Azon gondolkodom, hogy lehet, hogy nem a legjobb pillanatban írom ezt a posztot...

Nekivágtam a 12-ik hétnek is a felkészülésben, és bár múlt héten azt írtam hogy teljesen oké vagyok, ezen a héten azt érzem, hogy nagyon nem vagyok rendben.

Vasárnap eléggé kifutottam magamat a Vivicittán, és bár hétfőn adtam magamnak egy pihenőnapot, a regenerálódás nagyon nem sikerült. Ennek ellenére tegnap reggel már az uszodában indítottam, 1200 métert teljesítettem közepes tempóban, és bíztam abban, hogy szokás szerint lelazít annyira az úszás, hogy a délutáni görgőzésre rendben legyek. Spoiler alert: nem így lett.

Jelentősen átalakult bemelegítés után vágtam neki a napi penzumnak amit Lóri összerakott, de valahol a harmadik etap körül (250 watton 3p, majd 100 alatt 3p) éreztem, hogy semmi erő nincsen a lábaimban, és hiába nyomom neki, nem akar menni a dolog. Egy-egy pillanatban már azt éreztem, hogy hagyni kellene az egészet, mert nincsen értelme tenni bele az energiát úgy, hogy nem tudom végrehajtani amit kell, de fogakat összeszorítva végül csak meglett az edzés. Még ha nem is feltétlen mindig azon a watt szinten, amin kellett volna.

Este nyilván kaptam a letolást Nórától, hogy nem pihenek eleget, rosszul leszek előbb-utóbb, stb. és tudom hogy félt meg minden, de egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy igaza van, és kellene néhány nap kihagyás. Közben meg ellentettként ott van a számláló, hogy már csak 58 nap Keszthelyig, most kell még beletenni az edzésmunkába az energiát, mert különben ott fogok elvérezni a pályán, és azt nagyon nem szeretném.

Tegnap Cucu barátommal chateltünk este egyébként arról, hogy meddig szórakozás és honnantól "kényszer" ez a típusú felkészülés, de sokkal okosabbak nem lettünk azon túl, hogy élvezni kellene minden percét.

Ma elmegyek futni délután, meglátom mennyire fogom élvezni...