Tavaly a tatai verseny hetében már kb. tele gatyával járkáltam, mert borzasztóan féltem az első olimpiai távomtól; ehhez képest idén inkább izgatottan várom a visszatérést a nevezett városba, hogy újra versenyezni lehessen. A kaposvári féltáv óta csak a rossz emlékű Nightrunon indultam, úgyhogy egész lelkesen nézek most a hétvége elé.

Az elmúlt időszak egyébként azzal telt, hogy próbáltam két erősebb hetet összehozni edzésben, illetve igyekeztem annyira megszokni az időfutam biciklit, amennyire lehet, hogy most hétvégén azzal induljak majd. A terv az volt, hogy a többnapos vajdasági családlátogatásra is elviszem magammal, és a szokásos 90 km körüli kört meghajtom, megnézem mennyire bírom hosszú távon az újfajta üléspozíciót.

A nagy tervezést a kivitelezés volt hivatott követni, így el is vittem a biciklit magammal, majd egy kiadós reggeli után a szokásos csomaggal feltankolva (= két kulacs víz, csomó kaja és egy defektjavító spray) nekivágtam az országútnak. Az első pár bizonytalanabb km után már kellemes 33 km/h tempóval zúgattam valahol két település között a szántóföld mellett, mikor éreztem hogy elkezd riszálni a bicikli hátsó része, és fura flap-flap-flap hangot ad a kerék... na mondom frankó, defektet kaptam!

Igazság szerint már egy ideje vártam, hogy mikor ér el engem ez a dolog, de arra nem számítottam, hogy ez egyrészt a semmi közepén lesz, másrészt pedig hogy gyakorlatilag kiszakad a külső, és a defekt javító nem fog érni semmit. Ennek megfelelően Nóra és apukája jöttek értem, és így arra a pár napra a biciklis edzést felváltotta a futás és az úszás. A gumit pedig szerencsére a Szegedbikes munkatársai kicserélték, úgyhogy itthon aztán sikerült valamit pótolni az edzésből.

A hétvégéhez visszakanyarodva: a tavalyihoz képest más az útvonal, ráadásul a résztvevők száma is jóval magasabb lesz (OB futam lett a tatai verseny), úgyhogy mindenképpen lesznek új  kihívások. A jelenleg várható 31 fokos napos idő nagyjából standard az idei versenyeken, úgyhogy azzal probléma remélhetőleg extrán nem lesz. Úgy tervezem, hogy egy átlagosan szar úszás után mennék egy 30 km/h körüli biciklis tempót, és megpróbálok egy erősebb futást is majd a végén. A tavalyi 2:58-as időnél azért illendő lenne ennyi felkészülés után jobbat produkálni :).

Beszámoló majd lesz, de addig remélhetőleg jelentkezem majd még írással a TT bringával kapcsolatos tapasztalatok okán.