Valamikor március körül mikor raktuk össze a versenynaptárat Lórival, akkor két fő versenyt tűztünk ki erre az évre célnak: Keszthely Triathlon volt az egyik, és az IronMan 70.3 Slovenia a másik. Most hogy az elsőn túl vagyok, a második meg még majdnem három hónapra van tőlünk, érdemes átnézni, hogy addig mi várható.

Kettő fontos gondolat volt a fejemben mikor a nyarat terveztem; egyrészt szerettem volna kevesebbet versenyezni mint tavaly, másrészt szerettem volna egy olyan nyarat tervezni ami a legjobban felkészít az őszi feszített tempóra. Tavaly ugye szeptember elejétől október közepéig 6 hét alatt 8 versenyt csináltam végig (közte a maratont is), ami azt hozta magával hogy a tényleges edzés elmaradozott, mert egyik hétről a másikra próbáltam magam legalább valamennyire kipihenni.

Ennek szellemében az eredeti terv az volt, hogy a keszthelyi verseny után három héttel Dunaújvárosban elindulok még egy középtávon, aztán nyaralok másfél hetet pihenés jelleggel, és júli végétől folytatom a készülést Szlovéniára. Némileg megzavarta a rendszert, hogy a dunaújvárosi verseny idén elmarad, így kellett egy kis újratervezés, merthogy mindenképpen szerettem volna két féltávot csinálni a szeptemberi megmérettetés előtt.

A folytatásban így legközelebb az Extrememan113 Kaposváron állok rajthoz klasszikus féltávon. A terv az, hogy addig edzek két erősebb hetet, egy közepeset és egy tapering-et, hátha az segít hogy bejöjjek 6:30 alá. A terep kedvezőbb mint Keszthelyen, meglátjuk.

Kaposvár után a Nightrun kötelező idén is; mióta futok (kicsit több mint két éve :D) ezen a versenyen mindig indulok, és általában jól is megy. Szóval Nightrun - félmaraton! Utána újabb erősebb edzés ciklus következik, majd augusztus 31-én visszatérek Tatára az OldLakeMan-re, ahol a tavalyi 2:57-es időmet megpróbálom megjavítani olimpiai távon. 2018-ban a szakadó eső nem kedvezett a biciklizésnek, hátha idén ez jobb lesz (és csak a meleggel kell megharcolni :)).

Tata után felgyorsulnak az események, és sorban a Wizzair félmaraton majd a Bridgestone Budaörs félmaraton következnek; mindkettő jó felvezető lesz a szlovén versenyre. Szeptember 22-én tehát IM70.3 Slovenia, majd rá egy hétre jönne a SPAR Maraton, amivel kapcsolatban még nem vagyok teljesen biztos magamban, hogy elindulok-e vagy sem. Jó lenne a tavalyi rettenetes élmények után idén egy JÓ maratont futni, de egy héttel az IM után nagy kérdés, hogy milyen formában leszek.

Októbertől pedig újabb kihívások következnek: terepre merészkedem! Erről, illetve a felkészülésem további haladásáról majd egy későbbi posztban emlékezem meg :)