No ott tettem le a sztori fonalát hogy a 13-ik hétre hosszabb volumenű bringázást terveztünk, és egyébként kisebb etapokat a többi sportban.
Ebből az lett, hogy úszva a szokásos 3km-t megcsináltam 2km-1km bontásban (muszáj szoknom hogy egyben úszom ilyen hosszú távot), futva 12 km pályán (4:40 körüli pace, nem sietve) és 10,6 km futóversenyen (Óbudai fm váltóban) szintén pipa. Bringán nyomtam két nap görgőzést, erőfejlesztés és cadence javítás célzattal, majd kitaláltam, hogy vasárnap feltekerek Dobogókőre, hogy azért egy kicsit emelkedőn is tréningezzek.
Kezdjük azzal, hogy a tájékozódás sosem volt az erősségem, de úgy voltam vele, hogy ha a Google maps-ot kb. megtanulom fejből akkor nem lehet gond. Hát lett. Először Szentendrén belül sikerült eltévedni úgy, hogy háromszor kellett a térképet előszedni, aztán utána mikor irányba álltam Dömörkapu irányába, akkor úgy voltam vele, hogy most már nem lehet nagyobb baj. Lett.
Dobogókőig felfele még jól ment a dolog, nagyon éltem az emelkedőkön, kiállás nélkül tudtam tekerni nagyjából 30-35 km-t zömében hegynek fel. Utána elindultam haza, és nagy sikerrel Pomáz helyett Esztergom felé fordultam a lejtőn lefele. Ez végülis nem lett volna rossz terv ha akarok még menni egy csomót, de nem akartam. Viszont muszáj volt...
Mikor megláttam a Budapest 66km táblát egy kicsit elkámpicsorodtam, de átfordítottam magamban a dolgot arra, hogy végre itt a szuper alkalom, hogy megnézzem, hogy milyen egyben letekerni a 90 km-t amit majd a versenyen is kell.
Végül közel 5,5 óra alatt 127,5 km-t teljesítettem, ami jó kaland volt, és ki tudtam pipálni ezt is, hogy megvan.
A 14-ik hét megy tehát most, ami úszás és bringa fronton recovery hét, futásban pedig egy 30km-es etap vár rám majd Szekszárdon szombaton. Vasárnap pihenő ismét, majd belecsapok az utolsó alapozási hétbe, ami a 15-ik lesz.
Lassan célegyenesbe fordulunk ...
