Vannak olyan versenyek/versenysorozatok amik ilyen-olyan okok miatt (jellemzően mert rálógnak más versenyekre) mindig kimaradnak nekem, és tavaly ilyen volt a WTF (Way To Forest) sorozat is, ami egyszerre igyekszik mindkét futótábornak (terep és aszfalt) biztosítani az élményt. Gondoltam ebbe idén én is becsatlakozom, ha már sikerült a szentendrei futamot egy olyan vasárnapra tenni, amikor éppen ráértem. Be is neveztem hát szokásomhoz híven a leghosszabb-legnehezebb távra (terep L), mondván ez a felkészülésemet remekül szolgálja majd.

Vasárnap reggel meglehetősen korán értem ki a versenyközpontba (konkrétan még építették a sátrakat), úgyhogy egy kis olvasással csaptam el az időt a 8 órás rajtszámfelvételig. Rajtszám fel, átnéztem újra a felszerelést, meg közben befutottak az ismerősök is igen nagy számban, úgyhogy együtt vártuk a 10 órás rajtot. A Terep L táv indult elsőnek, úgyhogy neki is vágtunk a hegyoldalnak buzgón rohanva.

Valahol 2-2,5 km körül lehettem mikor nagyon éles fájdalmat éreztem a futózsák jobb oldali pántja alatt, és hogy valami mozog a pólóm alatt... igen, megcsípett valami. Akkor még azt gondoltam hogy valami sima kis erdei bogár volt, de néhány km-el később a frissítőponton többen is mondták, hogy lódarazsak vannak az erdőben. A gond amúgy nem is a csípés volt, hanem az hogy a futózsák minden méteren dörzsölte a csípés helyét, és ettől kegyetlen fájdalmaim voltak.

Nagyjából 7-8 km körül már erősen foglalkoztatott a gondolat hogy feladom az egészet, lesétálok a célba és nekem ennyi volt mára, de azt mantráztam, hogy ennél szarabb helyzetekből is kijöttem már versenyen, és menni fog, mert mennie KELL. 12-13 km körül lehettem mikor az utolsó nagyon meredek emelkedőt meg kellett mászni; ott már csak azt mondogattam, hogy mindjárt féltáv, és onnan már csak vissza kell csorogni Szentendre felé.

A 14-es fordítónál ittam, kicsit lemostam magam, és elkezdtem visszafele kutyagolni; szerencsémre sikerült kifogni egy egész jó iramot futó emberkét (értsd: ugyanúgy vergődött mint én), akivel lejutottunk kb. 20-ig, ahol az utolsó frissítő volt. Ott ittam egy kólát, majd folytattam a séta-futás kombót a célvonal felé.

26-nál aztán belebotlottam két M távos emberkében akik az ösvény teljes szélességét elállták. Mondtam nekik hogy haladnék, mire közölték hogy vigyázzak mert darazsak vannak előttünk... ne vicceljetek baszki, egyel már találkoztam! Sajnos mire átfutottam közöttük, addigra már kettővel találkoztam, megint megcsípett egy.

Az utolsó 2,5 km-en már csak szitkozódtam, aztán a célba beérve éreztem hogy a csípések és a hőség megtették a hatásukat... ittam kettő redbullt hogy annyira magamhoz térjek egyáltalán hogy értelmesen tudjak beszélni. A többiek hasonlóan szar állapotban voltak; gyakorlatilag ültünk a fűben hullafehér arccal és próbáltunk kicsit "jobban lenni".

Vannak azok a versenyek amik után azt szoktam mondani, hogy itt soha többet nem indulok el. Tegnap azon gondolkodtam, hogy ez is feliratkozott a listára, de igazság szerint csak a terep L táv az, amin nem tervezek többször részt venni. Reálisan nézve a körülmények nyírtak ki nagyrészt, plusz nagy terepfutó sem vagyok, de ritkán jövök el valahonnan ennyire rossz élményekkel. Mielőtt még felmerülne: nem, a szervezők erről nem tehetnek, ők nagyon jó szervezéssel hoztak össze egy kiváló rendezvényt! Egyszerűen én fogtam ki rossz napot, vagy vagyok szar formában, vagy a fene tudja... a lényeg hogy ez most nem úgy ment, ahogy.

Ami különösen aggasztó, hogy megint fejben estem össze, és nem kezeltem jól a körülményeket. Bármikor jöhet egy szitu mint ez a csípés, bármikor  lehet ilyen hőség, és valahogy idén sem ezeket, sem mást nem kezelek jól. Benne van ebben az, hogy három éve gyakorlatilag minimálisat pihentem csak, de az a versenyrutin ami nekem van, az át kellene hogy hidalja az ilyen szitukat.

A célban azon gondolkodtam, hogy lesz verseny amit el kell engedni idén, és nem kizárt az sem, hogy januárban a Zúzmara után (ha lesz...) tartok egy hónap pihenőt, hogy rendezzem a soraimat. Nyilván lehetne előbb is, de még a törlések után is van egy kis feszítettsége a versenynaptárnak.

Mit is mondhatnék a végére? Nehéz verseny volt, sok nehézséggel, és igyekszem azzal nyugtatgatni magam utólag, hogy ha ez ment akkor a maraton is menni fog októberben. A célba végül 23-ik helyen futottam be a 155-ből, 3:10:16-os idővel, ami elég gyatra, de ilyen körülmények között ennyi sikerült. 

Szóval vannak olyan versenyek... így jövőre max az aszfalt távok közül választok és viszek rovarriasztót :).