Még mindig kuncogok magamban, mikor kiszámolom, hogy három évvel ezelőtt ezzel  a versennyel kezdődött a félmaratonista karrierem... ennek megfelelően mindig kiemelt helyen van a szívemben, és ténylegesen nagyon örülök annak, hogy idén is sikerült eljutni rá.

Eleinte ugye úgy tűnt hogy a Balatonman miatt ebben az évben kimarad a Wizz, aztán a kenesei verseny halasztása miatt végül mégis belefért. A terv pont a közelgő triatlon miatt az volt, hogy nem csapom szét magam egy erőteljes tempóval, hanem 1:35-1:40 közötti, relatíve kényelmes pulzussal (= 160 alatti). Közben Nóra kitalálta hogy fussunk váltót, mert ő meg a 14K-ra készül, és előtte egy 8-9 közötti verseny neki jó lenne. 

Péntek-szombat bringáztunk Évivel és Lippivel (illetve én volt hogy egyedül is), úgyhogy ideálisnak éreztem a terhelést arra, hogy ezt a fentit tartani is tudjam.

Vasárnap 6:10-kor indulás a helyszínre, céges fotózás, és a többi szokásos kör, majd pikk-pakk a rajtzónában találtam magam. Nem vagyok egy covid parás ember, de azért az utólag is érdekel hogy mi a manónak kell a maszk a rajtnál állva, ha aztán a startvonal átlépése után le lehet venni úgy, hogy nagyjából ugyanakkora tömegben és ugyanolyan távolságra futunk egymástól. No mindegy, ezen nem gondolkodtam túl sokat, mert jött a dudaszó és irány a rakpart! :)

Eleinte 4:30 körüli tempóval mentem, és döbbenetes módon nagyjából ezt is tartottam szinte végig, egy-egy 4:40 körüli km-el, ami zömében a frissítésekkel volt összefüggésben. Mindenhol megálltam, ittam, nyugodtan sétáltam pár métert, majd futottam tovább. Végig erőlködés és különösebb krízis nélkül elfutottam a célvonalig, ahol 1:36:10-es időeredményt csippantott az óra. 

Hogy van-e bennem hiányérzet? Nincsen. Sőt, inkább örülök, hogy a tervezett időt meg tudtam futni, még akkor is, ha bőven lehetett volna ennél jobbat menni. Nem volt rá viszont szükség, és örülök, hogy fegyelmezett tudtam maradni. 

Az előző hét történéseihez egyébként még annyi tartozik, hogy fájó szívvel de megváltam az Orbea bringámtól és vettem egy S-works-t, de erről majd lesz egy hosszabb lélegzetvételű értekezésem (hogy miért tettem, milyen az új gép, és mit várok tőle illetve magamtól). 

A mostani héten pedig Balatonman... na az lesz a valami...