Azt hiszem az alcímmel elsütöttem a spoiler ágyút, de szombat késő délután a szakadó esőben, nyakig sárosan futva tényleg ez járt a fejemben, hogy miért van az, hogy az 1%-ra ígért csapadék az pont akkor érkezik meg, amikor én még a pályán vagyok...

No ne rohanjunk ennyire előre; lássuk mi történt a versenyen, illetve előtte/utána!

Pénteken este meglepően hamar összepakoltam a teljes menetfelszerelést szombatra, és Nórának elégedetten mondtam, hogy egyre kevesebb motyóval indulunk el, vagy legalábbis hamarabb megvan a csomagolás része. Nyilván olimpiai táv, ide azért kevesebb holmit visz az ember, de tényleg olyan komfortos voltam az összecsomagolt dobozzal, hogy ez így frankó lesz.

Szombaton bár csak 14:30-kor volt a rajt, mi már 9-kor úton voltunk, mert az autópálya szétverése okán kénytelenek voltunk az 1-es úton megközelíteni a helyszínt. Megérkezés, rajtszám felvétel, depó, tésztaevés, miegymás, és két szempillantás után azt vettem észre, hogy a csónakház előtti kis füves részen tömörülök vagy 700 másik versenyzővel, és Norbi üvölti a mikrofonba hogy RAAAAAJT!

Az úszás a tavalyihoz hasonló mederben zajlott, azaz az első fordítónál már lerúgták a vesémet, a másodiknál pedig annyi ütést szedtem fel amennyit csak lehet. Utána viszont sikerült egy relatív nagy üres részre beúszni, és kb. 1200 méterig meglepően jó tempóval haladni... hogy aztán az utolsó 300-on megint kicsit nagyobb társaságban haladjak. Végül 37 percnél jöttem ki a vízből valahol a 360-ik hely környékén, azaz tisztes középmezőnyben rohantam be a depóba, hogy ott elbaltázzak közel 4 percet. Linda kollegám szavaival élve "menyasszony nem készülődik annyit mint te", de nem gond, irány a bringa.

A tavalyi évhez képest más volt a pálya és más volt a bicikli is, de szerencsére mindkettő jól vizsgázott. Az útvonalon levő kevesebb fordító mindenképpen jót tett a tempónak, de a Cervélo bicikli is jól vette az akadályt, és sikerült 30-as átlagot mennem. Ami aggasztó volt egy picit az a könnyed zápor volt a naszályi első kanyarnál; ott aggódni kezdtem hogy megint esőben kell biciklizni, de szerencsére nem szakadt ránk az ég (akkor még...). A frissítés a rövidebb táv miatt kimerült a víz fogyasztásban; őszintén még azon is gondolkodtam hogy vegyek-e fel plusz kulacsot, de aztán mi bajom lehet alapon vizet vettem magamhoz. Ami bosszantó volt az az utolsó 10km kerékpáron, mert érzésre nagyon visszavettem ott. Tempóban ez különösebben nem látszott meg, de valahogy utólag (és ott is) az az érzésem, mintha ott valahogy spórolósra váltottam volna. Elkezdtem egy sokkal pörgősebb áttétet hajtani, és azt néztem hogy hogyan tudok az addig követett trió mögött maradni.

Újabb 3 perces depó után (mentségemre legyen mondva: pacsiztam Nórával és a kollegákkal) indultam futni, meglepően friss lábakkal. Az első párszáz méter a szokásos rohanásban telt (4:16 pace -> még mindig nehezen váltok át bicikli után futásba), aztán beálltam ilyen 4:35-4:40 körüli tempóra és úgy terveztem hogy 7-8 km-ig megpróbálom tartani, utána meg meglátjuk. 2 km-nél még rendben voltam, Istvánnal találkoztam és realizáltam hogy mindketten jó tempót megyünk. Aztán 2,5 km-es frissítőpontot elhagyva éreztem hogy csöpög az eső, majd kisvártatva égzengés és villámlás közepette úgy leszakadt az ég, hogy az valami elképesztő. Itt már anyáztam, hogy a bringán még megúsztam, de a cipőm azt tiszta víz lesz, de aztán a morgást is abbahagytam 5km körül, mikor már annyira esett, hogy a szemüvegemen sem láttam át. A fordítónál már cuppogott a lábam a cipőben, és vicces módon már annak drukkoltam, hogy ne álljon el az eső, mert akkor kinyír minket a párolgás.

Imáim meghallgatásra kerültek; valahol 9-9,5 km körül maradt csak abba az Égi áldás, onnantól meg már tudtam, hogy zsebben a befutóérem. IronZotya kollega mellett az utolsó 300 méteren futottam el, aztán a célban már csak fotó és örülés a többiekkel, hogy ez is megvan. Végül 4:47-es átlag pace mellett teljesítettem az utolsó számot a háromból. Zotya mikor beért csak annyit mondott, hogy: "Baszki, iszonyatos sokat erősödtél egy év alatt"! Ezt utólag is köszönöm :).

A száraz tények: 2:52:00 a finisher időm, ami közel 7 perces javulás a tavalyi évhez képest. Úszásban egy perccel gyengébb voltam (ezt betudom a tömegnek), biciklin és futásban viszont gyorsultam. A 7 perc a két depózásra borzasztó sok, ezen nagyon komolyan dolgoznom kell a következő fél évben. Ugyanez igaz a biciklire is; sokat fejlődtem de messze nem eleget, mert még mindig alacsonyabb watton tekerek, mint amit bírok ezen a relatíve rövid távon.

A következő alapozás legkomolyabb feladatai lesznek az úszás és a bringa javítása, de ez még messze van, egyelőre egyszerre egy lépést tegyünk meg, és ennek szellemében a Wizzair-en folytatódik a móka vasárnap.