Vannak ezek a klasszikus "hirtelen felindulásból elkövetett" dolgok, és ilyen volt nekünk is a hétvégén a pilisvörösvári futás, merthogy ez egy nagyon nem tervezett verseny volt. Összesen annyi történt, hogy Lippi bejelölte hogy megy, én ráírtam hogy ez mi meg hogy, aztán pikkpakk arra eszméltem hogy már megvan a nevezésem.

Kicsit hulladék volt az egész hét, és vasárnap reggel nem is éreztem azt hogy olyan nagyon szeretnék félmaratont futni, de ilyen sokszor van nekem, úgyhogy természetesen kimentünk a rajthoz. Letettük a kocsit, felvettük a rajtszámot, majd gondoltam elmegyek mosdóba, ahol sikerült végtelen balfék módon lehorzsolni a térdem (nem, nem akarok beszélni róla...). 

Mielőtt a versenyről magáról írnék, pár szót a szervezésről érdemes beszélni, mert példaértékű amit letettek a helyiek az asztalra. A létszámhoz jól lőtték be a rajtközpont méretét és elhelyezését, volt enni-innivaló (ráadásul a becsületkasszás lángos az elmúlt évek legjobbja volt!!!), zene, és nagyon-nagyon sok helyi jött ki megnézni a versenyt. Szuper szurkolótábor volt végig a pálya mentén, és az alapvető pesti "rohadjanakmegafutók" mentalitáshoz képest ez üdítő és lelkesítő is volt.

Kellett is a lelkesítés, mert a verseny az vastagon nem úgy sikerült, ahogy terveztem. A pálya szintes volt erősen, de ez még nem is zavart volna különösebben, de tegnap ez tudott párosulni pusztító hőséggel és időnként meglepően erős széllel. Ami persze mindig valahogy szembe tudott fújni.

Alapvetően az első 14 km teljesen rendben volt (7km-es körök voltak), de ott elkövettem azt a hibát hogy megálltam egy picit, és onnantól annyi is volt az egésznek. Odáig mentem 4:39-es pace-t onnan meg 5:29-est, és ezzel sikerült is 4:59-es average pace-t összehozni. Tudom-tudom, nem a világ ez, meg más a fenekét verné a földhöz egy ilyen félmaratonért, de nekem valahogy fájt az egész.

Azért fájt leginkább, mert szerintem tudtam volna jobbat is menni, ha kicsit összeszorítom a fogam, de ezt nem tettem. A másik amiért fájt az az, hogy tulajdonképpen elment ez a verseny a kajáláson is; ha bedobok egy zselét valahol féltávon vagy 13 km körül a frissítőpontnál (és volt nálam...) akkor simán nem baszódok meg ennyire.

Szóval balfék egy futás volt, de ez nem a szervezőknek köszönhető, hanem csak magamnak.

Úgyhogy arra bíztatok mindenkit, hogy jövőre tegyen próbát Pilisvörösváron, mert megéri :)!