Ahogy nézem a kegyetlen somorjai versenyről számoltam be utoljára, azóta meg elreppent majdnem egy hónap. Megpróbálok izgalmasan írni róla, de nem fog sikerülni szerintem :).

Szóval mi is történt Somorja után? Egyrészt két napig semmi bajom nem volt, másrészt elkezdtem racionálisan végiggondolni, hogy merre is kellene haladni tovább. Ez egyébként már a Somorja - Budapest távolságon beszédtéma volt a kocsiban Nóra és köztem, és akkor azt mondtam neki, hogy függetlenül attól hogy a következő pár napban hogyan fogom érezni magam, valamikor meg kell hozni azt a döntést hogy leállok hosszabb időre, és hagyom a testemnek, hogy meggyógyuljon. Akkor abban is maradtunk, hogy a Balatonman is annak a függvénye lesz, hogy a következő pár napban egyáltalán lábra tudok-e állni vagy sem :). 

Ahogy írtam a következő két nap relatíve simán lement, viszont ha nagyon őszinte akarok lenni magamhoz, már akkor tudtam hogy nem fogok elindulni a Balatonman-en. Nem azért mert azt éreztem hogy nem tudok még egy féltávot végigmenni idén, hanem mert ismerem magam, és ha elmegyek a Balatonman-re akkor utána még elmegyek ide meg oda, és pikkpakk még súlyosabb sérülés lesz a vége, amit viszont jó lenne elkerülni. Így bár lelkes is voltam és fájdalmaim sem voltak, mégis lemondtam a versenyt, és úgy döntöttem, hogy tartok egy hónap pihenőt.

Egyetlen egy restanciám volt viszont, ez pedig a céges négy évszak futás, gondoltam azt még lenyomom aztán tényleg jöhet a pihi. Aha, 10,5 km után úgy éreztem magam mint akinek a derekát kalapáccsal törték össze, és abban a pillanatban igazolva is láttam a döntést hogy Kenesén ne álljak rajthoz.

A "pihenő" első napjai nagyon rosszul teltek; nem igazán találtam a helyemet otthon, volt hogy egész délután csak a kanapén tespedtem és bámultam a tévét, vagy csak ültem és néztem magam elé. Nóra ki is akadt hogy ugye nem akarom ezt csinálni a következő egy hónapban?

Az igazság az hogy 4 éve vagy edzettem délutánonként, vagy azzal voltam elfoglalva hogy mit kéne még edzeni, hol kellene még kicsit erősíteni, átalakítani, technikában javítani, stb-stb... na ehhez képest az hogy otthon ül az ember és az Xbox az egyetlen szórakozása az elég nagy váltás, és nem is egyszerű megugrani.

Jelenleg ott tartok egyébként hogy harmadik hete nem edzek komolyan semmit. Már sétálok hosszabbakat és tempósabbakat, de ennyi jelenleg, és nem is akarom jobban siettetni a visszatérést, hiába vannak napok mikor azt érzem, hogy rendben vagyok és mehetne a dolog. 

A terv egyébként az, hogy jövő héttől elkezdek úszni újra; nem sokat és nem gyorsan, de elkezdem, és rá 1-2 hétre a görgőzés lesz a következő amit visszaépítek az életembe. Futni egyelőre nem tervezek, és bár korábban volt olyan elképzelésem hogy a novemberi siófoki félmaratonon már ott leszek, most kezdek azzal megbarátkozni, hogy sem ott, sem a többi téli versenyen nem állok rajthoz. Helyette inkább a rehabilitációra helyezem a hangsúlyt, amiben többen is segítségemre lesznek remélhetőleg.

Úgyhogy öregesen és nyugodtan telnek a napok, de remélem hogy simán vissza tudok térni az uszodába hamarosan, és elkezdhetem felépíteni újra azt amit az előző négy évben... csak most picit okosabban :).