Tavaly a Nightrun után ültem le elég durván fejben, úgyhogy kicsit félve neveztem be az idei félmaratonra, mondván hogy a legrosszabb ami történhet hogy anyázva futok egyet és másnap morgok hogy a faszért dőltem már be megint a reklámszövegnek. Végül majdnem így lett, de ne rohanjunk annyira előre!

Nóra a 9 km-t választotta távnak én meg a szokásos "annyiért át sem öltözöm" mondattal váltottam meg a jegyem a 21 km-es klasszikusra, és fél szemmel nézve a térképet konstatáltam hogy idén is lesz a Várba felmászás, ami szuper, mert azt az emelkedőt amúgy kifejezetten szeretem megfutni.

Évivel kiegészülve érkeztünk meg jó korán a Várkert bazárba, mert akartunk átvenni olimpiai ötpróba cuccokat (ez sikerült is :)), meg fel akartam próbálni pár kiállított cipőt, többek közt az Endorphin pro-t, meg a Salomon-nak pár új lábbelijét. Ez utóbbiak végül a giga sor miatt elmaradtak, de a rajtig hátralevő közel két óra hamar elment azzal hogy örültünk a sok ismerősnek meg végignéztük a kiállítói standokat.

A 6 km rajtot még megnéztük együtt, aztán Nórával szétváltunk mert ő ment a 9 km rajtzónába, én meg a sajátomba. Mivel nem volt 4:30-5:00 rajtsáv így beálltam a 4:00-ás negyedik sorába, hogy az majd nekem jó lesz. Laza 7-8 perc csúszással megtörtént a rajt, és a mezőny valami brutális tempóban lőtt ki a dudaszó után. A terv az volt, hogy 1:40-en belüli félmaratont kellene futni, amihez 4:45-ön belüli ezrek kellenek. Hétközben próbálgattam a 4:35-4:38 közötti tempót, és ebben is gondolkodtam. Annyi volt a fejemben, hogy a síkon a 4:45-höz képest megnyert minden másodperc ad egy kis tartalékot az emelkedőre, így az első síkabb szakaszon kell kihajtani a rendszerből amit lehet.

Az első 8 km ennek megfelelően bőven 4:45-ön belül volt, olyannyira bőven, hogy tulajdonképpen a 4:31 volt a leglassabb ezer méter belőle. Valahol a fejemben csilingelt a vészcsengő hogy ez a tempó sokkal beljebb van a tervezettnél, de élveztem hogy visznek a lábaim, és csak azon gondolkodtam, hogy addig kell minden másodpercet megszerezni ameddig bírom.

8 km-nél az első Várba futásnál 4:56-os km sikerült, de nem aggódtam, mert tudtam hogy a lejtőn a nagyját vissza tudom szedni. Így is lett; 4:18-as km ment lefele, ahol beértem Dorinát is. Az első kör végén 12,5 km-nél jártam és őszintén elkezdtem aggódni hogy ebből van mégegy; az 25 lesz a végére.

Második kör picit megvágott verziója volt az elsőnek, viszont csak nem akartam fáradni valamiért. Ahogy a Margit híd alatti fordítónál megálltam inni azt számoltam hogy akár 1:35 körüli idő is kijöhet ebből. Na akkor hajrá-hajrá, és újra száguldásba kezdtem, hogy továbbra is annyira toljam a síkot amennyire az emelkedőt nem fogom.

A holtpont a második felfutás volt; ott bele kellett sétáljak vagy 10 métert; ittam egyet a nálam levő vízből és vettem egy utolsó lendületet, ami nagyjából az emelkedő tetejéig tartott. Ott éreztem hogy gyengülök, de egy mellettem futó srác rámkiabált hogy kapjam össze magam, és én így is tettem! Olyannyira, hogy a Vár sík részén újra mellékerültem, a lejtőn pedig úgy leléptem ahogy volt.

Az Alagúton átfutva már azt néztem hogy nem nagyon tud ez 21 km lenni, csak picit kevesebb, de kit érdekel, pakoljuk oda neki ami még maradt bennem. A célvonalat nekem végül 20,85 km-re hozta az óra, de érdekes módon mindenki arra panaszkodott, hogy nem mérte az alagútban jól a GPS a jelet, és lespórolt párszáz métert az órája. 

Én mindenesetre 1:33:24-es idővel léptem át a célkaput, ami ha teljes távnak számítjuk az idei Nightrunt akkor életem második legjobb ideje. Ha elhiszem az órámnak a lemért távot akkor 21,1 km-re számolva valahol 1:34:30 körül lenne az idő, ami pedig a 3-ik legjobb lenne amit valaha futottam. Szóval a táv hosszát leszámítva magamhoz képest top időt futottam, és sokkal-sokkal jobbat, mint amit eredetileg vártam magamtól.

Az örömön túl azért eléggé haragszom magamra, merthogy az ilyen versenyek évközi teljesítése csak arra jó, hogy utána napokig mozdulni is alig tudjak, és nagyon minőségen aluli edzésmunka sikerüljön. Így lett ez most is; vasárnap még kierőszakoltam magamból egy órányi bringázást, de hétfőn teljesen készen voltam, és csak a masszőrnek köszönhető, hogy újra tudok menni.

Node ne legyünk szomorúak; a futott idő tényleg nagyon jó, és ami fontos hogy érzésre is szuper volt, nem csak a számokat tekintve. 5-8 fokkal hűvösebb időben és kevesebb emelkedővel ez egy nagyon PB közeli idő lett volna, ami nem rossz visszaigazolása annak, hogy egész jó úton járok idén a felkészülésben.

A héten Moonlight run 8 km-es versenyén indulok csak Nórával; kényelmesen és nyugodtan tervezek futni, aztán meglátjuk mi sikerül :). Egyébként pedig edzés edzés hátán a Balatonmanig; feltett szándékom hogy ott egy kifejezetten jó időt menjek!