Idén nem 4 hanem 6 hetes blokkokban mérem az edzést, és úgy voltam vele hogy ennyire eseménytelen időszakban már az is nagy dolog ha legalább arról be tudok számolni, hogy ennyi idő után hol tartok.

Kezdeném az úszással mert az egy igazi egyszavas elemzés: sehogy. Továbbra is zárva az uszoda, és bár végtelen sok papír beszerzésével be tudnék valahogy csusszanni a Sunpalace-ba, úgy vagyok ezzel, hogy májusra valószínűleg megnyitják majd a bezárt helyeket, és lehet járni rendesen. Addig meg marad a bicikli és a futás nagy volumenben.

Futás fronton már azért jobb a helyzet szerencsére; egyrészt többet is futok mint tavaly, másrészt érezhetően tempóban is jobb vagyok, és a hosszú futásokkal is sokkal jobban állok. Régi probléma hogy igazán nem futok 12-15 km-nél hosszabb távokat; ehhez képest 2021-ben a heti félmaraton vagy hosszabb futás simán összejön szinte minden héten. Plusz megvolt már az idei első harmincas is (ld. előző poszt). Ha már amúgy 30 km, büszke vagyok rá, hogy a Helló Tavasz! virtuális 30 km-en második tudtam lenni. Az első helyezett nagyon messze volt tőlem :). Az eredményekkel tehát többségében elégedett vagyok, ami viszont még mindig hiányzik az a futás interval edzés. Ez nyilván csak rajtam múlik, hogy nem csinálom, de ahogy jön a jó idő ez majd változni fog.

A bicikli minden évben kulcs szokott lenni hogy hogyan bírom a gyűrődést, mennyit tudok beletenni a felkészülésbe, és mennyit tudok fejlődni. A tavalyi év volumenben abszolút oké volt, viszont eléggé repetitív módon csináltam a gyakorlatokat még a két évvel ezelőtti programra építve. Ezzel a módszertannal szakítottam erre az évre, és átálltam a Zwift interval gyakorlatokra, ami egyrészt költséghatékonyabb megoldás mint edzőt fogadni, másrészt jobban igazítható a heti edzéstervemhez mint eddig bármi.

Az igazi mérőszám persze bringán a 20 perces FTP; itt most az látszik, hogy a decemberben tudott 198 watthoz képest január végén 211 wattot tudtam hajtani, március közepén pedig már 220 wattot. Ez nagyjából 4% javulás, ami ilyen rövid idő alatt azért nem is annyira rossz.

A folytatásban a járványhelyzet alatt természetesen maradnak a virtuális versenyek és a nagyon sok és nagyon monoton edzés. Őszintén szólva vannak is napok amikor tele van a hócipőm az egésszel (múlt pénteken nem is tudtam rávenni magam arra hogy nekivágjak a futásnak), ráadásul egyfolytában fáj a fülem megint, de azért bírom még idegileg a strapát és valahol a lelkem mélyén bízom abban, hogy nem a semmiért csinálom végig ezt a 20 hetes alapozást.