Visszanéztem az előző postot, és azt írtam, hogy nem tervezek vadító időt menni... hát hogy mennyire vadító amit mentem azon lehet lamentálni, de tény, hogy jobban sikerült mint a tavalyi, és érzésre még annál is jobb lett, mint amit menni szerettem volna.

Az előjelek közepesen vacakok voltak, merthogy csütörtök este kollegák búcsúbulija volt, amin sikerült a kelleténél picit többet inni. Pénteken így heveny másnapossággal végeztem el az utolsó félórás átmozgató biciklis edzésemet a rettenetes forgalomban (kéne valami lezárt 10 km-es pálya BP-n belül...), és valahogy azt éreztem, hogy bár fáj a fejem, de ott vagyok a toppon mentálisan és fizikálisan is. Kifejezetten jó érzéssel tettem le a bringát, aztán némileg aggódó tekintettel néztem, hogy szakad az eső egész délután. Sebaj, Tata nem az igazi szar időjárás nélkül - nyugtattam magamat ezen a ponton!

Szombat reggel kelés, szokásos teendők, pakolás, miegymás, majd az M1-esen a dugóban állva heveny anyázás, hogy mégis mi a manóért van az, hogy a pálya felújítását és a terelések megszüntetését nyáron (!), szombaton (!!) és leginkább délelőtt (!!!) kell csinálni.

Azért sikerrel leértünk Tatára, ahol előbb lepacsiztam az ismerősökkel (Gyula, Viktor, Szakáll, István), aztán megettem az utolsó adag tésztát, depóztam, és átsétáltam a rajthelyre. A pénteki hurráoptimizmus itt átadta a helyét valami furcsa aggódásnak, hogy nem vagyok jól felkészülve, nem vagyok összerakva, nem fog menni rendesen. Nem tudom, hogy ez a mentális hullámzás miért volt, de tény, hogy kifejezetten aggódva álltam a vízparton a rajt előtti percekben.

Innentől aztán kürtszó, és a szokásos tömegben elindult a pancsolás. Az új pályarajz kifejezetten jó lett, merthogy így elmaradt a fordítónál a bunyó, és relatíve izgalommentes 1500 métert lehetett teljesíteni. Annyi zavaró volt, hogy az elején beszorultam egy kifejezetten lassú bolyba, és mire kiúsztam közülük, legalább fél percet vesztettem. Ezzel együtt 36:30-as úszóidőt sikerült teljesíteni, ami kifejezetten jónak számít nálam; Gyulával együtt másztunk ki a stégre és indultunk neki a depónak.

Magamhoz képest gyors öltözés, majd bringára fel és irány az úttest ahol a szintrajz alapján kifejezetten nehéz pillanatokra számítottam. Emelkedő volt is bőven, de szerencsére nem a súlyos fajtákból; gyakorlatilag a kaposvári pálya tömörített változatát kaptuk, ahol nagyon jó tempót lehetett menni. Amikor a fordítónál láttam hogy 37 percet mutat az óra akkor kalkuláltam, hogy egy jó vissza-szakasszal akár az 1:15-ös határ is meglehet a tervezett 1:20 helyett; na akkor nincsen pihi, nyomás ami belefér! Ennek megfelelően nem is pihentem el a végét és 1:16:04-nél tettem le a biciklit. Az érdekes egyébként (legalábbis nekem :)), hogy a második 20 km-t végül mégis lassabbnak mérte az EvoChip, méghozzá 1 km/h átlagtempóval. Fura.

Az újabb magamhoz képest gyors depózás (egy perccel jobb mint tavaly!!!) után már csak a futás várt rám. Jó lendülettel kezdtem neki, 4:35 körüli km-ek mentek sorban, és ez nagyjából az ötödikig így is ment, ott viszont rondán beszúrt az oldalam... mondom baszki, ebből baj lesz, meg kell állni vagy le kell lassítani, vagy a Jóég tudja. Utálom az ilyen szitukat egyébként, mert ez az ami fejben szét tudja zilálni az egészet, amit addig felépített az ember.

Szerencsére 50 méter séta után jobban lettem és tudtam futni tovább, aztán amikor kiértem újra a tó partjára már éreztem hogy rendben vagyok, és az eredeti tempóval haladtam a cél felé. Végül a tavalyi időmhöz képest 2 perccel jobbat futva 45:50 alatt értem be, ami összidőben 2:44:23-as teljesítést jelentett. Ez 7,5 perccel jobb a tavalyinál, és egész közel van ahhoz amit elképzeltem erre a távra a felkészülésem alapján.

Pár dolog így a végére azért maradt:

Az egyik, hogy szerintem soha ennyire ideális időjárási körülmények között nem versenyeztem és esélyes, hogy nem is fogok. 21 fok, felhős ég, szélcsend és ideális 23,5 fokos víz. Aki ennél jobbat tud mutatni az szerintem csal :). 10 fokkal melegebb időben ez így nem sikerült volna.

A másik a bicikli, meg a bringás készülés. Elég sok meló ment bele abba, hogy idén gyorsabb legyek, és bár elsőre rohadtul bosszantott, hogy összesen 3 perc körül javultam, aztán átszámoltam és ez 4% javulás egy év alatt. Lóri szerint az 5% az a realitás ami sikerülhet maximum, tehát nem annyira rossz eredmény ez, mint aminek elsőre tűnik.

Végül csak a szokásos, hogy elégedett vagyok-e a versenyen nyújtott teljesítményemmel? A válaszom az, hogy érzésre ez jó volt, a szokásos kikészülés elmaradt, és az időm is jobb volt, tehát alapvetően igen, hoztam az elvárt szintet. A futásban szerintem maradt egy pici, és az úszásban való továbbfejlődést mindenképpen meg kell oldani valahogy, mert ez így katasztrófa.

Szóval fel van adva a lecke; egy hét pihenőt a nyaralás miatt tartottam, de most jön egy újabb nagyon aktív 5 hét, hogy a Balatonman-re újra "féltáv-kompatibilis" formába kerüljek :).