Szeretem ezt a benyújtja a számlát kifejezést, mert tényleg ez szokott időnként történni velem, és szerintem mindenki mással is...
Szóval az történt, hogy a hétvégi 14,5 fokos vízben úszás, az erőltetett tempóban versenyzés, a vasárnapi futás és minden más ami utána jött még, az némileg felőrölte a tartalékaimat, és annak rendje és módja szerint tegnap estére kidőltem teljesen. A jó hír hogy lázam nincsen, a rossz hogy ettől még k.va szarul vagyok, és nyilván edzeni sem tudok.
Éjjel ahogy forgolódtam azon gondolkodtam, hogy hol van az a pont, ahol az ember azt mondja, hogy elég volt egy kicsit ebből, és kell(ene) egy kis pihenő?
Amikor fáj valami? - Biztosan nem, mert a sérülés a felkészülés és a verseny természetes velejárója, és egy kis térd vagy bokafájdalom nem lassíthat le...
Amikor dögfáradt vagyok? - Talán már közelebb az igazsághoz, de heti 8 edzés mellett az ember biztosan sokszor fáradt, tehát még talán ez sem!
Amikor beteg leszek? - Na ez már ténylegesen leállítja a rendszert, bár olvastam valahol, hogy ha csak nyakon felül van gond (azaz takonykór) akkor lehet edzeni nyugodtan... mondjuk a szövődményekkel nem árthat foglalkozni!
Amikor összerogyok valahol? - Ezt meg így már nem várnám meg...
Most éppen a hármas stáció van; próbálok a hagyományos módszerekkel (tea, pihenés, lightabb gyógyszerek) túlélni és gyógyulni, és kerülni az antibiotikumokat.
Szóval hogy mikor elég? Láthatóan csak akkor amikor már muszáj megállni...
