Tavaly év végén mikor kitaláltam hogy mik lesznek az idei évi céljaim, az egyik az volt, hogy fussak egy jó maratont, vagy legalábbis jobbat mint tavaly. Na ez dőlt meg így hétvégén, és hogy miért, annak több oka is van.

Ott indult a dolog, hogy kedd körül már érezhetően leterített a lábamról a megfázás és a fenyegető fülgyulladás. Volt némi rossz érzésem már a koperi hétvégén is, hogy előbb vagy utóbb kijön a betegség teljes egészében (már Budaörsön is betegen futottam), de ez természetesen a maraton hetére időzítette magát. Így a hét közepén még az is kérdés volt, hogy a váltóban fogok-e indulni vagy sem.

Mindehhez jött az, hogy valami adminisztratív malőr miatt a cég nem nevezett be egyénibe, amit ott és akkor még Isteni közbeavatkozásnak éreztem, majd pénteken mikor már jobban voltam, egyre jobban bosszantott. Szombaton a lehetőségekhez mérten egész sokat pihentem, és arra készültem, hogy váltóban azért csak futok egy jó közepes félmaratont majd.

Vasárnap reggel kelés 5:50... én olyan sz.rul voltam, hogy az valami döbbenetes! Alig bírtam reggelizni is, úgyhogy megint az járt a fejemben, hogy jó ez, hogy nem futok teljes távot. Rajtszámot felvettem, átöltöztem, miegymás, és mire jött a 9-es indulás, addigra meg pont az ellenkezője volt bennem, hogy igenis meg tudnám futni a teljes maratont is.

Nem akarom hosszan ecsetelni, de végül 22,4 km-t futottam a váltóban (4:46-os ezrekkel, nem sietve), és azt gondolom, hogy ment volna a maradék is.

A lényeg a lényeg: egyrészt tényleg igyekszem most már időt hagyni magamnak arra hogy meggyógyuljak rendesen, másrészt pedig jövőre TÉNYLEG futok már egy rendes maratont! :)