Vannak azok a filmek, dj mixek, könyvek, stb. amik majdnem tökéletesek, de egy-egy apróságon elvéreznek és végül csak a jó szintre sikerülnek. Na ilyen volt az NN City run is most vasárnap.

A Maratonman versenyeknek vannak nagyon nagy erősségei; én kifejezetten szeretem a pohár nélküli környezetbarát frissítést, a rajthelyszín is nagyon jó választás volt ismét (Várkert bazár), és a ruhatár szervezése is az elmúlt évek alatt nagyon sokat fejlődött. A City run az ő új versenyük; mondhatni a Nightrun nappali kiadása, egy picit más pályán.

Ha már pálya, kezdjük ezzel, mert ez egy kardinális pontja a versenynek. Én alapvetően szeretek a rakparton futni, merthogy az erre épülő pályák mindig nagyon gyorsak, és nagyon jól "számolhatók". Az ingerszegénysége az viszont szerintem letagadhatatlan, és erre azt mondani, hogy "Budapest legszebb pályája" az azért egy pöttyet erős. Önmagában nekem nincsen vele bajom, de megértem aki azért nem jön el, mert évente négyszer lehet BP-n futni, és az mind erre megy. Tudom-tudom, nehéz máshol útvonalat kijelölni a mai politikai viszonyok között.

Ahogy fent írtam, a pohármentes (saját kulacsos) frissítést én nagyon támogatom környezetvédelmi szempontból, de hogy szokni kell még ezt, az biztos. Egyébként rengeteg ballon volt kitéve vízzel és iso-val, úgyhogy abszolút jól meg lehetett oldani a folyadékpótlást. Volt zselé és energiaszelet is; az nyilván már az én egyéni nyomorom, hogy BiotechUSA gélt nem fogyasztok, mert a gyomrom nagyon nem szereti.

Végül pedig magáról a versenyről is pár mondat, és spoiler: jól éreztem magam, és szerencsére jól is sikerült! Mondhatni váratlanul jól, bár nagyon nem a tervnek megfelelően. Az eredeti elképzelésem az volt, hogy ilyen 4:45 körüli pace-t fussak és behozzam magam 1:40 körüli idővel, de lehetőleg egy picurit alá. Mivel 4:45 iramfutó nem volt, így gondoltam majd becélzom magamnak a tempót, és kellemesen zenét hallgatva teljesítek félmaratont tavaly május után újra (a somorjait nem raknám ide; féltáv végén az nagyon más sztori). Valahogy aztán elbalfaszkodtam a rajtot, még a zenét keresgéltem mikor már számoltak vissza 10-től, az órám még el se volt indítva, mondom bammeg, ez vicces lesz. 

Az első km-en valahogy odakeveredtem a 4:30 iramfutó mögé, és egész kényelmesen tartottam is vele a tempót, úgyhogy azon kezdtem gondolkodni, hogy elmegyek 10 km-ig így, aztán visszalassulok picit. Olyan 9 km körül utolértem Évit, majd 10,5-nél döbbenetes módon megelőzött Ági barátom aki váltóban futott... na mondom a jó hír hogy elvileg nincsen formában, én meg itt küzdök hogy most kezdjek el lassulni.

Nem lassítottam, bírtam az iramot, és Ágit is beértem 18 körül; 19 km után pedig végül az iramfutót is otthagytam, és 1:33:46-os idővel értem célba; 4:30 körüli pace-el.

És akkor a morgás, ami miatt majdnem tökéletes, de mégsem. A táv megint nem volt jól kimérve, és ez a Maratonman versenyek örök rákfenéje. Én futottam már náluk elég sokszor és sokat, és valahogy a félmaraton mindig 20,8 km körül jön ki. Értem hogy csak 300 méter, de nekem ez számít. A másik a befutás utáni frissítő zóna volt ami felhúzott. Látom hogy van banán meg energiaszelet, majd mikor odamegyek megkérdezik hogy melyiket kérem, mert mindkettőt nem lehet. Értem hogy infláció, értem hogy takarékosság, de közel 21 km után a 9K-s nevezési díj mellett (úgy, hogy tippre az energiaszeletet szponzorációban adja a Biotech) ez egy picikét visszás volt.

Összességében viszont örülök hogy ott voltam, mert jól esett a futás, régen versenyeztem, és tök jó volt találkozni a barátokkal-futótársakkal!

Most vasárnap folyt köv a Vivicittán! :)