Van az a kiváló Aljas kúszóbab nóta hogy "Ha a hiszti fojtogat", és valahogy ez jár a fejemben amikor a múlt hétre visszagondolok.

Azt hiszem az törvényszerű, hogy minden alapozásban van 1 (2-3-x) hét amikor az ember mentálisan megzuhan jobban vagy kevésbé, nem akarja az egészet és szombatra már tényleg csak hisztizik... és ez volt nekem a hetedik hét.

Alapból már kedden iszonyatos kimerítő görgős edzést csináltam végig, aztán szerdán kimentünk résztávot futni a pályára ahol nyilván elkezdett esni az eső. Csütörtökön kiment a vállam a reggeli TRX órán, úgyhogy igen komoly fájdalmak közepette teljesítettem az esti úszást. Pénteken egy fokkal jobb állapotban mentem le úszni megint, ami addig tartott ameddig görcsöt nem kapott a vádlim. Így fordultam rá a szombati hosszú futásra, majd vasárnap a változatosság kedvéért esőben és szélben bicikliztem egy jót. Úgy 10 km után mikor éreztem hogy kopog a sisakomon az eső, azt gondoltam hogy jólvan... nem érdekel, végigcsinálom így is, legalább gyakorlom a vizes úton tekerést.

Szummában végül sikerrel vettem az újabb hosszú, 9,5 órás hetet az alábbi eredményekkel:

Úszás - 4 km

Futás - 28 km (12 résztáv, 16 normál)

Bicikli - 74 km (30 görgő, 44 úttest)

A nyolcadik hét moderáltabb készülést fog hozni, a hiszti és a többi kapcsolatáról pedig írok majd egy szösszenetet ha végre lesz ilyenre időm...