Kevesebb mint két hét van hátra az ExtremeMan113-ig, ami két dolgot jelent: az egyik hogy nagyon célegyenesben van az edzésprogram, a másik hogy érdemes átgondolni, hogy mire is lehetek képes a jelenlegi formám alapján idén. Nyilván borzasztó sok múlik majd azon, hogy milyen fizikai és szellemi állapotban leszek, milyen lesz az idő (hőmérséklet, víz hőfoka, szél erőssége, eső, stb.), de azért van a fejemben egy elképzelés, ami alapján neki szeretnék vágni a dolognak.

Először az edzésről: az elmúlt hetet közepesen hajtottam meg, mivel egy edzést el kellett hagynom. Nagyon hosszan vacilláltam, de végül a pénteki 45 km bicikli helyett a pilismaróti kempingben sörözést választottam, azzal a felkiáltással, hogy ezért cserébe a szombat-vasárnapi edzéseket összevonom szombatra, és csinálok egy igazán kemény napot. Ez végül olyannyira sikerült, hogy már 8:30-kor a Margitszigeten futottam a Virtuális Vivicitta félmaratont a pokolbéli hőségben. Az 1:41:17-es idő önmagában nem egy nagy szám (tudok ennél sokkal jobbat is), viszont zsákkal a hátamon a 32 fokban és kegyetlen párában ennél jobbat nem tudtam. Utána haza, gyors öltözés, és irány a bringapálya!

A környéken levő szokásos kört tekertem le 15-ször azaz összesen 65 km-t teljesítettem az egyre forróbb aszfalton. A karjaim szarrá égtek, a lábaim nagyon fájtak, de végül 27-es átlagot tekerve abszolváltam az edzés második részét, pontosan 5 perccel azelőtt, hogy leszakadt volna az Ég ahogy volt. Túl a fájdalmon annak rohadtul örültem hogy az új kerekek ennyire jól be vannak állítva; a kerámia csapágyak halkan teszik a dolgukat, a Pirelli P-Zero Velo TT gumik pedig stabilak és gyorsak.

A hétre már csak egy kemény túra maradt; szombaton 29 km-es terepfutás lesz a program Tamással közösen; na az még kalandos lesz. A cél nyilván az, hogy ne sérüljek meg, maradjak egyben a 28-i főversenyre!

Ami pedig az elvárásokat illeti:

Reálisan nézve és extrém körülményekre nem számítva terveztem meg, hogy hogyan kellene végigmenni az idei első középtávon.

Úszni nem tanultam meg jobban mint tavaly, úgyhogy azzal számolok hogy nagyjából 45-47 percet fog igénybe venni a Deseda tóban való vergődés. Tavaly 43 perc volt az időm, most ennél gyengébbre számítok, mert hidegebb a víz, és szerintem a tömeg is nagyobb lesz (még ha rolling rajtot terveznek akkor is). A depón tervezek némi javulást, így 50-52 percnél fogok elindulni a biciklire.

A tavalyi 3:06-os biciklis időt idén is tarthatónak érzem. A fő cél továbbra is az, hogy úgy tekerjem végig a 90 km-t hogy ne érjen baleset (se esés, se defekt), illetve hogy a frissítést jól hajtsam végre. A szokásos 45 percenkénti kajálás a terv, és minden 30 km-en 700 ml víz. Az emelkedőkön mérsékelt wattok, lejtőn pedig 40 körüli csapatás tud menni. Nagy kockázatot nem szabad vállalni, mert jön utána az a 21 km ami tavaly is többet kivett belőlem a kelleténél.

A futásom tavaly 2 óra körül volt, ezt idén mindenképpen szeretném lejjebb tolni. Év végén már tudtam 1:48-as félmaratont futni féltávon, de várhatóan jóval melegebb lesz és emelkedő is van a pályában, így úgy számolom, hogy 1:50 és 1:55 közötti idő lehet a realitás. A cél hogy olyan későn sétáljak bele amilyen későn csak lehet, mert általában ott kezdődik a szenvedés ahol megállok. Ha összejön az 1:55 körüli fm, és az első két számban csak annyit hozok amit tervezek, akkor meglehet a 6 órán belüli idő.

Mik lehetnek a buktatók? Kb. bármi! Hideg, meleg, szél, eső, defekt, más technikai gondok mint külső körülmények, és persze a szokásos frissítésbeli balfaszkodások mint belső faktor. Utóbbit nyilván igyekszem kikerülni majd.

Hogy felkészültnek érzem-e magam? A helyes válasz erre hogy sosem lehet az ember eléggé felkészült egy ekkora táv teljesítésére. Több mint 170 óra edzés van mögöttem idén, hogy ez mire lesz elég az majd ott kiderül.