Aki fut az fut (vagy triatlonozik)

Aki fut az fut (vagy triatlonozik)

Törökbálint után, Keszthely előtt

A Balatonman után is van élet, plusz jön az év egyik legjobban várt versenye.

2019. június 12. - akifutazfut

Kicsit eltűntem, aminek több oka is volt. Az egyik az előző posztban említett lerobbanás... maradjunk abban, hogy másfél hét alatt hellyel-közzel összeszedtem magam, de még mindig elég sokat fújom az orromat, és köhögök is. A másik jelentősebb ok az volt, hogy a múlt hetet egy nap kivételével külföldön töltöttem részben munka, részben pedig magánügyek miatt.

Node mi is történt a Balatonman után? Egyrészt két nap alatt belázasodtam és teljesen kikészültem, másrészt azért egy héttel a Polar futam után csak sikerült elkeveredni a törökbálinti 0602 Félmaratonra. Nem szeretnék rosszat írni a versenyről, mert láthatóan a szervezők apait-anyait beletettek, hogy minden flottul menjen, de nehezen hiszem el, hogy 2019-ben egy nem elsőre szervezett verseny esetében a ruhatár megoldhatatlan házi feladatot jelent. Az útvonal kijelölése is okozott némi homlokráncolást (a futás az autóút mentén úgy, hogy mellettünk a kocsik száguldottak azért elég kalandosnak tekinthető), de itt ugye érthető módon a helyi adottságokat és lehetőségeket figyelembe kell venni a szervezőknek. Mindezekkel szemben ott volt a kiváló frissítés, a szép póló és érem, szóval alapvetően 50-50-es verseny volt ez szervezési oldalról.

Ami a teljesítményemet illeti... ha figyelembe veszem hogy beteg voltam előtte, akkor a 22km-es távon futott 1:44 nem olyan rossz idő. Az hogy mennyire készültem ki, az megint egy másik történet, és lehet majd egyszer egy külön posztban felsorolom hogy hányszor akadtam ki féltáv környékén... ott majd igyekszem erre a versenyre is emlékezni :). Maradjunk annyiban, hogy nem esett jól a dolog, de kipipáltam.

Ahogy írtam fent, utána elutaztam előbb Ukrajnába, majd egy félnapos itthoni kitérő (= koffer átpakolás) után Svájcba. Ebből utóbbi volt tisztán magánjellegű út, jól is esett egy kis pihenő és feltöltődés.

Leginkább azért, mert szombaton Keszthelyen jön életem első középtávú triatlon versenye. Kicsit most még elveszve érzem magam, ráadásul szerintem a forma időzítés sem lett tökéletes a betegség miatt, de azért bízom abban, hogy valahogy megoldom majd. Az úszást kell kicsit jobban tolni a szokásosnál, aztán ha már két keréken leszek onnan valahogy megoldom remélhetőleg.

Szurkolni ér :)

A bejegyzés trackback címe:

https://akifutazfut.blog.hu/api/trackback/id/tr1714890210

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása