Kedves (limitált számú) Olvasóközönség, eljött a pillanat: célegyenesbe fordult az alapozás első, 16 hetes szakasza, miután a mai nappal megkezdem az utolsó hetet is.

Az előző, azaz a tizenötödik hét egy szándékoltan közepesnél picit erősebb valamire volt tervezve, és aztán az élet úgy hozta, hogy ténylegesen az is lett, miután kellett benne némi átszervezés, ami megborított mindent.

Ugye a Vivicitta idén elmaradt, és helyette van a céges 10 és 21km kihívás is; na mivel a 10-en már túl voltam, gondoltam nem halogatom hosszan a 21-et sem, beterveztem szerdára, hogy kimegyek és lefutom, mi az nekem. Mellette volt hosszabb bringa is tervben, illetve láttam, hogy lesz Ironman VR sprint kihívás, akkor az meg legyen már szombaton, ne unatkozzunk jeligére.

Amiben elkalkuláltam magam az a "sima félmaraton", merthogy az minden volt, csak könnyű nem. Alapvetően nem tartom magam egy rossz (és rutintalan) 21km futónak; versenyen ezt a távot futottam életemben legtöbbször, de mindig mindenféle baráti beszélgetésben ahol ez felmerül elmondom, hogy ez az a táv ami olyan könnyűnek és teljesíthetőnek tűnik DE mindig képes megviccelni az embert.

Szerdán lenyomtam a munkanapot, aztán ilyen 5 magasságában kimentem a Margitszigetre, hátamon a futózsákkal, hogy na akkor most lenyomom a 4 kört aztán irány haza, még elcsípem az Exatlont a tévében és egy jó szendvics is belefér a napomba. A terv az volt (és ez fontos!!!), hogy 4:30-4:45 közötti ezreket futok majd, ezzel egy 1:36 körüli időre célozva, és max a végét picit meghúzom. Aha, hát majdnem így lett.

Az első két kör az teljesen jól lement (abszolút terv szerint, 4:30 körül), majd a harmadik körre elkezdtem fejben nagyon durván elfáradni. Ott kezdett kijönni az, hogy igaziból nincs kivel futni, nincs kihez nézni magam, nincs fix frissítési pont amihez kalkulálni lehet... azaz úgy globálisan nincsen semmi, csak végtelen unalmas szigetkörök, amiket ráadásul időre kellene futni. Ahogy ez így végigfutott rajtam (kb. ilyen 13-ik km körül) elkezdtem azon kapkodni, hogy de baszki legyen meg az 1:35. Spoiler alert: nem lett.

17-ik km körül már végtelen elcsigázott voltam, és azt éreztem, hogy soha nem akar elfogyni az utolsó kör. 18-nál megálltam és sétáltam úgy 50 m-t, ittam iso-t és vizet is, de sokkal jobban nem lettem, úgyhogy aztán ilyen 4:45 körüli km-ekkel bekocogtam a végét. A "befutóidő" 1:36:36 lett, ami alapvetően nem rossz, de nagyon szarul voltam a végén, és utána éjjel is alig tudtam aludni, annyira fájt a gyomrom. Sanszos hogy nem is ettem eleget, de az is benne van szerintem, hogy az egész pakkot cipelni kellett a hátamon, ami rohadtul nem kényelmes. Úgyhogy minden összejött, tré volt, és ehhez képest mégis hoztam nagyjából a tervezettet, kivéve persze az 1:35-öt. Nyilván ez kevés lesz a céges top3-hoz, de jelenleg nem nagyon látom, hogy még egyszer neki szeretnék vágni annak hogy magányosban lepörgessek 21 km-t.

A heti edzésmunkára aztán erősen rányomta ez az egész a bélyegét; csütörtökön gyakorlatilag használhatatlan voltam, és pénteken sem nagyon éreztem a powert a kardió mozgásra, úgyhogy inkább erősítettem, és nézegettem, hogy melyik nap lehet az, ahova a pénteki elmaradást be lehet passzírozni.

Szombaton lenyomtam az Ironman VR challenge-et; 1,5 km futás - 21 km bringa - 5 km futás volt volt a kihívás tárgya, és meglepően jól ment ahhoz képest, hogy idén még nem csináltam ilyen tréninget. A végére annyira lendületbe jöttem, hogy a pénteki 8,5 km-t is rápakoltam a végére, a tűző napon nem esett jól, de megvolt. Vasárnapra így már csak 60 km bicikli maradt, azt is kipipáltam.

Ha már bicikli: ez volt az első olyan hét idén amikor nulla percet görgőztem, viszont az összes edzést időfutam biciklin végeztem el. Egész jól megszoktam már az üléspoziciót, de a legtöbbet az adott a teljesítményhez hogy elvittem a szervizbe a gépet, ahol rövid fél óra alatt elég komoly változások történtek.

Ez egyébként visszautal a korábbi triatlon felszerelés cikk biciklis részére, ahol többször is hangsúlyoztam, hogy mennyire figyelni kell a kerékpárunk karbantartására. Kicsit hanyagoltam ezt én is a Cervélo bicikli esetében, és már eléggé nyöszörgött a hátsó kerék, mire rászántam magam hogy elvigyem a gépet a szerelőhöz. Ott aztán kiderült, hogy nincs távtartó a hátsó sor alatt (11s rotor vs. 10s sor), nincs kellően leolajozva a lánc, és ferdén áll a kerék. Ezek kijavítása után máris könnyebben haladtam a géppel :).

No akkor a sok duma végén a tényszámok:

- Bicikli: 125 km (mind országút, mind TT bringán)

- Futás: 35 km (egy félmaraton és a maradék a szombati hosszú edzés keretében)

- Erősítés: 1 alkalom

Most jön elvileg az alapozás utolsó hete, ami egy nehéz hétnek volt megálmodva a szekszárdi 30km-s futás miatt... mivel ez elmarad szerintem egy erős közepes hétten zárom a felkészülésnek az első szakaszát, és utána jön az átgondolás, hogy merre tovább.