

Olyan 8 km-ig kifejezetten élveztem a dolgot, csak az zavart, hogy csúszik a rekortán. Aztán ahogy elértem a MAC sarkát, éreztem hogy valami belenyillal  derekamba, és onnantól már csak vergődtem méterről méterre. Olyannyira, hogy a végén már azt éreztem, hogy kiegyenesedni se nagyon tudok.

Autóba bemásztam, hazavezettem, és azóta (ez kicsit több mint egy hete volt) minden megtett méter egy merő szenvedés. A vicc az hogy szerintem úszni meg bringázni azt tudok (görgőzni legalábbis tudtam), de ha 5 méternél messzebbre kellene futni akkor lehet elsírnám magam...

Borzasztóan csalódott vagyok hogy ennyi beletett munka után jelenleg itt tartok, ugyanakkor meg a másik oldalon bizakodom, hogy ha esetleg most el is megy az első egy-két verseny, júliusra amikor tényleg formában kell lennem, addigra oké leszek.

Addig meg imádkozás a köbön, hogy javuljak annyit, hogy Székesfehérváron ott tudjak lenni a rajtnál.

Rohadtul elegem van, de tényleg...