Telnek a dolgos hétköznapok minden fronton, de ideje egy pár sort lejegyezni arról magamnak (és kisszámú olvasóközönségemnek) arról, hogy hogyan is állok a felkészüléssel, illetve mi várható. Bónuszban pedig egy kis felszerelésbeli változásról is lesz szó.

Kezdjük az edzésmunkával, nem azért mert ez lesz a hosszabb, hanem mert erről egyelőre van bőven mit írni. A tavalyi évi sérüléses fiaskó után az idei szezonnak egész más mentalitással vágtam ugye neki; jóval kevesebb a magas intenzitású edzés, jobban figyelek az izomzatom karbantartására, és persze több pihenőt is igyekszem tartani.

Ennek ellenére (vagy épp ezért?) úgy érzem, hogy az átlagos februári állapothoz képest most jobb erőben vagyok egyel. Vagy lehet nem is ez a jó kifejezés, hanem inkább az, hogy pihentebb a testem, és emiatt az edzést fizikailag és mentálisan is jobban viselem. Nem frusztrál ha csak hat órát edzek egy héten, de van hogy megvan a 8,5 már most is. Nem frusztrál az sem, ha kihagyok 1-1 edzést (bár eddig összesen egy biciklit és egy súlyzóst skippeltem), mert tudom, hogy hosszú a felkészülés is, és a szezon is, és nem ezen fog múlni majd semmi (ezt mondjuk inkább remélem :D). Minden nap amikor kardió edzést csinálok akkor súlyzózom is legalább 15 percet, és nyomom a planket is heti többször, hogy a derekam környéke erősebb legyen.

Ami a tapasztalatokat illeti, elég vegyes a kép. Biciklin a tavalyi szinten vagy picit már fölötte is vagyok. A görgős edzés nagyon sokat segít, érzem hogy ha nem is vagyok szignifikánsan gyorsabb, de javultam erőben és állóképességben is. Az úszás az a szokásos; ahogy mondani szoktam gyorsabb nem lettem, ellenben nem fáradok el benne különösebben. A gyorsúszásomat végül önerőből kezdtem el csiszolni, és ha nem is lettem egy Michael Phelps, de valamit javultam ezen a téren is. 

Ami para az a futás... egyrészt volumenben is nagyon messze vagyok a korábbi önmagamtól, másrészt tempóban is alatta vagyok a tavalyi szintnek. Ennek két oka van, az egyik hogy fokozatosan emeltem vissza a heti adagot 10km-ről 30km-re (és emelem majd tovább amikor a maraton felkészülés következik), a másik pedig hogy futás közben még erősen érzem a korábban törött keresztcsontom. Ez főleg a tempós futásoknál (4:30 pace körül) jelentkezik fájdalom formájában, úgyhogy vissza kell ilyenkor lassítani. Az 1:40 körüli félmaraton szerintem meglehet majd a City Run-on (március 11), de annál sokkal jobbat nem nézek ki magamból most (1:36:30 az optimista becslésem, de akkor rohadt jól összejött minden).

Az nem kérdés, hogy júniusig (Keszthelyi féltáv) még minden területen kell dolgozni, de az egyértelmű most, hogy a futás az Achilles sarka a felkészülésnek. Nem kizárt hogy még egy kis fogyás sem ártana, mert továbbra is 66 kg körül vagyok, ami három kilóval több, mint a versenysúlyom. 

DE minden fenti ellenére egyébként alapvetően azt érzem, hogy jól halad a felkészülésem, és továbbra sem aggasztom magam azon, hogy ebből milyen verseny eredmények fognak kijönni (vagy kijön-e bármi belőle egyáltalán).

Kettes téma a felszerelés: hosszú évek után úgy alakult hogy a jó kis piros Polar Vantage M-et nyugdíjaztam, és Garmin Fenix 6 pro-ra váltottam. Régóta érlelődött bennem ez a döntés már, de most léptem meg, merthogy a 7-es széria megjelenése a 6-os árát végre a vállalható zónába tolta.

Nem tudok amúgy elég hálás lenni Lippi barátomnak akitől a Polar-t kaptam! Feledhetetlen éveket töltöttünk el együtt; hóban, fagyban, sárban, esőben, szélben, tűző napon, tengerben, folyóban, tóban, medencében, országúton, hegyoldalon és még ki tudja milyen körülmények között volt a kezemen. Nincs olyan táv, amin nem mentem PB-t ezzel az órával a kezemen; fantasztikus 2 év volt. Köszönöm hát itt is a Polar-nak és Lippinek, hogy lehetővé tették mindezt!

Ami a Garmint illeti: itt a használatról és tapasztalatokról beszámolok majd!